A most 60 éves Impulse! kiadó jelentős szerepet játszik a műfaj történetében. 1961-ben indult és Bob Thile-é az érdem, hogy életre hívta ezt a számos jazztörténeti jelentőségű albumot kiadó labelt. Azt mondanunk sem kell, hogy John Coltrane életművében külön fejezetet érdemelnek az Impulse! által megjelentetett exkluzív kivitelű és szinte mérföldkőnek minősülő lemezek. Közvetlenül Trane halála után 1968-ban és 1970-ben feleségével és a férje által favorizált olyan zenészekkel, mint Pharoah Sanders, Jimmy Garrison és Rashied Ali ill. Charlie Haden két nagy feltűnést keltő album készült: az A Monastic Trio és a Journey in Satchidananda. Ezek különlegessége egyfelől a jazzben oly’ ritkán előforduló hárfa használata, másrészt az indiai zene erőteljes hatása, ami persze nem meglepő, ha arra gondolunk, hogy Coltrane mester utolsó éveiben mennyire vonzódott a keleti kultúrákhoz. A Journey nevezetessége magyar szempontból az (is), hogy a címadó szám volt a kísérőzenéje az Alvin Ailey vezette New York City Ballet egyik nagy attrakciójának (ami a 70-es években az Erkel színházban került sorra), nos erre táncolt egy méreteiben is hatalmas fekete táncosnő talpig fehérbe öltözve. Róla készítette a most 90 éves Keleti Éva fotóművész gazdag életművének legkiemelkedőbb felvételét.  

Alice az említett különleges Impulse lemezeit követően több mint negyedszázadon át teljesen eltűnt a jazzszínpadról. Éppen ezért volt igazi szenzáció, amikor 2004-ben elkészítette a Translinear Light c. CD-jét, amelyen három track még 2000-ben készült. Hogy milyen szenzáció volt ez, azt jól mutatja, hogy a Jazz Times c. magazin (sok vonatkozásban méltó kihívója a Down Beatnek) 2004 októberi számának címlapján Alice és fia Ravi Coltrane szerepel, belül pedig a „cover story” egy fotókkal gazdagon illusztrált nyolcoldalas cikkel. És az egyik képen Alice saját Wurlitzer orgonáját használja, amit már a 70-es évek óta birtokol. Mint a cikkben  az altszaxofonos Oran, a Coltrane házaspár legkisebb fia elmondja: „I grew up listening to that organ sound…”, azaz ezt az orgonahangzást hallva nőtt fel, ami olyan volt, mint egy komplett zenekar – teszi hozzá.    

Előrebocsátom a jelen lemezzel kapcsolatban, hogy meglehetősen hihetetlen, de éppen negyven(!) évvel ezelőtt rögzítették, 1981-ben, azaz Alice önkéntes száműzetésének kellős közepén. Alighanem „házilag” tették, mert a hangminőség nem éppen kiemelkedő. Így már könnyebben érthető, hogy miért nem jelentették meg hamarább. Az is tény, hogy a lemezen elhangzó spirituális zene teljesen időtlen, azaz ma ugyanúgy aktuális azok számára, akik ennek értői, mintha tegnap vették volna fel. Egyébként is Alice Coltrane (buddhista nevén Turiya) már 2007-ben, 70. életévében maga is az Örökkévalóságba távozott, alig három évvel a 2004-es nagy visszatérése után.

 Érdekes, hogy a Wikipédián is aktivitásai között elsőként „dzsesszénekesként” aposztrofálják, talán éppen azért, mert a lemez címének megfelelően (Turiya Sings) valóban mind a kilenc számban énekel és Wurlitzer orgonán kíséri önmagát. (A wurlitzer szó a magyar olvasónál az úgynevezett zenegép fogalmát takarja, amelyek az 50-es évek végén /a forradalom után/ voltak divatban és pénzbedobásra lemezeket játszottak. De tudni kell, hogy a Wurlitzer orgona megnevezés a gyártó cégre utal és persze valószínűleg a hangszer műszaki kivitelére, éppen úgy mint a Hammond. De a rend kedvéért el kell mondani, hogy Ő nem énekesként vonul be a jazz nagyjainak csarnokába, hanem, mint zongorista és komponista, valamint a jazzben oly’ ritkán használt hárfa mestere.

Azt viszont szükséges leszögezni, hogy ennek az egyébként a maga nemében csodálatos zenének vajmi kevés köze van a konvencionális értelemben vett jazzhez – leszámítva azt, hogy az előadóra magára is a jazz műfaj egyik kiemelkedő személyiségeként emlékezhetünk „saját jogon” is, tehát nem pusztán azért, mert a nagy Coltrane neje és három gyermekének anyja volt.

Impulse! / Universal, 2021

1. Jagadishwar
2. Jai Ramachandra
3. Krishna Krishna
4. Rama Katha
5. Yamuna Tira Vihari
6. Charanam
7. Govinda Hari
8. Hara Siva
9. Pranadhana

Közreműködik: 

Alice Coltrane - ének, Wurlitzer orgona