Már a koncert előzetesében is felhívtam olvasóink figyelmét, hogy a világszerte (így hazánkban is) sajnálatosan elhanyagolt hangszer igazi mestere, Szaniszló Richárd (1977) különleges művészetével (és nem kevésbé saját szerzeményeivel) az utóbbi években sikerrel lépett elő a hazai és nemzetközi megmérettetés vonatkozásában. Erről győződhettünk meg ismételten a minap a Hálóban rendezett koncerten.

Bár a jazztörténetben már csaknem egy évszázada jelen van ez a csodálatos hangszer, igazi népszerűségre a swing-korszakban a Benny Goodman zenekaraiban játszó Lionel Hampton jóvoltából lett ismert és kedvelt instrumentum. Aztán az 50-es évektől a Modern Jazz Quartetben Milt Jackson tette igazán szólóhangszerré és az ő fellépésétől kezdve napjainkig számos ikonikus muzsikus választotta.

Ajánlójában találóan írta Pallai Péter, hogy a név alapján bárki azt hihetné, hogy a Harmónia Jazzműhely soron következő péntekesti műsorában egy joviális alpesi jódli művésznőhöz lesz szerencsénk… Ehelyett egy bővérű londoni fekete énekesnőt kaptunk olyan hanggal megáldva, amelyet még a leginkább „befutott” dívák közül sem mindegyik mondhat magáénak, nem is beszélve a briliáns hazai kíséretről! A tavasz utolsó napján nem akármilyen élményt vihettünk haza!

Ha minden, a jazzben használatos hangszer ikonikus előadói közül csak egyet nevezhetnénk meg (trombita: Miles Davis, tenorszaxofon: John Coltrane stb.), akkor a harsona mesterének minden bizonnyal, J. J. Johnsont választaná a jazz híveinek többsége. Születésének centenáriumát ünnepeltük meg egy emlékezetes koncerttel a BJC-ben május 24-én.

Hihetetlenül felgyorsult (jazz)világunkban a bőséges kínálat mellett már nem is olyan könnyű felidézni az idén január utolsó napján a Budapest Jazz Clubban elhangzott lemezbemutató koncertet, amely az Iverson Trio legújabb lemezét volt hivatott bemutatni egy koncertkörút révén.

Olvasóink közül (remélhetőleg) már többen is „kiszúrták”, hogy rendszerint minden hónap második keddje után beszámolót olvashatnak tőlem a MAO kisegyüttese által felidézett jazztörténeti fontosságú „legendás jazzalbumok” feldolgozásáról.

Az idén éppen 80 éves Kőszegi Imrére aztán igazán érvényes a jó öreg közhely: őt aztán nem kell bemutatni, hiszen minden magyar jazzrajongó (legyen az öreg vagy fiatal) jól ismeri, de neve jól cseng az európai jazzszíntéren is.

A rendszerváltás előtt elképzelhetetlen lett volna, hogy egy héten belül az amerikai jazz szcéna két vezető jazzprodukciójának lehessünk tanúi. Hétfőn még Samara Joy csodálatos hangját hallgathattuk a MoMKult nézőterén, szombaton este pedig a Joel Ross Quartet lebilincselő játékát élvezhettük az Opus Jazz Clubban…

Mindig nagy öröm egy jelentős hazai jazzalkotás bemutatóján jelen lenni és megismerni azt, de az (új) Párniczky Quartet albuma igazi meglepetésként hatott a koncert szem- és fültanúira. Mindez András 52. születésnapján történt, amelyről hősünk szerénysége okán csak alig-alig értesültünk (bár a klub műsorfüzete megemlítette!).

Rendszeres olvasóink megszokhatták már, hogy a hónap második keddjét követő napokban a MAO kisgyüttese „Legendás albumok” sorozatának újabb koncertjéről számolok be. 2017 tavaszán először Miles Davis „Kind of Blue” c. alkotása került górcső alá, és azóta évente kilenc – jazztörténeti fontosságú – lemez felidézését vállalja magára a Fekete-Kovács Kornél vezette jazzkollektíva.