Barna Emília szociológus a női jazz-zenészek helyzetéről – 1. rész
A női jazz-zenészek sajátos, kihívásokkal teli helyzetével 2022 óta foglalkozunk. Sorozatot is indítottunk, hogy kitárjuk, miért vannak olyan kevesen a jazzisták között. A témáról sokan nehezen nyilatkoznak, pedig ideje róla beszélni, hogy a jövő generációinak könnyebb legyen az útja, és ne tűnjenek el a középiskolai tanulmányok befejezésével a jazzéletből. Ezúttal más aspektusból hallhattuk ugyanazt, amit a női zenészek éreznek, hiszen egy kutató mélyedt bele az aszimmetrikus zenei világ problémáiba egy izgalmas előadás keretében.
Természetesen ez a téma nemcsak a jazzre jellemző, hanem a klasszikus zene világában is jelen van, ahol már régebbre nyúlik vissza ennek a jelenségnek a kutatása. Ezúttal nem jazz-zenészt kérdezek a témáról, hanem szociológust, aki elmélyedt a női zenészek helyzetének kutatásában, és vizsgálja, milyen eszközökkel lehet elősegíteni a nők nagyobb részvételét a zenei életben, ezzel is formálva a zenei sokszínűséget.
Pár héttel ezelőtt a májusban alakult Magyar Jazzművészek Fóruma tartott egy egésznapos előadássorozatot a BMC-ben. Az egyik téma éppen a női jazz-zenészek helyzete volt, amelynek kapcsán a BME egyetemi docensét, Barna Emíliát hívták meg előadónak. A kutató zeneszociológiai kutatásokat folytat itthon, amelyek a populáris zene számos műfajára kiterjednek. Előadásában rámutatott arra, hogy bár a női jelenlét alacsony aránya a jazzben különösen szembetűnő, ez csupán egyetlen vetülete a problémának. Emília ezért a női zenészek helyzetét nem csupán reprezentációs kérdésként, hanem a zeneipari munkakörülmények és társadalmi egyenlőtlenségek összefüggésében vizsgálja. Beszélt a kvóták jelentőségéről is, bár szerinte ezek csak rövid távon oldják meg a problémát. Valóban lehetőséget teremtenek a női előadóknak, ugyanakkor önmagukban nem jelentenek tartós megoldást. Amennyiben nyilvánvalóvá válik, hogy elsősorban a neme miatt hívtak meg valakit, az a szakmai elismerését kérdőjelezheti meg.
Szerinte fontos, hogy természetessé váljon a női jelenlét a zenei életben, és az előadókra elsősorban zenészként tekintsenek. Szó esett a mintákról, amelyek befolyásolhatják a lányok hangszer- és stílusválasztását, miközben a nemi sztereotípiák újratermelik ezeket a berögződéseket. Fontos lenne, hogy minél több példakép jelenjen meg, és kialakuljanak új mintázatok.
A kutató szerint az sem elhanyagolható, hogy a női zenészek gyakran láthatatlan munkát is végeznek a zenekarokban, mint szervezés, könyvelés, konfliktuskezelés, amelyek gyakran nem részesülnek megfelelő anyagi elismerésben. Ráadásul ez a plusz feladat időt vesz el a gyakorlástól és a kapcsolati háló építésétől. Barna Emília a kapcsolatépítéssel kapcsolatban arra is kitért, hogy ez jóval nehezebb a nők számára, mivel a szakmai kapcsolatok jelentős része férfiközpontú közösségi terekben alakul ki, miközben nagyobb arányban hárul a nőkre a gyermeknevelés terhe. Ráadásul az éjszakai élet a nők számára adott esetben kevésbé komfortos vagy biztonságos.
Kitért arra is, hogy a versengést hagyományosan férfias tulajdonságnak tekintik, miközben az erős versenyhelyzetekhez szexizmus, előítélet és egyenlőtlen teherelosztás is társulhat.
Fontosnak tartja Emília, hogy a női tapasztalatokat meg lehessen osztani és biztonságos keretek között meg lehessen vitatni. Megoldásnak tartja a tudatosabb kiválasztást, a méltányosabb munkafeltételeket, a női példaképek láthatóbbá tételét, valamint a más művészeti és érdekvédelmi közösségekkel való együttműködést.
Az előadást követően úgy éreztük, a téma ennél jóval több kérdést érdemel. Ezért a következő részben Barna Emíliával beszélgetünk arról, mi áll a női jazz-zenészek alacsony jelenléte mögött, és hogyan lehetne valódi változást elérni a szakmában.
