Én és a hangszerem – Borbély Mihály 70🎂 | 2. rész (szaxofonok)
Sok szeretettel köszöntjük a fúvósok mesterét, a 70 éves Borbély Mihályt születésnapján! Ezt a sorozatot 2023-ban indítottunk útjára. A klubokba, fesztiválokra járó jazzkedvelő közönség a zenészekről csak-csak tud informálódni a világhálón keresztül, de azokról a hangszerekről semmit nem tudunk általában, amin játszanak a muzsikusok. Most itt az alkalom, hogy a jazz-zenészek – minket csak ők érdekelnek – mesélhessenek egy kicsit arról a tárgyról, amivel talán egész életükben több időt töltöttek, mint embertársaikkal. Miért fontos számukra, mit kell tudni róla, mi a kiválasztás alapja. Kérésemre közérthetően, valóban nem a zenész a zenésznek, hanem a zenész a közönségének mondja el a legfontosabbakat a hangszeréről.
Borbély Mihály a közönség szavazatai szerint ’A legjobb jazz-szopránszaxofonos’ hazánkban, de öt másik kategóriában is a legjobbak között van.
Borbély Mihály klarinét és szaxofonművész, aki tucatnyi hangszeren játszik, többnyire fúvóson, a többin ritkán hallani koncerttermekben. A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas művész nemcsak a jazz-zenében mozog otthonosan, hanem népzenei és kortárs zenei előadásokkal is rendszeresen színpadra lép. Főbb jazz-zenekarai a Borbély Műhely vagy Borbély Quartet, a Borbély Mihály Balkán Jazz Project, a Borbély Mihály Polygon, a Binder-Borbély Duó és a Borbély-Dresch Quartet. Amellett, hogy Borbély a jazzélet prominens alakja, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen a fiatalok oktatása ugyanúgy az életéhez tartozik évtizedek óta.
Borbély Mihály a róla és hangszereiről szóló sorozat első részében a klarinétról és a tárogatóról mesélt, ebben a részben pedig a szaxofonokról mond érdekes részleteket, olyan dolgokra kitérve, amelyek amúgy rejtve marad a nagyközönség előtt.
Borbély Mihály ünnepi koncertje szeptember 29-én lesz a Zeneakadémián.
Milyen márkájúak a hangszereid?
Szopránszaxofon: Yanagisawa 880 – Elimona
Ez a modell a japán cég legendás hangszere, az első cserélhető pipás szopránszaxofon volt a világon.
Altszaxofon: Selmer Mark VI
Ehhez nem is teszek hozzá semmit…
Tenorszaxofon:
Nemrég óta a tenorom is Selmer Mark VI-os.
Korábban is játszottam ilyen modellen évekig, de emellett más márkájú kiváló hangszerek is társaim voltak hosszabb ideig. Most visszatértem, és ez már végleges.
Mióta játszol rajtuk? Volt az évek alatt kedvenced?
Bármelyik hangszeremet veszem kézbe, nem csak a hangjukat hallom előre, de a történetük is eszembe jut. Néhány epizódot hadd idézzek fel.
A klarinét mellett elég fiatalon kezdtem altozni (altszaxofon – a szerk.) a zeneiskola Amati hangszerén, ami jó pár évig szolgált engem, még az ottani tanulmányaim után is kölcsönözhettem hosszú ideig. A jazztanszakon aztán megismerkedtem a Selmer Mark VI-osok világával, ami óriási ugrást jelentett. El is határoztam, hogy ha végzek, megpróbálok ilyet venni, s a szerencse mellém szegődött. Gyűjtöttem a pénzt, s jeleztem a kollégáknak, hogy szóljanak, ha hallanak eladó hangszerről, ugyanis ezt a modellt már akkor is csak használtan lehetett elcsípni, mivel a hetvenes évek közepén a párizsi cég átállt a következő (Mark VII) típusra. A három-négy évig működő Budapest Big Band tagjaként gyakran találkoztam és zenéltem Söptei Géza baritonszaxofonossal, aki főállásban a Stúdió 11 zenekar muzsikusa volt. Ő mondta, hogy van egy hangszere, amit nem akarna eladni, de ha nagyon érdekel, hát meggondolja. Nagyon érdekelt… Azóta is szeretettel gondolok rá, mert igazán baráti áron kaptam meg a kiváló állapotban lévő hangszert 1987-ben.
A szopránt a nyolcvanas évek végén vettem, azóta is hűséges vagyok hozzá – meg is hálálja :) Coltrane őserejű (és a magyar tárogató hangját is megidéző!) szopránjátéka mellett a hangszer másik, sokkal finomabban, árnyaltabban energikus mestere, Jan Garbarek hangja is nagy hatással volt rám már a hetvenes években, de csak 1988-ban éreztem úgy, hogy hitelesen tudnám megszólaltatni a szopránt. Az elhatározáshoz szükséges anyagi keret előteremtése is időt igényelt, mert tudtam, hogy a szoprán minden szempontból kényes hangszer, s terveimet csak nagyon jó instrumentumon tudnám hangokba önteni. Néhány hangszert kipróbáltam, s amikor az egyik kolléga Yanagisawáját megfújtam, eldőlt a kérdés. Másnap már kérdeztem is Csider Karcsi barátomat, a Fon Trade vezetőjét, hogy be tudna-e hozni egy ilyen “csövet”. Egy-két hét múlva meg is jött a hangszer – ez 38 évvel ezelőtt volt, de azóta sem bántam meg az elhatározásomat.
Érdekes, hogy először egy Mark VI-os (kölcsön) tenort használtam évekig, de aztán mégis egy Yanagisawát vettem, mert a szopránnal megegyező modell (880 - Elimona) nagyon tetszett. Amikor aztán megjelentek a piacon a tajvani-amerikai Cannonball cég hangszerei, s egy Fon Trade hangszerkiállításon kipróbáltam az új tenorukat (Big Bell-széria), rögtön szóltam (ismét) Karcsinak, hogy “beleőrültem” a hangjába, nehogy eladja másnak, csakis én vehetem meg! Nemrégiben aztán, két évtizednyi cannonballozás után kezembe került néhány egészen kiváló Selmer Mark VI-os tenor. Az egyik hangszer „vintage sound”-ja kiválóan formálhatónak bizonyult, és a magam képére is alakítható volt, ez teljesen levett a lábamról.
Mi az a tulajdonságuk, amiben eltérnek ezek a hangszerek?
A fúvós hangszerek esetében mindig A HANG a legfontosabb kritérium. A különböző anyagok, ötvözetek, bevonatok és más speciális megoldások elképesztően nagy eltéréseket jelenthetnek hangszínben, a rezgések intenzitásában, a felhangok jelenlétében és sok más részletben. Előfordul olyan is, hogy mindössze árnyalatnyiak az eltérések, s csak a hangszeren játszó muzsikus veszi észre. Ám tudnunk kell, hogy számára az a parányi különbség azt jelentheti, hogy azon a bizonyos hangszeren tudja legkönnyebben megvalósítani elképzeléseit, adott esetben azon találja meg saját hangját, ami egy idő után identitásává válik. Természetesen a billentyűzet kialakítása, a technikai-kényelmi szempontok és az intonációs adottságok is jelentősek lehetnek, ám szerintem a fúvós hangszereknél a hang az elsődleges.
Volt már olyan, hogy egy koncerten úgy megtetszett egy hangszer hangja, hogy szívesen kipróbáltad volna, akár meg is vetted volna?
Soha nem voltam az a fajta “gear fanatic”, aki – hallva valamelyik nagy muzsikus játékát – egy hangszer márkájában, illetve azon belüli modelljében látja a kulcsot, s rohan megvásárolni a hőn áhított eszközt, amely immár bizonyosan a zenei elképzelései megvalósítására szolgál. Természetesen a mai napig érdekel, hogy miként tudnám a lehető legkönnyebben elérni azt a megszólalást, “sound”-ot, amelyet sajátomnak érzek, s ehhez a megfelelő eszközöket is minduntalan keresem, de azzal is tisztában vagyok (s ezt növendékeimnek is hangsúlyozom), hogy mire belefújunk a hangszerbe, már sok minden eldőlt. Vagyis a nád – fúvóka – szorító – hangszer – útvonal csak a második fejezet, s ezek csak akkor rezegnek velünk összhangban, ha előtte a legfontosabb dolgokat jól csináltuk: levegővétel – levegővezetés – hangképzés – nyelv és torok megfelelő alakítása. Nos, ha mindezeket jól használtuk, akkor egy tanuló szintű hangszer és a hozzá tartozó kiegészítők is meglepően jól tudnak szólni.
És akkor már “szinte felesleges” is azzal foglalkozni (már ti. a hangszerekkel), amiről egész végig írtam…
Nagyon boldog 70. születésnapot kíván
Borbély Mihálynak
a Jazz.hu teljes szerkesztősége!
Fotó: Sztraka Ferenc, Somogyvári Péter
Kapcsolódó cikk: Én és a hangszerem – Borbély Mihály | 1. rész
