Az eltérő generációk jazzművészei már évtizedek óta ismerik egymást, munkáikban rendszeresen közös kapcsolódás van. Az interjúban szóba kerül jelen és múlt, a karrierépítés. Elárulják, mire készülnek a közös koncertjükön az AVL-Érdi Jazz Fesztiválon szeptember 11-én, László Attila pedig mesél az új formációjáról.

Mióta ismered Gergőt?

• László Attila: Egész fiatal kora óta, hiszen édesapjával sokat dolgoztunk együtt a Magyar Rádióban a ’80-as években. Közös felvételek készültek, ahol ő volt a hangmérnök, és az otthoni stúdiójában is dolgoztunk, tehát kiskora óta ismerem Gergőt.

Mikor hallottad először játszani?

• László Attila: Már kiskorában hallottam hírét, hogy nagyon tehetséges, igazi „csodagyerek”, aztán eljött az alkalom, amikor játszani is hallottam. A hír igaz volt! Később lett egy olyan alkalom is, amikor Tommy Campbell volt a László Attila Band vendége Cegléden a Dobos és Ütős Gálán, és ott létrejött egy olyan produkció is, ahol fiatal dobosok játszottak együtt Tommy Campbellel hármasban. Borlai Gergő és Szendőfi Péter voltak a magyar dobosok. Ez 2000-ben történt.

A ti kapcsolatotok inkább atyai vagy baráti?

• László Attila: Annak ellenére, hogy nagy korkülönbség van köztünk, igazi közvetlen és baráti kapcsolat, a jazz-zenészek között, ha megvan a közös hullámhossz, akkor nincs nagy jelentősége a generációs különbségnek. Gergővel mikor játszunk, nagyon hasonlóan gondolkodunk dolgokról. De még ezentúl is sok mikrobuszos utazás tartozik ezekhez a koncertekhez, akár a Charlie zenekarral is, és ott a vicces oldala is előkerül a közös próbálásnak, utazásnak, talán a humorérzékünk is egy srófra jár.

Milyen zenekarokban játszottatok együtt?

• László Attila: Amikor mi hosszú távon elkezdtünk együtt játszani, az akkor volt, mikor elhívtam a László Attila Quintetbe dobolni 2006-ban. Ő váltotta Szendőfi Pétert, mikor a László Attila Band 14 év után megszűnt, ahol Horváth Kornél helyett Borbély Mihály került a zenekarba, továbbra is Oláh Kálmán zongorázott és Lattmann Béla basszusozott. Négy évig tartott a zenei együttműködés Gergővel, és a Charlie Band-ben szintén együtt játszottunk, az közel 15 évig tartott. Más műfaj, de ugyanaz a frissesség, energia volt mindkét zenekarban. Nagyon jó volt ez az együttműködés, jó visszaemlékezni rá. Annyira, hogy a mai napig, amikor alkalmunk van, játszunk együtt. Azóta, hogy Gergő külföldre költözött, voltak koncertjeink például a BMC-ben, és amikor lehetőség van, megragadjuk az alkalmat. Ilyen ez az érdi fesztivál is.

Gergő szoros kapcsolatot tart fenn hazai zenészekkel. Szerinted mi ennek az oka?

•  László Attila: Eleve egy érzelmi beállítottságú ember, ahogy megismertem, és ezek a fiatalkori barátságok, ráadásul zenész barátságok felcserélhetetlenek. Szerencsére Gergő ezt nagyon komolyan vette akkor is és most is. Igazi élő kapcsolatot tart a barátaival, amik nem csak formálisak. Néha a fizikai korlátokat meghaladva, akár interneten keresztüli fájlküldéssel is jelen van a hazai zenei életben, jazzéletben, és szívesen játszik a zenész barátaival. A legutóbbi Charlie lemezre írt számaimra Barcelonában játszotta fel a dob szólamot és közben interneten tartottuk a kapcsolatot.

Mikor eldöntötte Gergő, hogy külföldön épít karriert, akkor megkérdezett vagy beszélgettetek arról, hogy mit gondolsz róla?

•  László Attila: Tájékozódott és beszéltünk róla, és azóta is sokszor beszélünk telefonon. Nem volt egyszerű az, aminek ő nekivágott, hiszen ott akármennyire is megvan a tudás, lelkesedés, nagyon sok minden kell még, hogy valaki bírja azt a nagy tempót, amit kint diktál a zenei jelenlét. Gergő pedig bírja a nagy tempót! Örömmel láttam, hogy kezdetektől fogva felvette a ritmust, és úgy érezte magát új zenei közegében, mint hal a vízben. Az volt biztos jele, hogy menni fog, hogy egy idő után nem csak ő szervezett projekteket, hanem elkezdték hívni komoly amerikai zenészek, olyanok mint Garry Willis, aki a mentora is lett, majd Los Angelesben Scott Kinsey-vel és neves amerikai sztár zenészekkel játszott, pl. Jimmy Haslippel, akivel én is készítettem közös lemezt.

Mik az előnyei és a hátrányai szerinted, aki már jó néhány zenész karrierjét kísérhetted figyelemmel, egy külföldi karrier elindításának?

• László Attila: Erre nincs recept. Ha valaki be tud kapcsolódni a körforgásba, a zenei műhelyekhez, akikkel mindjárt megnyílhat a világ, akkor nagyon sok előnye van. Akkor lesznek koncertek, felvételek, amiket szerveznek maguknak, és ha ebbe bekerül, akkor ez egyrészt zeneileg is, másrészt ismertség szempontjából is a legjobb dolog, ami történhet. Gergő karrierjét nézve, ő több ilyennek is a részese, az egyik nagy eredmény, hogy a Gretsch dobmárka, a világ egyik vezető dobkészítő műhelye, viszonylag hamar kapcsolatba került vele. Mára már odáig jutott ez a kapcsolat, hogy Gergőnek saját nevén pergő dobot gyárt a cég, ami nemrég érkezett meg a hazai boltokba is. De ugyanígy a Zildjian cintányéros céggel is van eleven kapcsolata, akik videósorozaton rögzítik az általuk favorizált művészeknek a koncertjeit. A Gergővel készült videó óriási szakmai sikert ért el! Szóval egyik babért aratja le a másik után. Emellett van egy nagy rajongó tábora a dobosok között is. Kell az ő muzikalitása, plusz olyan a természete, hogy szeretnek vele játszani, fantasztikus technikája van, amivel minden helyzetben feltalálja magát. Megvan a koncepciója és tudja, hogy merre orientálódik.

Anno még sokkal nehezebb volt külföldre költözni, elzárva a családtól és barátoktól. Ha ma lennél 20-on éves kipróbálnád a külföldi életet?

• László Attila: Nem hiszem, akkor sem próbáltam ki. Építészkaron végeztem, aztán tanultam jazzt, nem vonzott, hogy a nyakamba vegyem a világot. Itthon nagyon jó zenész partnerekkel játszottam mindig! A Rádiózenekarban kaptam állást stúdiózenészként, közben volt a saját jazz-zenekarom, volt a Things Lakatos Tónival, tehát nem volt olyan hiányérzetem, ami miatt nagyon vágyakoztam volna arra, hogy próbára tegyem magam a nagyvilágban. Szerencsére a zenész kollégák, barátok között megtaláltam azt a formát, ahol a saját zenémet is tudom játszani, és azért utaztunk mi külföldre innen is fesztiválokra a világban.

Az érdi koncertig még fogtok találkozni?

• László Attila: Igen, valószínű, mert Csapó Krisztián készít egy új lemezt (a László Attila Fusion Circus harsonása) több résztvevővel, és szólt, hogy két nappal a fesztivál előtt lesz egy felvétel, ahol szintén Gergő dobol.

Borlai Gergő ismeri a számaidat?

• László Attila: Igen, ő mindegyiket játszotta már és fejből tudja ezeket. Olyan dolgokat tesz hozzá, ami mindig élményt jelent!

Mióta ismered Attilát?

• Borlai Gergő: Az örök idők óta. Az Ő neve is része volt az életemnek, amióta úgymond képbe kerültem a magyar jazzel. 

Mikor játszottál vele először?

• Borlai Gergő: 1995-ben. 

Milyen zenekarokban léptek fel együtt, ha épp itthon vagy?

• Borlai Gergő: Ugye 15 évig játszottunk együtt Charlie-nál. Ebből a kapcsolatból fakadóan Attila zenekaraiban is én játszottam. Ha van lehetőség, akkor mindig szerveződik 1-2 koncert, hogy muzsikálhassunk együtt, amikor otthon vagyok. 

Nagyon szoros kapcsolatot ápolsz az itthoni zenészekkel, Attilával is. Miért tartod ezt fontosnak?

• Borlai Gergő: A zene egyszerűen összehozza az embereket. Klisének hangzik, pedig igaz. Attila az utolsó nagygenerációs gitárosok egyike. Szerencsés vagyok, mert mindhárom meghatározó gitárossal, Babos Gyuszival, Tátrai Tibusszal és Attilával tulajdonképpen végigmuzsikáltam az eddigi életemet. Gyerekként kezdtem el velük játszani és tart a kapcsolat a mai napig. Gyuszival is biztosan muzsikálnánk, ha még itt lenne köztünk. Végtelenül szeretem és tisztelem ezeket az embereket és fontosnak tartom, hogy kitartunk egymás mellett. Annyi hangot játszottunk el együtt és annyira ismerjük egymást, hogy pontosan tudjuk, hogy kinek mire van szüksége a színpadon. Az ilyen emberi/zenei viszonyokból mindig jó szokott kisülni. 

Mielőtt külföldre költöztél volt benned bizonytalanság?

• Borlai Gergő: Nem igazán volt bennem bizonytalanság. Pontosam tudtam, hogy mik a vágyaim, csak azt kellett megtapasztaljam, hogy hogyan épül fel az a rendszer, amibe be akartam kerülni. Tapasztalni akartam és megtudni, hogy képes vagyok-e megvalósítani az álmaimat. 

Volt, akinek a tanácsára kíváncsi voltál?

• Borlai Gergő: Sokan láttak el jó tanácsokkal, de mindig az aktuális élethelyzetben tudod meg, hogy mi az igazság és ez számtalan meglepetéssel tud szolgálni. De most már talán mondhatom azt, hogy felkészült vagyok. 

Vannak annyira jó barátaid kint, mint itthon?

• Borlai Gergő: Vannak. Nem sokan, de vannak. Ugye a nyelv miatt ezek a barátságok máshogy alakulnak ki, de igenis létre tudnak jönni életre szóló, nagyon fontos, és akár mindennapos/beszélős barátságok különböző nemzetiségű emberek között. Ez nagyon szép része a zenész szakmának. 

Milyen hátrányok értek kint? És milyen előnyökkel találkoztál? Mennyire a szerencse kérdése az, hogy bekerülsz-e a jazzélet közepébe? Egyáltalán milyen előnyei vannak azon kívül, amit mi látunk (Facebookon 46 ezres követőtábor) a külföldi ismertségnek?

• Borlai Gergő: Sokszor kérdezik a hátrányokat, de igazából erre nem tudok mit mondani, mert semmit sem éltem/élek meg hátrányként. Megoldandó feladatként tekintek élethelyzetekre, amik mondjuk nem olyan könnyűek, mint amit elképzeltem. A szerencse Amerikában egy alapvető tény. Rengeteg csodálatos pillanatot hozott számomra az élet annak köszönhetően, hogy jókor voltam jó helyen. Az ismertség ebben a szakmában mást jelent, mint mondjuk az aktuális pop vonalon, ahol sok a kreált gigasztár. A jazz/fusion világában nem nagyon kerülnek előtérbe olyan emberek, akik nem tehetségesek, csak mondjuk jól néznek ki. 

Mit tanácsolsz azoknak a fiataloknak, akik megpróbálnák a külföldi karrierépítést?

• Borlai Gergő: Én szerintem a mai fiatalok sokkal jobban képben vannak az aktuális módszerekkel a karrier építését illetően. Számtalan fiatal zenészt lehet látni, akik minden segítség nélkül az orrunk előtt csinálja meg a saját brand-jét. Szerintem ez zseniális dolog és inkább nekünk kellene tanácsokat kérni tőlük. 

Mire készülsz itthon és mire külföldön? Lesz még Grammy-jelölés a következő években vagyis lesz alkalom rá, hogy újabb lemezedet jelöljék?

• Borlai Gergő: Otthon mindig boldogan folytatom ott, ahol éppen abbahagytam, még akkor is, ha az csak pár hét. A világban pedig próbálok mindenhol ott lenni, ahol érdemes. Nagyon nyitott szemmel járok és borzasztóan izgat, hogy merre fejlődik a zene. A Grammy egy csodálatos pillanat volt. Azt érzem, hogy lesz még ilyen felemelő momentum. Én legalábbis mindent meg fogok tenni érte. 

Mennyire ismered László Attila számait? Ha jól tudom, nem lesz lehetőségetek próbálni az érdi fellépés előtt.

• Borlai Gergő: Szerencsére borzasztó jó memóriával vagyok megáldva, így amit valaha játszottam többször, arra mindre emlékszem. Az Attila dalait illetőleg ráadásul olyan szerzeményekről beszélgetünk, amiket maradéktalanul imádok. Szóval szerintem nem lesz gond. 

Továbbiakban László Attila az új formációjáról, a László Attila Fusion Circus zenekarról oszt meg titkokat, és hogy mire készül a héttagú zenekarral az érdi fellépésen szeptember 11-én.

Mikor és miért alakult a zenekar?

• László Attila: A Ceglédi Dobos- és Ütős Gála szervezője, Kármán Sándor felhívott 2019-ben, hogy a Gála sztárvendége Borlai Gergő lesz, lenne-e kedvem együtt játszani vele. Erre az alkalomra szerveztem meg a László Attila Fusion Circus együttest, amiben a négytagú ritmusszekció mellett három fúvóst is meghívtam, trombitást, szaxofonost és harsonást. A doboknál pedig Borlai Gergő volt a közreműködő. Meghangszereltem a számaimat erre a formációra. Ennek a hangzásnak vannak előzményei, említhetném a Blood, Sweet & Tears-t vagy a Chicago együttest, akik nagy kedvenceim voltak a 70-es, 80-as években, és örültem, hogy lehetőségem lesz ilyen megszólalásban játszani. Készültünk rá, és nagyon jól szólt, sikere volt, úgyhogy alig vártam, hogy legyen következő alkalom. Viszont Gergő járja a világot, és ki kellett találni, hogy amikor ő nincs, akkor ki legyen helyette, és egy fiatal tehetséges dobos játszik mostanában velünk, Zombori Attila. Az érdi fesztiválon azonban megint megismétlődik a ceglédi felállás, hogy Gergővel játszhatjuk ezt a programot, egy-két számmal kiegészítve.

Mi alapján alkottad meg ilyenre a formációt, hogy harsonás, szaxofonos, trombitás került a zenekarba?

• László Attila: Ez egy nyerő sound! Trombita, szaxofon, pozan (Érden Pecze Balázs, Soso és Csapó Krisztián játszik a fúvósszekcióban). Az akkordok nagyon jól meg tudnak szólalni, hiszen van alja, van teteje. A fúvósok a zenekarban egyébként is különlegesek, mert mindenki fantasztikus szólista is. A ritmusszekcióban pedig Lattmann Béla, akivel már 40 éve játszunk együtt, a zongorista pedig Nagy János, aki ebben és sok más stílusban is otthonosan mozog. Itt a Fusion Circus név abból adódik, hogy szerettem volna azt a dinamikus hangzást, dinamikus zenekari összeállítással megszólaltatni, amit a fúziós zene képvisel. Ennek a stílusnak nagyon komoly képviselői vannak, kezdve a George Duke-tól, Herbie Hancock, Joe Zawinulon át, Billy Cobhamig. Ez a stílus sok különleges zenei csemegét adott már a jazz kedvelőinek. A Circus szó pedig valami olyasmit jelent, hogy változatos, színes, olykor előre nehezen kiszámítható fordulatokkal szerettünk volna megjelenni, és így is van a koncerteken. Érdekes, hogy amikor Budapestre kerültem 1972-ben, akkor az első zenekaromban, amit egy basszusgitáros barátommal csináltunk, olyan összeállítás volt, hogy trombita, altszaxofon és pozan szólt benne, aztán a fúvósok külföldre mentek egy hirtelen jött vendéglátós meghívásra, és utána első felindultságomban kitaláltam a Kaszakő együttest, amiben már maradtak itthon a fúvósok, fuvolista, oboista és fagottos alkotta a fúvóskart.

Miért dolgozol más-más zongoristával a különböző zenekaraidban?

• László Attila: Mindegyik különböző karakterű zenekar. Van az Oláh Kálmánnal közös quartetünk, a László Attila – Oláh Kálmán Quartet, ez mindkettőnk közös zenei elképzelése.
  Van a László Attila Quartet, helyesebben már kvintet, mert a Soso állandó tag lett. Ez a formáció Érden debütált először. Ebben a zenekarban a Tzumo játszik, és játszunk nyolcados zenét is, szinte csak saját szerzeményeket. Tzumo ezt a stílust is remekül játssza.
  Nagy János pedig a László Attila Fusion Circus zenekarban billentyűs, aki a szintetizátorok és az elektromos hangzásokban is nagyon jól kiismeri magát. Régóta dolgozunk együtt, őt hívtam el annakidején Indiába is.

Lesz az érdi fellépéseteken a korábbiaktól eltérő, új szám?

• László Attila: Igen, lesz, a Good Luck című számom fúvósokkal.

Mi a következő állomás a zenekarral?

• László Attila: Készítünk egy videóklipet a GT című számomból. Ehhez szeretnék jó hangzást és képi világot. Valószínűleg a Tom-Tom stúdióban fog készülni.
  Szeretném, ha ez a zenekar működne, mindannyian nagyon lelkesek vagyunk, jól érezzük magunkat együtt a színpadon, és azon kívül is, úgyhogy szeretnék minél több koncertet szervezni. Remélem, ez a formáció is sokáig együtt marad.

További információ: https://erdijazzfesztival.hu/

Fotó: Kisfaludy István