Amerikai álom: Jazzation koncert a Magyar Nemzeti Múzeumban
A Jazzation Magyarország első számú jazz acappella együttese, amely itthon a vokális jazz, világjáró útjai során a magyar népzene nagykövete. Az Amerikai álom kiállításra készült, annak tárgyaira és történeteire hangolt koncertanyagukban az énekesek különleges utazásra hívnak, ahol emberi sorsok és történetek lépnek párbeszédre az együttes által gondosan összeállított zenei válogatással. Jazz, népzene, régi magyar sanzon: a szabadság hangjai a Magyar Nemzeti Múzeumban – korokon és sorsokon átívelő harmóniában. A formáció énekese és menedzsere, Várallyay Katus mesélt az október 9-ei koncertjükről.
Jazz.hu: A Jazzation híres arról, hogy különleges helyszínekre viszi el az acappella zenét - egy múzeumi tér sem számít átlagos fellépőhelynek...
Várallyay Katus: Igen, így van, nagyon szeretjük, sőt keressük a kihívásokat, a nem szokványos tereket – énekeltünk már pincében, padláson, raktárban és lépcsőházban – az acappellában az a jó, hogy ha mi öten elférünk, akkor a harmónia is megszületik, nincs szükségünk bőgőre, dobszettre vagy zongorára ahhoz, hogy az élmény teljes legyen! A Magyar Nemzeti Múzeum Díszterme a fenti helyszíneknél persze jóval tágasabb, a hangmérnökünk számára lesz kihívás megszelídíteni az óriási belmagasságot, de ő is régóta dolgozik velünk, és nagyszerű szakember, sosem kellett még csalódnunk.
Jazz.hu: Milyen apropóból jött a felkérés, és milyen műsorral készültök az Amerikai álom koncertre?
Várallyay Katus: A szervezők választása talán azért esett a Jazzationre, mert emberi hangot tudunk adni a személyes tárgyaknak és történeteknek. Az acappella műfaja nagyon közvetlen, mindenki közel érezheti magához – és az, hogy mi elsősorban az Amerikából érkező jazz műfajának vagyunk a képviselői, emellett viszont magyar népzenei alapú dalaink is vannak, tökéletes párosítás az USA 250 éves évfordulója alkalmából rendezett, az amerikai magyar emigrációról szóló kiállításhoz. Ha jazzt éneklünk, az jazz, ha népzenét, az népzene – kórusos vagy más, művi gesztusok nélkül.
Az Amerikai álom kiállításon a személyes tárgyak a múzeumi térben egyszerre állnak vagy pihennek letisztult harmóniában és mesélik egy ember teljes élettörténetét. Lesz bőven jazz, lesz népzene, lesz emigrációról szóló ballada, és lesz magyar sláger a negyvenes és ötvenes évekből. A jazzválogatásunk kapcsán Nica Rothschild, a jazzbárónő története is előkerülhet, aki azért ment Amerikába, mert a jazz hívását követte, a jazzben érezte meg azt a szabadságot, amit az európai arisztokrácia fényűzése sem adhatott meg neki.
Jazz.hu: Ha jól tudom, a koncertre megváltott jeggyel zárórán túl is megtekinthető a kiállítás. Ti már láttátok, bejártátok? Mi az, ami megszólít, ami miatt igent mondtatok a felkérésre?
Nem tudtam róla, amikor igent mondtunk a megkeresésre, de a tárlatot bejárva kiderült, hogy személyes kötődésem is van: kiállítva látható Szeleczky Zita gazdagon hímzett magyar ruhája, melyet "Magyar Rozika" című, a diaszpórában élő magyarság számára összeállított előadásain viselt. Szeleczky Zita apai nagyapám unokatestvére, személyesen is ismertem. Egy olyan dallal is készülünk, amit egy 1941-es filmjében énekelt, és ami egyszerre szól azokhoz, akik elmentek, és azokról, akik itt maradtak, és rólunk, akik most mindannyian rájuk gondolunk, rájuk emlékezünk. Egy egyszerű szerelmes dalnak tűnik, de ebben a kontextusban egészen máshogyan hat.
Azért éreztük magunkhoz közel az egész koncepciót, mert a magyar emigráció amerikai álma is éppúgy, mint a jazz, a szabadság kereséséről, az új utakra lépés bátorságáról, a szabad önkifejezésről szól. Arról, hogy a legnagyobb hangzavarban is megtalálhatjuk a saját hangunkat, és közösen, együtt – különbözőségeink ellenére, vagy éppen azért – képesek lehetünk arra, hogy létrehozzunk egy új harmóniát. A jazz acappella műfaja ezt gyönyörűen megtestesíti: minden egyes ember hangja része a közös egésznek. Ez számunkra a Jazzationben mindennapi igazság – és ha jobban belegondolunk, rájöhetünk, hogy ez az amerikai álom egyik legfontosabb ígérete.
Időpont: október 9-én, pénteken este 6 órától.
A koncert 70 perces, szünet nélkül.
A kiállítás a koncertre megváltott jeggyel reggel 10-től este fél 9-ig látogatható.
Helyszín: Magyar Nemzeti Múzeum, Díszterem
(1088 Budapest, Múzeum krt. 14-16.)
Fotó: Jazzation archívum
