Nos, Dominic Miller is ennek az „élcsapatnak” a tagja. Azt, hogy miért adta a magyarul „vagabund”-nak mondható összefoglaló címet az albumnak – hiszen a lemezen elhangzó nyolc szerzeménye közül egyiknek sem ez a címe – azt csak ő tudná megmondani. Én azt hiszem, hogy ő maga is mindenképpen kiérdemli ezt a találó megnevezést. A szó magyar jelentése ugyan csavargó, de ez túl pejoratív, inkább lehetne sokfelét megpróbáló, soha le nem horgonyzó afféle garabonciásra gondolni… És ezzel már helyben is vagyunk. Már eredete is erre a szerepre predesztinálta: Argentínában született amerikai és ír felmenőktől. Pályája enyhén szólva eklektikusan alakult. Három évtizede dolgozik Stinggel, közös szerzeményük a hírneves „Shape of My Heart”.  De dolgozott a Level 42-val, Paul Younggal, Phil Collinsszal és még ki tudja mely pop sztárokkal. Saját lemeze is van egy tucat, de közreműködött összesen vagy hetven lemezen. Aztán mégiscsak bekerült Manfred Eicher „hálójába”. Első lemeze a müncheni labelnél a Silent Light volt 2017-ben és szokatlan módon a Debüt-korong kísérőfüzetébe Sting és Paul Simon írtak ajánlást, ami nem jellemző az ECM-re. Mi több még maga a művész is meglehetősen hosszasan szól a lemez születéséről és az ott elhangzó zenéről! Ezt követte aztán 2020-ban az Absinthe c. album, most pedig itt a harmadik. Mint több lemeznél tapasztalható mostanában, ez az anyag is felvételre került már 2021 áprilisában, de két évnek kellett eltelnie, mire a lejátszóba tehetjük.

Miller termékeny komponista, bemutatkozó lemezén is – egy kivétellel – minden számot ő jegyzett, majd az Absinthe is olyan lemez, amelynek minden számát ő jegyzi. Ezúttal se osztozott: mind a nyolc darab az ő munkája. Míg a Silent Light szinte szólólemeznek volt minősíthető (lehet, hogy a cím is erre utalt?), mivel Miles Bould perkás szinte csak jelképesen működött közre, a második ECM albumon már többen munkálkodtak.  Ezúttal is látszólag egy jazzkvartett muzsikál, Miller mellett Jakob Karlzon zongorázik és billentyűs hangszereken játszik, Nicolas Fiszman bőgőzik és Ziv Ravitz dobol.

Az ECM lemezek extrémitásait már megszokhattuk, a lemezborítók művész fotóitól a teljes információ hiányig, és nincs is ellenük kifogásunk, már csak azért sem, mert szigetet képeznek ebben a zajos tengerben: igazi artisztikus produkciók. Mégis meghökkentő, hogy a nyolc track teljes időtartama mindössze 32 perc. Viszont igazán remek zenei gyöngyszemek.  Másfelől az az iménti kitétel, hogy „látszólag egy jazzkvartett muzsikál”, annyiban találó, hogy a gitárjáték mellett jóformán csak a zongora „jut szóhoz”, a bőgő és a dob szinte csak jelzésszerűen működik közre. Ily módon emlékeztet Miller első ECM albumára, a Silent Light-ra. Pedig a ritmustandem két tagja sem akárki, a belga bőgős, Nicolas Fiszman (1964) és a jóval fiatalabb izraeli dobos, Ziv Ravitz (1976). Utóbbi jóval ismertebb a mai jazzvilágban, olyan „befutott” művészekkel játszott és készített lemezt, mint Oded Tzur, Shai Maestro, Gilad Hekselman és Florian Weber. És persze ne felejtsük el, hogy a hosszú ideig Európában élő és dolgozó Lee Konitz-nak is gyakori partnere volt, például a Minsarah együttesben. Fiszman pedig hosszú pályája során az európai jazz minden jeles képviselőjével játszott Philip Catherine-től Toots Thielemans-on át Didier Lockwoodig, nem is beszélve az itt élő olyan művészekről, mint Trilok Gurtu vagy Charlie Mariano.  Mint mondtuk, itt nem sok szerepet kaptak, de ahogy mondani szokás, már jelenlétükkel is emelték a produkció értékét…

Összefoglalva: az ECM-től szokatlanul „könnyű”, kellemes hallgatnivaló – olyannyira, hogy akár azoknak is kiváló háttérzene, akik csak a csendet akarják száműzni. De – mint minden Miller produktum, megérdemli a figyelmet. Kíváncsian várjuk a folytatást!

DOMINIC  MILLER:   VAGABON      ECM  Records

1. All Change 2:55
2. Cruel But Fair 4:16
3. Open Heart 6:48
4. Vaugines 3:42
5. Clandestin 4:11
6. Altea 3:45
7. Mi Viejo 2:06
8. Lone Waltz 4:41

Minden szám szerzője Dominic Miller 

Közreműködnek:

Dominic Miller   -    gitár
Jacob Karlzon   -      zongora, billentyűs hangszer
Nicolas Fiszman  -   bőgő
Ziv Ravitz         -        dobok