A legegyszerűbb síkidomokig terjedő ismereteimmel, ha a geometriai megfogalmazás nem is pontos megértésére, de felfogásához Borbély már ezzel az alkalminak tűnt, csillagsokszögekben bővelkedő határokat átlépő, a népzenékből világzenét olvasztó, és azt izgalmas kortárs jazzel társító formációval adott segítséget. A trió a következő években már a zenéjük sokszínűségére utaló „Polygon” néven szerepelt, sikereket aratva klubkoncerteken és rangos fesztiválokon, azonban a következő lemez váratott magára. Lustasággal persze nem vádolható a hazai jazz szcéna egyik legsokoldalúbb muzsikusa, aki több vasat is a tűzben tartva, az általa vezetett Balkán Jazz Project, Borbély Műhely, Borbély-Dresch Quartet, Quartet B zenekarokkal, a Vujicsics együttessel, az amerikai-magyar Eastern Boundary Quartettel, valamint Binder Károllyal duóban is készített felvételeket számos koncert mellett. Idén januárban végül a pillanatnyi élményt adó fellépések közben megérlelt gondolatokat újra érdemesnek tartották rögzíteni, Borbély Mihály, Lukács Miklós és Dés András hármas stúdióba vonult, és a nyáron Bájoló/Enchantment címmel ugyancsak a Fonó kiadásában, megjelent a régóta várt második Polygon lemez is.

A trió a 2016-ban megjelent első albumon járt határokon túl vezető úton haladt tovább a hosszú idő alatt szerzett letisztult bölcsességgel gazdagodva. Egyes szerzeményekben ezúttal a kortárs komolyzene is nagyobb hangsúlyt kapott, aztán egy elegáns, finom váltással a népzenéből táplálkozó jazz dominál újra. Mind a 12 lemezre került kompozícióban ezek a váltakozó hangsúly áthelyeződések megtalálhatóak, mindegyikben másként, ahogy a kottában rögzített és az improvizációknak teret adó szakaszok is izgalmasan váltakoznak. Borbély Mihály csaknem a teljes fúvós arzenálját, a szoprán-, alt- és tenorszaxofon mellett a tárogatót, a klarinétot, basszusklarinétot, tilinkót és a délszláv kettősfurulyát, a dvojnicét is megszólaltatja, ehhez társul az olykor ritmus-szekcióként működő, de többször szóló szerepet kapó, a hangsúlyváltásokban a fúvós hangszerek egyenrangú társává váló cimbalom és az ütőhangszerek. Mindhármuk érdeme, hogy a 12 szünettel elválasztott kompozíció egységes képpé áll össze, és magával ragadva visz hol játékosan, hol komolyabban szólva hozzánk.

Hasonlóan vélekedik a lemezről Borbély Mihály a CD belső borítóján olvasható ajánlójában.

„Második albumunk hangulata és zenei anyaga is elmélyültebb, filozofikusabb, mint korábbi lemezünké - átgondolt, tudatos koncepció és hihetetlen szabadság jellemzi egyszerre. Kollégáimmal az évek során szinte mágikus (emocionális és zenei) empátia alakult ki, így a felvételek áldott, alkotó légkörében könnyű volt hangokba önteni azt az időbeli távlatot, amelynek origóját olykor évezredes zenei hagyományok, inspirációk, máskor réges-régi hangszerek intonációja jelöli ki, a túlsó végén pedig a 21. századi ember áll, akinek számára megfogalmazzuk gondolatainkat. Hálás vagyok a Teremtőnek, hogy létrejöhetett ez az album”.

A 21. századi embernek megfogalmazott elmélyültebb, filozofikusabb gondolatait a trió érthetően, befogadhatóan továbbítja zenéjében. Nem kell megijedni, nem túlgondolt, matekos kompozíciókat hallhatunk, de azért ne háttérzeneként, a konyhában hagymavágás közben szerezzük első benyomásainkat a lemezről. Ahogy Radnóti Miklós 1942-ben írt Bájoló című versének utolsó soraiban gyönyörűen fogalmazta:

 „jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged,
mossa az eső
össze szívünket.”

Fogadjuk meg a költő tanácsát, hagyjuk, hogy az eső összemossa szívünket, és akkor mi is hálát adhatunk a Teremtőnek, hogy ez a lemez létrejöhetett!

Fonó, 2022

1. Talpunk alatt
2. Bájoló
3. Zorall
4. A régi ajtó
5. Kertek alatt
6. Oda-vissza
7. Van Gogh imája
8. Képzeli, hát szertelen
9. Aura
10. Furcsa páros
11. Hosszú út
12. Hess!

Borbély Mihály - szoprán-, alt- és tenorszaxofon, tárogató, klarinét, basszusklarinét, dvojnice, tilinkó
Lukács Miklós - cimbalom
Dés András - ütőhangszerek