Ki mit hallgat / Subicz Gábor

Pallai Péter 2020. augusztus 24.

A zenésznek a zene nem csak hivatás, kenyérkereset vagy megszállottság, de mindenek felett örömforrás. A MagyarJazz újabb sorozata keretében munkatársunk, Pallai Péter kérdezi a magyar jazzvilág nagyjait, mi az a tíz zenedarab, amit a legszívesebben hallgat saját épülésére, amikor éppen nem szakmázik?

Subicz Gábor top 10-es listája:

Miles Davis - Gil Evans - It Ain’t Necessarily So

Azt hiszem a Porgy&Bess-t többször hallgattam meg, mint bármi más lemezt, az összes többit együtt. A mai napig lenyűgöz az a széles ‘lefedettség', ami árad az anyagból. Egyszerre energikus és törékeny, bonyolult és végtelenül egyszerű, érzékeny és vagány. Megunhatatlan ez a több mint 60 éves felvétel.

John Scofield Trio - Over Big Top

Scofield óriási kedvencem, tini-szinten tudok rajongani az űrkutatós elektromos lemezeiért, a legnagyobb hatást mégis a Steve Swallow-Bill Stewart segédletével létrehozott triója tette rám. Végtelen flow van, egyenként is lenyűgözőek a tagok, és a maga módján mindenki kívülálló (Steve Swallow pengetővel basszusgitározik walking basst pl.). Mégis gondolati szinten annyira összeáll a dolog, mintha egy agy hozta volna létre ezt a csodás zenét.

Ray Charles - Night Time is the Right Time

Ennek a lemeznek külön története nincs. Egy könyvesboltban vettem 17 évesen, tudtam ki az a Dave Brubeck, örültem, hogy egyáltalán lehet kapni. Nagyon megszerettem, ezt az albumot bármikor lehet hallgatni, az a tisztaság, látszólagos egyszerűség, a higgadtságon átsütő tűz mindig magával ragad.

Ambrose Akinmusire - a blooming bloodfruit in a hoodie

Ambrose Akinmusire a mai jazztrombitálás első embere. Amit csinál, az innovatív, merész és gyönyörű. Ezen a lemezen fülledt városi hangulatot idéz meg a saját zenekara mellett egy vonósnégyessel és egy MC-vel. Nagyon szeretem Marcus Gilmore dobolását ezen a lemezen is, meg úgy általában.

Blue Note All-Stars - Witch Hunt

Nomen est omen alapon a legkeményebb bluenote-arcok állnak össze, és teszik ezt teljes szabadsággal és játékossággal, invenciózusan. Lionel Loueke eszement ötletei miatt külön is megér egy misét a lemez, de a többiek sem várják meg, amíg szembe jön a helyzet.

Jacob Collier - Moon River

Jacob Collier kortársának lenni megtisztelő dolog. Egy kedves kollégám-tanárom úgy fogalmazott, hogy ilyesmi lehetett Mozart kortársának lenni. Ámulunk és bámulunk.

SFJazz Collective - Fire

Nagyon csípem a lazább szerveződésű zenei kollektívákat, köztük a San Fransisco Jazz Collective-et. Végtelen precizitás mellett nagyon izgi dolgokat tesznek össze, és ezen a lemezen különösen jól működik a kémia.

Noam Wiesenberg - Roads Diverge

Ezt a lemezt elsősorban Philip Dizack miatt hallgatom, aki a fiatal New York-i terminátorok közül az egyik legérdekesebb figura számomra. Félelmetes dolgok történnek, nagyon éles mindenki.

Kassa Overall - Sensual Seduction

Kassa Overall dobost tök véletlenül dobta ki nekem a telefonom lejátszója, azóta figyelem, ha kijön valami új dologgal. Egészen meglepő fordulatok várják a hallgatót, hangszínek, zenei rendezés terén. Szinte minden track más, ezt elsősorban Theo Croker miatt válogattam be, aki szintén a fiatal jazztrombitások egyik legjobbja, gyönyörű hangon játszik, és maga is különleges zenét alkot.

Otis Sandsjö - Tremendoce

Ávéd János barátom hívta fel a figyelmemet erre az egészen különleges szaxofonosra, aki nyugtalanító elektronikus atmoszférákat kever negyedhangos szaxofonozással, és egyszerre elringató, de mégis nagyon zavarba ejtő groove-okkal. Autóvezetés közben ellenjavallt.