A svéd nagybőgős, Anders Jormin művészetével már számos alkalommal volt lehetőségünk találkozni, és nem csak lemezeken, de „élőben”, koncerteken is.  A bátran rendhagyónak nevezhető albumán persze főszereplőként ismerhetjük meg.  A nemzetközi lemezkiadásban magasan jegyzett müncheni kiadóról tudjuk, hogy olyan „projekteket” támogat, amelyek elmélyült figyelemre, igényesebb hozzáállásra kész hallgatóság számára készülnek. Ilyen ez a lemez is!

Hofecker Dániel eddigi fényes pályájáról és remek lemezéről könnyű és hálás feladat kritikát írni, mert ez egy igazi magyar sikertörténet egyik állomása, egy tehetséges és ambiciózus művész munkájának eredménye. Bizonyíték arra, hogy a szorgalmas, kitartó munka meghozza gyümölcsét/gyümölcseit.

Már többször szót ejtettünk arról, hogy van egy olyan tendencia a mai világban, amely arra sarkalja a művészetek legkülönfélébb területén működő szervezeteket, hogy az elmúlt évtizedek legkiválóbb színházi és filmes produkcióit felidézzék. Ez az úgynevezett „zeneipar” (de szép kifejezés) területén, így persze a jazzműfajban is megfigyelhető.

A jazz standardeket feldolgozó lemez idén jelent meg a Kelemen Angelika Jazz Quartet előadásában. A jazzénekesnő a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékén végzett, majd a Hang Szín Tér Művészeti Gimnáziumban kezdett el tanítani jazzéneket. Eddig több lemezen is közreműködött, de saját lemeze még nem jelent meg.

Csodálkozom, hogy a filmkészítők a ma divatos sorozatkészítő trend jegyében még nem figyeltek fel a Blue Note-ra. A lemezkiadó történéseiből ideális epizódokat lehetne gyártani. Úgy kezdődhetne a történet, hogy valakinek eszébe jut egy rég elfeledett felvétel. Az igazgató leküldené a kóbor raktárosnak vagy hangmérnöknek álcázott emberét a Blue Note trezorjába, ahonnan Indiana Jones poros dobozokkal érkezne vissza a sötét zugok átkutatása után, és letenné a főnök irodájának asztalára.

A szaxofonos zeneszerző, Mester Dániel hosszú utat tett meg, amíg rátalált saját zenei világára. Amszterdami tanulmányainak köszönhetően nemcsak a nyugati világ zenei hagyományait szívta magába, de rengeteget utazott is. Bejárta Indonézia, Törökország, Dél-Korea és Marokkó tájait, megismerkedett azok kultúrájával, dallamvilágával.

A Beatles jelentősége vitathatatlanul óriási az egész zenetörténetben. De az is egyértelmű, hogy azt a melódiakincset, amivel megajándékozták a zenei világot, szívesen vették fel repertoárjukra a legkiválóbb muzsikusok is, természetesen akár a jazz legkarakteresebb művészeit is beleértve. A műfaj olyan nagysága, mint a jazz-zongorajáték óriása, Brad Mehldau már korábban is nem egyszer vette repertoárjára a Beatles örökbecsű melódiáit, de most egy komplett albummal tisztelgett a „gombafejűek” előtt.

Hász Eszter 2019-ben az Év fiatal jazz-zenésze lett, amit 2020-ban szerzőtársa, Horváth Albert nyert meg. 2020-ban meghívást kaptak zenekarukkal a Müpa tehetségkutatójára, majd lecsapott a pandémia. Ezalatt, ahogy a többi zenész, Eszter sem ült otthon, várva a csodára, hanem a megálmodott lemezén kezdett el dolgozni. Március 6-án pedig bemutatja az alkotást a Budapest Jazz Clubban.

A közelmúltban két világhírű gitárművész közös lemeze jelentett szenzációt kissé enervált mai (jazz)világunkban. A kvartett felállásban egy befutott, sokoldalú és rutinos muzsikus (bizonyos Bill Frisell) és egy feljövőben lévő kiemelkedő tehetség találkozik és kápráztat el minket felejthetetlen játékával.

Sokan, sokféleképpen élték meg, élték túl az egész világot megrázó COVID-19 járványt. A bezártság, elzártság sokaknál depressziót szült, míg mások inkább inspirációs forrásként tekintettek rá, és hirtelen jött szabadidejükben új alkotások létrehozására koncentráltak.

Juhász Gábor már három évtizede a hazai jazz élvonalának egyik meghatározó képviselője. Nem csak mint hangszerének mestere, de szerzőként is karakteres muzsikus, akinek minden lemeze kiérlelt produkció. Legújabb munkája is a magyar jazz aranylapjaira kívánkozik.

A sokszor elkoptatott közhely ezúttal abszolút igaz, hogy Paul Motiant nem kell bemutatni, munkássága a hazai jazzbarátok számára is jól ismert, mert nemcsak lemezeken, de koncerteken is számos alkalommal csodálhattuk meg játékát. Így aztán mi is fejet hajthatunk előtte ennek a lemeznek a meghallgatásával, ami 2021-ben, a dobfenomén születésének 90-ik évfordulójára emlékezik.

Mindig érzünk némi lelkiismeret furdalást, amikor a nem amerikai (vagy hazai) jazz kerül a figyelmünk körébe, mert a műfaj (szerencsére) már annyira elterjedt a világon, hogy ember legyen a talpán, aki követni tudja a különféle nemzeteknél felbukkanó kiválóságokat. Ezen segít az ECM kiadó, amely elsősorban az európai jazzre fókuszál, és nem szabad elfelejteni, hogy a BMC Records is publikál olyan lemezeket, amelyeket nem hazai jazzerek jegyeznek – akár még részben sem.

Megjelent Berki Tamás énekművész első könyve, Hangszálak címmel. A cím nem fedi az életrajzi elemeket sem nélkülöző történetmeséléseket. Ahogy a Berki Tamás koncertekre járó közönség megszokhatta, ott énekelve, a könyvben pedig írásban mondja el - a néha saját magával vitatkozó, párbeszédbe bocsátkozó író - az életét. Az ajánló teljesen szubjektív lesz.

Nem mintha én fedeztem volna fel a fenti bölcsességet, de a mindössze 23 éves fekete lány második (immáron) Verve albuma meggyőző bizonyíték „magvas” állításomra. Még csak nem is valami „eredetinek” kikiáltott albummal áll elő, hanem a jazzvilág olyan tíz dalát adja elő magáévá formálva, amelyeket már számos alkalommal hallhattunk más jeles előadók tolmácsolásában is.