Mint erről már sokszor szót ejtettünk, a vokális jazzben többszörös túlsúlyban voltak és vannak a gyengébb nem képviselői. Úgy látszik, ezen kíván javítani Curtis Stigers -  tőle már csak a füles sapkás sztár, hozza ki sűrűbben új albumait. Utoljára ugyanis 2020 karácsony előtt írhattunk Stigers Gentleman c. albumáról. Stgers-ről tudni kell, hogy nemcsak remek hang birtokában van, de szaxofonosnak sem rossz, így tenoron és szopránon is játszik saját lemezén. A kíséretében játszó muzsikusok közül mifelénk alighanem csak Larry Goldings neve ismert, mivel ő neves zongorista és orgonista, aki előszeretettel kísér olyan - az ún. smooth jazzt képviselő – énekeseket, mint Melody Gardot, Norah Jones, Madeleine Peyroux vagy James Taylor. Egyébként ezen a korongon az elhangzó 11 számból csak kettőn játszik. A másik „ismerős” John „Scrapper” Sneider trombitás, aki a Gentlemanen és most is hat számban játszik. A többiek valószínűleg stúdiózenészek, mert az említett két szólistán kívül egyik sem azonos Stigers Gentleman c. lemezén közreműködő muzsikusokkal. Sajnos a szólók rendkívül rövidek, sőt maguk a számok is csak 4-5 percesek, kettő haladja meg a 7 percet. Jó, tudjuk, hogy a vokális stúdióalbumokon korábban is ilyen időtartamok voltak (Ellától Sinatráig), mégis kicsit bosszantó, hogy a hangszeres szólókkal ennyire csínján bánnak a derék producerek, miközben a technikai lehetőségek sokkal jobbak, mint az „L-korszakban” voltak. (Ma egy album nyugodtan meghaladhatja az egy órát, míg akkoriban 40-45 percnél nem voltak hosszabbak a 12 számos LP-k.) Ez annál inkább bosszantó, mivel ez a fajta „retro” hangulatú zene, amelyet Stigers is művel, minden korszerűsége ellenére, végülis azt az ízlésvilágot képviseli, aminek a sztárjai az említett nagy dívák és croonerek voltak, tovább sorolva őket, a hölgyek:  Sarah Vaughan, Anita O’Day, Rosemary Clooney, Carmen McRae, Dinah Washington, vagy a férfiak közül Nat King Cole, Tony Bennett, Bing Crosby vagy Joe Williams. Mindenesetre igazi öröm egy magamfajta – némileg konzervatív („hivatásos”) – jazzrajongó számára, hogy  Curtis Stigers nem csak előadásmódjában, de saját szerzeményei révén is szervesen illeszkedik az említett zenetörténeti nagyságok sorába. Ugyanis hét szám szerzője vagy társszerzője maga Stigers, a többi komponista is „márkás név”: Leonard Cohen, Emmylou  Harris vagy ki más, mint George Gershwin. És éppen a címadó szám, a „This Life” szerzője jazztörténeti nevet visel: bizonyos Bob Thiele Jr., aki nem más, mint a nagy Bob Thiele producer fia. (Bob Thiele – több más érdeme mellett – az Impulse! vezetője volt az alapítástól, 1961-től 1969-ig és tucatnyi Coltrane LP, valamint néhány Szabó Gábor LP kiadása is fűződik a nevéhez!)

De a Stigers lemez kapcsán megjegyezném még, hogy az is nagyon szimpatikus, hogy maga az előadóművész írt a kísérőfüzetbe minden számról rövidebb-hosszabb elemzést, magyarázatot, vagy a számhoz fűződő személyes kötődését. Pl. Geshwin mindenki által ismert Summertime c. dalával kapcsolatban megemlíti, hogy lemezre még sosem énekelte, viszont azt a reggae-hatást képviselő arranzsot használja, ami New Yorkba jövetele előtt még a 80-as évek közepén egy Young Jazz Lions nevű együttes verziója volt, amelyben ő is játszott annakidején. A kedves olvasóim már unhatják, de többször szóvá tettem, hogy a CD kiadók nagy része ma már jó, ha a legfontosabb diszkográfiai adatok közlésére vállalkozik, hol van már a korábban megszokott „liner notes”.

Melegen ajánlom a lemezt minden korosztálynak, mert igazán élvezetes muzsika, ami akár komolyabb odafigyelésre, akár színvonalas szórakoztatásra is kiválóan alkalmas.

CURTIS  STIGERS:   THIS  LIFE    (EmArcy – UNIVERSAL), 2022

1. (What’s So Funny ’Bout) Peace, Love, And Understanding (Nick Lowe)
2. You’re All That Matters To Me (Curtis Stigers–Greg Sutton–Shelly Peiken)
3. I Don’t Wanna Talk About It Now (Emmylou Harris–Jill Gunniff–Daryl Johnson)
4. I Wonder Why (Curtis Stigers–Glen Ballard)
5. This Life (Bob Thilele Jr.–Dave Kushner–Carl Stigers–Kurt Sutter)
6. Keep Me From The Cold (Curtis Stigers–Glen Ballard)
7. Summertime (George Gershwin–DuBose Heyward)
8. Don’t Go Far (Curtis Stigers–Beth Nielsen Chapman)
9. Tonight Will Be Fine (Leonard Cohen)
10. Swingin’ Down At 10th & Main (Curtic Stigers)
11. Never Saw A Miracle (Curtis Stigers–Barry Mann)

Közreműködik:

Curtis Stigers  -  ének, tenor- és szopránszaxofon
Matthew Fries   -  akusztikus zongora, Wurlitzer elektromos zongora
Cliff Schmitt  -  akusztikus bőgő
Paul Wells  -  dobok  (1, 6, 9, 11)
Keith Hall  -  dobok  (2, 3, 4, 5, 7, 8, 10)
John „Scrapper” Sneider  -  trombita  (1, 3, 7, 8, 9, 10)
Larry Goldings  -  orgona, billentyűs hangszerek  (8, 11)