Kerek születésnapja alkalmából épp a nagy napon készült volna koncertre az Opus Jazz Clubban, azaz február 25-én, pénteken, de ez az interjúban is sokat emlegetett betegség miatt elmarad ma. Ám nem csak erről kérdeztem.

• MagyarJazz: Két éve kérdeztelek a terveidről, majd két hónap múlva lezárták a világot a koronavírus járvány miatt. Mi valósult meg abból a rengeteg programból, amit 2020-ban megemlítettél?
• Lantos Zoltán: Sajnos relatíve kevés. A covid-szituáció teljesen átfestette az általam elővetített terveket, fellépési lehetőségeket, fesztiválokat. Ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül. Voltak azért megvalósult projektek és emlékezetes koncertek. Az FSCO zenekar tavaly tavasszal elhalasztott koncertjeit például sikerült őszre átmenteni, de aztán a tél eleji dátumok ismét elmaradtak. Legnagyobb élményem az őszi Érdi Jazz Fesztivál volt, ahol Dragomán György prózafelolvasására improvizáltam, és a Szentendrei Jazzfesztivál, ahol nagysikerű koncertet adtunk zenekarommal, az OpenSource-szel. Volt még persze sok kisebb klubkoncert Indo-jazz projektemmel, a SamSaRa-val is, nagy élmény volt Békéscsabán fellépni Kaltenecker Zsolttal és Chirayu Bhole indiai tablással trióban, egyik újabb és kedvenc elektronikus Nu Jazz duónkkal Andrew J-vel, a Violectrikkel az A38 színpadán léptünk fel, de ez már közönség nélküli online koncert volt, akárcsak tavaszi OpenSource fellépésünk az Opus Jazz Clubban (mindkettő az M2/Petőfi TV-n ment adásba). Viszont elmaradt egy 2020-ról áthozott Taipei-i fesztiválfellépés nemzetközi csapattal, majd, sajnos idén ismét elmaradt! Ugyanez történt skóciai kvartettemmel, a Sutra-val, amivel a Glasgow-i Jazz Fesztiválon léptünk volna fel tavaly nyáron. Sajnos idén nyáron sem tudunk játszani, kivételesen nem a covid miatt, hanem mert a Brexit következményeként az európai zenészek fellépő vízuma több mint 600 Fontba kerül (és ehhez persze hozzá jön a repülőjegy és sok más költség). Így jövőre tervezzük inkább, hosszabb nagy-britanniai turné keretében 2019-ben fölvett lemezünk bemutatását. Egy másik nemzetközi Indo-Jazz csapattal, a Madras Special-lel szintén tavalyról átmentett turné idén szerencsére realizálódni látszik, május 1-től. Decemberben elvileg indiai turné is lesz.

• MagyarJazz: Lemezmegjelenésről is szó volt az interjúban. Várható szóló vagy valamilyen formációval?
• Lantos Zoltán: Mindenképpen szeretném, több fronton is. Egyrészt régóta dédelgetett szóló-hegedű albumomat – természetesen elektronikával - aminek az anyaga nincs még egészen kész. Elvileg az OpenSource-szel nagyjából összeállt egy második lemezanyag, bár nincs igazán összepróbálva, a kevés számú koncertünk miatt is. A Violectrik duó is abszolút megérett egy albumra. De rendkívül nehéz most előre nézni és tervezni, valahogy az energiám és az inspirációm sem ugyanaz egészen, mint a covid előtti „világrendben”. Másrészt, ma bármilyen albumot kiadni, ill. kiadatni – főleg fizikai formátumban – nem is olyan egyszerű... ez a téma is „megér egy misét” (vagy egy podcastot...). Nem igazán szeretnék valahogy semmit magánúton megjelentetni, sokkal inkább valamelyik lemezcég égisze alatt. Ez persze ma már egész máshogyan néz ki, mint - akár - pár évvel ezelőtt. Tudom, ez régimódi gondolkodás a részemről, de nem igazán érzem magam egyszemélyes startupnak, sokkal nagyobb rangot ad egy lemezanyagnak egy tényleges kiadó. És persze sok terhet át is vállal. Cserébe a zenész kap némi példányszámot, és jó esetben persze, a terjesztést. Régen több éves lemezszerződések léteztek, amikor a zene, legyen bármilyen, még eladható volt, a létező fizikai hordozókon. Ez ma már csak a legnagyobb nemzetközi sztárok kiváltsága. Az online rendszernek viszont mindenképp előnye, hogy mindenféle zenei anyag eljuthat a hallgatókhoz...feltéve, ha van rá igény és tényleg el is jut. Szóval nem bocsátkoznék semmiféle fogadkozásba, mint a két évvel ezelőtti interjúban, de igyekszem megvalósítani, amit lehet!

• MagyarJazz: A lezárások érdekes helyzetet hoztak, mint az online hangfelvételt. Úgy tudom, volt ilyenben részed. Mit gondolsz, lehet így pótolni a közös munkát? Volt még érdekes helyzetben részed?
• Lantos Zoltán: Véleményem szerint nem igazán lehet pótolni a valódi koncertet, a közönség személyes jelenlétét. Volt ilyenben részem, mint többi zenészkollégáimnak is, én nem éreztem igazán jól magam, és szerintem a zenekarom sem annyira...de legalább voltak így koncertek, és némi bevétel. Hozzáteszem, a covid-lezárások alatt több ország szabadúszó jazzmuzsikusai jelentős - itthon elképzelhetetlen nagyságrendű - állami támogatásban részesültek 2020-21-ben, anélkül, hogy bármi „zárt-ajtós” koncertet kellett volna adniuk. Azért persze így is voltak online koncertek mindenütt, de nem kényszerből. Egyik legfurcsább élményem 2020 októberében volt, németországi turnéban, egy, a kölni WDR rádió által szponzorált nemzetközi projektben (Jazz Pool), amikor minden egyes koncert előtt oda kellett telefonálni, naponta, az összes városba, hogy egyáltalán elinduljunk-e reggel a szállodából, meg lehet-e tartani a koncertet, vagy legalábbis online... Szerencsére, egy kivételével valamennyi előadás megvolt, csökkentett nézőszámmal. A legutolsó koncert október utolsó napjára esett, november elsejétől pedig minden rendezvényt betiltottak. A bizonytalanság miatt végig kellett vonatoznom egész Németországon és Ausztrián keresztül, oda- és hazafelé is, mert repülőjegyet nem mertem venni.. és még külön engedélyek is kellettek a határon.

• MagyarJazz: Neked volt pozitívum a lezárás időszakában? Tudtál komponálni? A sok utazás miatt kevesebb idő marad az elmélyülésre, az addigi élmények, munkák átgondolására, gondolom. Ez a másfél év elég volt, hogy bepótold ezt a hiányt, ha volt egyáltalán ilyen?
• Lantos Zoltán: Ez mind igaz, ahogy leírtad... azért nem könnyű erre válaszolni. Hogy az ember hirtelen időmilliomos lesz a bezártságban, önmagában még nem feltétlen áldás a kreativitás szempontjából. Nekem nehéz pozitívumot találni egy ilyen kissé ijesztő kényszerhelyzetben, amit idáig az én életemben még soha nem éltem meg. Kell a konkrét feladat, koncert, fesztivál, projekt, hogy működjön a „flow”, hogy érezzem, amit kreálok, megálmodok, valamiképp eljut majd a közönséghez. Amúgy nagyon fontos ezeket az időszakokat kihasználni, már csak gyakorlásra is. De az inspiráció nehezebben jön, amikor az egész szituációban alapvetően van valami ijesztő reményvesztettség. Be tudok burkolózni magamba és mélyre ásni, kísérletezgetni, de ahhoz, hogy valami tényleg jó kijöjjön, kell valami öröm- és reményteli belső lelkiállapot, megtermékenyítő táptalaj. Persze a legnagyobb lelkiválságból, akár fájdalomból születnek sokszor a legértékesebb „zene-kisülések”, de a pandémia inkább egy ingoványos, bizonytalan, tespedt állapot, hol szabadabb, hol bezártabb, de semmiképp sem túl bíztató a jövőre nézve. Azt nem mondanám, hogy bármiképp kiégtem volna, vagy ilyesmi... komponáltam új zenéket, és most is dolgozom rajtuk. De nem vagyok azért elégedett magammal. Amúgy sok másféle munkám is volt, felkérések külföldi és itthoni lemezekre, közreműködések, még privát tanítani is kezdtem, hosszú évek után megint. De eléggé hiányzik most a perspektíva, amit nem igazán látok, egyelőre.

• MagyarJazz: Hogyan látod zenészként, mikorra tehető, hogy visszaáll a régi koncertezős világ?
• Lantos Zoltán: Fogalmam sincs. Már nem is merek vagy akarok belegondolni. Korábban úgy fogtam fel, és azt hiszem, sokan mások is, hogy majd hamar lezajlik ez az egész, vagy ha nem, hát majd csak... Két nehéz év után a majdcsaknál tartunk, és bár látszik a fény az alagút végén, nem ez az egyetlen probléma. Hanem főleg az, hogy a világ – különösen ami a kreatív zenét és általában az előadóművészeteket illeti - gyorsan változik, és nem feltétlen pozitív irányba. Hogy mennyire, azt még nem is tudjuk valójában... Különösen a jazz, mint magasszínvonalú rétegzene szempontjából tartok a lehetőségek beszűkülésétől, az egyre kevesebb fesztiváltól, még több jazzklub bezárásától... és attól, hogy már a legnagyobb régi, patinás nemzetközi jazzfesztiválok is abból tartják fönn magukat, hogy nagyszínpados pop-produkciók sorát vonultatják fel, amelyekre egy kicsit is rá lehet fogni, hogy némi köze van a műfajhoz. Bár azt gondolom, hogy mára a jazz, mint olyan, határtalanul széles spektrumú és kitekintő műfajjá nőtte ki magát, alaposan szétterjedve az idióma eredeti, hagyományos formájától – ami persze szintén megmaradt, mint a legtisztább mag - mégis, legfontosabb lételeme az improvizáció, a „most csodája”, és pont ez az a „zene-út-életforma” műfaj az, ami leginkább megszenvedi ezeket a változásokat. Azért nagyon szeretném hinni, hogy lecsendesül lassan ez a sötét korszak, és az emberek (egy részük) ismét szomjazni fogják az igényes, értékes, jelentéssel és jelenléttel bíró, mélyreható zenéket, a szórakoztatóipar nulla felé redukált tömegigényével szemben. Bízzunk benne!

• MagyarJazz: Kérdezhetlek a terveidről, talán már nem lesz akkora lezárás, mint két éve? Ebben az évben mikre készülsz?
• Lantos Zoltán: Egyrészt van egy pár konkrét feladat, amire föl kell készülnöm, mint a Madras Special európai és indiai turnéi. Legközelebbi teendőim: jövő héten (március 5.) közreműködöm a Napfonat női accapella együttes koncertjén a Dal tévés elődöntőjén, a pár nap múlva 80 éves Zorán vendége leszek a BKK-ban, március 19-én. És még sok más meghívás, pl. az Indiai követség égisze alatt is. A Violectrik duóval készülünk (már egy ideje) Passauba és környékére, az OpenSource-szel is szeretnék külföld felé kacsintgatni, ahogy lazul valamelyest a helyzet. Stringstory nevű projektünket Kézdy Lucával trió formátumra bővítjük Mogyoró Kornél részvételével. Klaus Falschlunger osztrák szitárossal kezdtünk el egy új Indo-Jazz duót két héttel ezelőtt Rómában, úgy tűnik, lesz elég sok európai koncert. Az ősszel Németországba vagyok hivatalos szólókoncertre egy kisebb fesztiválon Köln mellett, egy bőröndnyi elektronikával... Titkos terveink is vannak, egyelőre, nem annyira publikusak, Iain Bellamy szaxofonossal és Gary Husband billentyűs-dobossal (ha a Brexit betonfalát sikerül áttörni). Tervezem, hogy talán a Müpába is eljutok ismét, túlságosan is kerek évfordulóm alkalmából, az év végén. Valamint jó lenne szólólemez, Violectrik lemez, és egyáltalán lemez, ha van kivel és kinél. Szóval feladat lenne elég, meglátjuk, hogyan alakul ez az év.
  Három darab kettes, közben egy nulla, állítólag nem rossz, számmisztikai szempontból...

• MagyarJazz: Gratulálok a dupla győzelmedhez, amit a MagyarJazz közönségszavazatával elértél, ráadásul rengeteg szavazat futott be a nevedre. Láthatóan van egy igen erős bázisod itthon, akik kedvelnek. Mit kívánsz a következő 60 évre magadnak?
• Lantos Zoltán: Köszönöm szépen, és azoknak is, akik szavaztak rám! Valóban szerencsés vagyok, hogy vannak jópáran, akik figyelemmel kísérik a munkásságomat, és szeretik ezt a kissé elvont, lebegő, olykor pszychedelikus zenét.
  Hát, az első hatvan azért nem volt könnyű, de mindenképp csodálatos muzsikálások, élmények, lemezek, nagy találkozások és intenzív világjárás jellemezte. A második 60 állítólag sokkal könnyebb lesz, ahogy lassan majd minden nap új emberekkel fogok találkozni... Várok akkor Tőled egy következő interjút, valószínűleg neuro-telepatikus úton. Ha mégsem találnál itt, akkor a marsi önkéntes kolóniára utaztam, jazzhegedű továbbképzésre.

             Boldog születésnapot kívánok a szerkesztőség nevében!

             Nagyon köszönöm, és egyben azt a sok munkát, népszerűsítő tevékenységet is, amit a Magyarjazz portál a műfaj érdekében tesz! Peace!

Fotó: Sztaka Ferenc