Lovano két évvel ezelőtt mutatkozott be zenekarvezetői státuszában az ECM-nél (közreműködőként ugyanis már többször játszott a neves német kiadónál) Trio Tapestry névre hallgató debütáló lemezével, ami nem is kapott más címet. Időközben viszont kiderült, hogy voltaképpen ez lett a trió megnevezése, hiszen az új album a Garden of Expression címet kapta, az előadó pedig a Joe Lovano Trio Tapestry… Bátran kijelenthetjük, hogy az új album a két évvel korábbi egyenes folytatása, mind a felállást, mind a Lovano-opuszok hangulatát, mind pedig az egész zenei matéria „kivitelezését” illetően. Lovano sokoldalú munkásságát több évtized során formációinak, és az általuk előadott változatos „projektek” sokasága bizonyítja, nem is beszélve a sideman-ként való közreműködéseire koncertek és lemezek tömkelegén át. Talán érdekesség lesz – különösen fiatal olvasóink számára, hogy számos hazai fellépése közül az első egy 1978-as Erkel színházi jazzkoncerthez kötődik, amikor is a Woody Herman nagyzenekar szaxofonkórusában fújt és néhány figyelemreméltó szólóval tűnt ki… A szicíliai felmenőkkel is büszkélkedő olasz-amerikai muzsikus elsősorban tenorszaxofonos, de szívesen játszik szopránon, sőt olykor fuvolán is. Újabban pedig a nálunk vásárolt tárogatón is szólózik, mindkét ECM lemezen ez történik. Milyen jóleső érzés a magyar hallgatónak a Lovano által használt hangszerek között azt olvasni, hogy „tarogato”. Lovano zeneszerzői tehetsége ezúttal is igazolást nyer: mint korábban, most is valamennyi számot ő jegyzi. Lassú, elmélyült, békét és nyugalmat árasztó visszafogott muzsika. Ennek nyilván az is oka, hogy a lemez kísérőfüzetében a következő fontos mondatot olvashatjuk az alkotóművésztől: „Ezt a lemezt a mind a mai napig fertőző Covid-19 vírus által veszélyeztetett emberiség bátorságának dedikálom. Maradjatok elkötelezettek, erősek és egészségesek!”
A fúvós szólista remek művésztársai ezúttal is Marilyn Crispell zongorán és Carmen Castaldi a doboknál. (Csak az előbbi hölgy, Carmen Castaldi azonban Lovano gyerekkori barátja, még szülővárosából Clevelandből, neve alapján bizonyára ő is olasz származású.) Marilyn Crispell jól ismert avangárd körökben, mégpedig az Anthony Braxton együttesében töltött tíz év okán. Itt természetesen remekül alkalmazkodik az érzelmes, melankolikus kompozíciók interpretálásához. A dobos árnyékként, igazi szenzitív kísérettel remekel. (Joey Baron visszafogott játékára emlékeztet.)
A második lemez dicséretére legyen mondva, hogy a korábbi korongon kifogásolható volt a partnerek háttérbe szorítása, azaz Lovano túlzott dominanciája. (Ezt szóvá is tettem a Gramofon 2019. tavaszi számába írott kritikámban.) Most azonban ez kedvezően változott: időnként a kiváló zongorista játéka is előtérbe kerül, ami kifejezetten a produkció javára válik.
A lemez szenzációsnak minősíthető érdekessége az, hogy ezúttal a kísérőfüzetben közölt művészi fotográfiák mellett Lovano rövid írása is olvasható, aminek érdekessége, hogy az irodalmi babérokra is pályázó(?) szerző a szövegbe belefoglalta a lemezen elhangzó számok címeit. A „szösszenet” így hangzik: „Az élet zenéje tele van a kinyilatkoztatás kertjének értékes pillanataival. Mi zenészek, az éjszaka szereplői, olykor a Zen szellemében utazunk a Holdtól nyugatra. A szent dallam, amelyet megálmodunk, olyan a szívünkben, mint egy gregorián ének. Remélem, hogy a bennünk élő értékes pillanatok a szeretet, a béke és a megértés szellemében mindannyiunkat összekapcsolnak. (Joe Lovano)”
ECM/Hangvető, 2021
- Chapel Song
- Night Creatures
- West of the Moon
- Garden of Expression
- Treasured Moments
- Sacred Chant
- Dream on That
- Zen Like
Joe Lovano tenor- és szopránszaxofon, tárogató, gong
Marilyn Crispell zongora
Carmen Castaldi dobok