Antal Gábor Trió – Shards of Peace

Simády Béla 2026. július 17.

Immáron 10 évvel ezelőtt indult útjára a jazz ösvényein Antal Gábor zongorista és triója. Ez ideig három albumuk jelent meg, a „Whirl” (2017), a „Storm Dance” (2019) és a „Walking on the Planet” (2023). Most pedig itt a legújabb, az Antal Gábor (zongora), Szentgallay György (basszusgitár), Varga Szabolcs (dob) összeállítású zenekartól.

Antal Gábor Trió – Shards Of Peace

A jazz történetében megszámlálhatatlan zongora vezette trióformáció született és készített jobbnál jobb lemezeket, elég, ha Bill Evans, Ahmad Jamal, Oscar Peterson, Keith Jarrett felvételeire gondolunk. Sokáig a zongora-bőgő-dob összeállítás vitte a prímet, aztán a 21. századba lépve megnőtt a basszusgitárosok száma a hasonló felépítésű együttesekben. Szükség volt erre, hiszen a modern zene igényli az elektronikát, és valószínűleg a bőgőnél kevésbé „ijesztő” hangszer jobban felkelti a más zenei érdeklődési körből érkező közönség figyelmét. Mondjuk úgy, hogy „rockosabbá” teszi a hangzást. Az éveken át működő triók közül meg kell említeni Hiromi Uehara japán zongoristanő basszusgitárosát, aki nem más volt, mint a legendás Anthony Jackson. (De még a stílusteremtő E.S.T bőgőse, Dan Berglund is néha letette a bőgőt…az elektronika kedvéért.)

De térjünk is rá a „Béke szilánkjai”-ra, amiből egyébként is nagy tételben szükségünk lenne a mostani időkben. Nos, aki meghallgatja az albumot, az garantáltan közelebb kerül a lelki békéjéhez. Antal Gábor triója mindent megtesz, hogy kizökkentsen bennünket a mindennapok problémáiból, hogy lekösse figyelmünket. Az elegáns zongora-dallamok és időnként kemény dob-basszus-futamok alatt végig érezhető az összhang a három zenész között. Remekül egészítik ki egymást. Ennek az egyébként eklektikus nyolc felvételnek egyetlen unalmas pillanata sincs, egyszer sem „ül le” a zene. A sokszor klasszikus zenei alapokon nyugvó zongora-dallamokat nem ritkán a dob „groove”-jai és a „funkos” basszusgitár hozza vissza a jazz fúziós irányába.

A trió tagjainak nincs szüksége útlevélre a (zenei) határok átlépéséhez, teljes természetességgel váltanak a rockos vagy éppen klasszikus zene ihlette ritmusok és dallamok között. Mindemellett megőrzik a mélyen jazzben gyökerező stílusukat. Az egész lemezen áthat az alázat és a tudás, amivel ritmusszekció felállásban, szólista nélkül lehoznak egy felejthetetlen 45 percet. Rögtön hozzá kell tennem, hogy az egyetlen vendég az albumon Simkó-Várnagy Mihály csellista, aki a „Just A Hunch” című számban valami elképesztőt produkál. Ha mindenképp ki kellene emelni valamit a lemezről, akkor az említett felvétel mellett a „Healing Hands” és az „Echoes of Bartók” lenne az. Nekem ezek a kedvenceim.

Ahhoz, hogy mindenki kiválaszthassa a saját kedvenceit, csak annyit kell tenni, hogy a különböző zenei platformokon megvásárolják az albumot, amely fizikai formában (CD) is elérhető, ráadásul Dukai István munkájának köszönhetően gyönyörű kivitelben.

Tracklist