Emlékszem, hogy Júlia művészetével először 2010-ben a Nyitott Műhelyben találkoztam, amikor a nem sokkal korábban alapított kvartettjével lépett fel. Már akkor említette, hogy debüt-lemezére készül, és a „Stroller of the City Streets” bemutatóján 2012-ben a Háló Jazzklubban még családjával is megismerkedhettem. Juli esetében igazán érvényes a közmondás, hogy „az alma nem esett messze a fájától”, hiszen édesanyja Pászthy Júlia, neves operaénekes. Az már csak hab a tortán, hogy édesapja a miskolci műszaki egyetemen végzett mérnök, mint jómagam. Nagy jazzlemez gyűjtő, így Julinak nem volt nehéz az ismerkedés a műfajjal.
Mondanom sem kell, hogy mennyire meglepett annakidején, hogy az említett bemutatkozó lemezen, nagyfokú merészséggel, Juli volt a szerzője és szövegírója (angolul) mind a tíz dalnak. Ez a fajta – Joni Mitchellre emlékeztető – előadásmód teljesen hiányzott a hazai zenei palettáról, már csak ezért is felfigyeltem művészetére. A szerencsés adottságain túl minden más saját érdeme, hiszen diplomát szerzett az ELTE filozófia-esztétika szakán, de a zenei ambíció győzelme miatt az LFZE jazztanszakát is elvégezte, ahol Berki Tamás és Lakatos Ágnes voltak a mesterei, de korábban Winand Gábornál is tanult.
Lemezei jól illusztrálják azt a kivételes szerepet, amit betölt a hazai énekművészetben. A „Hidden Roots”, (azaz a „Rejtett gyökerek”) nemcsak arra bizonyíték, hogy megtalálta saját hangját, de arra is, hogy azokra a gyökerekre is ráérzett, amelyekből a hazai jazz táplálkozhat. De készített egy remekül sikerült, csak Gershwin feldolgozásokat tartalmazó lemezt is, amely akár nemzetközi szenzáció is lehetne ebben a nihilista világban. Kristálytiszta éteri hangja, páratlan szövegnélküli vokálja színesítette Juhász Gábor „Planets” c. lemezét.
Juli nem az a sztenderdeket énekelgető átlagos jazzénekes, akikből tizenkettő egy tucat (és akiket manapság ijesztő mennyiségben ontják a különféle „intézmények”), hanem igazi énekművész, akinél már a repertoár megválasztása is különleges, a „kivitelezés” pedig mindig egyedi és mesterfokú. Így aztán a bartóki tiszta forrásra utaló népdalfeldolgozás mellett a Mester Mikrokozmosz tétele, valamint Villa-Lobos, Kurt Weill, Kenny Wheeler és Muszorgszkij kompozíciók és három saját szerzemény teszi teljessé a kínálatot. Szerepel egy Randalu szerzemény is, aki ezenkívül még R. W. Emerson amerikai költő két versére írt dalt, amiket duóban ad elő Karosi és Randalu.
Júlia éneke senkivel össze nem téveszthető, egyedi hangszíne, magával ragadó előadása teszi utánozhatatlanná. Nem könnyű feladatra vállalkozott, amikor nagyrészt szöveg nélküli énekkel interpretálja a darabokat. Nem scattel, hanem a legősibb hangszert, az emberi hangot instrumentumként használja. Úgy tud bánni a hangjával, hogy a hallgató nem érzi a szöveg hiányát. Másrészt szövegmondása, kiejtése is hibátlan, nem is említve költői vénáját, a saját verseket illetően! Nem szórakoztató zene, vagy „könnyűzene” ez, elmélyülést, figyelmet igényel, de megéri!
Az Észtországban született, Németországban felnőtt zongoraművész, Kristjan Randalu tevékenységével azok a hazai jazzbarátok találkozhattak, akik a progresszív zenei törekvéseket támogató müncheni ECM és a hazai BMC tevékenységét figyelemmel kísérik. Két ECM albuma mellett ugyanis 2019-ben a nagy amerikai modernista tenorszaxofonos, Dave Liebman társaságában szerepelt a Tavaszi Fesztivál keretében és április 19-20-án a BMC stúdiójában lemezre is rögzítették Muszorgszkij „Egy kiállítás képei” c. zeneművének Randalu féle feldolgozását „Mussorgsky Pictures Revisited” címmel.
Ingrid Jensen kanadai trombitás hölgy három számban közreműködő, és Kenny Wheeler szerzeménye természetesen az ő tiszteletére került a repertoárba. Ahogyan a zongoristával, vele is megvalósítható volt az online együttműködés, bár itt kell elmondani, hogy idén tavasszal, április 5-én a Zeneakadémián személyes részvétellel mutatta be a trió a „Belső hang” c. lemezt! (Előtte jelent meg főszerkesztőnk interjúja Karosi Júliával.) Miss Jensen a Berklee-n tanult és olyan nagynevű jazz hölgyekkel muzsikált, mint Maria Schneider, Dianne Reeves és Terri Lyne Carrington. (Persze még több jazzman társaságában is játszott, tíz saját lemez és számos közreműködés van a háta mögött.)
Várjuk Karosi Juli újabb meglepetéseit is!
INNER VOICE – Júlia Karosi & Kristjan Randalu feat. Ingrid Jensen XJAZZ!Music
- Fúvom az énekem (magyar népdal)
- Beat! Beat! Drums (Kurt Weill – Walt Whitman)
- Ostinato /Mikrokosmos 146/ (Bartók Béla)
- Soul Place (Karosi Jülia)
- Tig-Tag (Karosi Júlia)
- Mother and Daughter /Une larme/ (M. Muszorgszkij – Karosi Júlia)
- The Apology (Kristjan Randalu – Ralph Waldo Emerson)
- Inner Voice (Karosi Júlia)
- Sea Lady (Kenny Wheeler – Norma Winstone)
- Aria /Bachianas Brasileiras No. 5/ (Heitor Villa-Lobos)
- Someday Once Again (Kristjan Randalu)
- Water (Kristjan Randalu – Ralph Waldo Emerson)
Hangszerelések: Karosi Júlia és Kristjan Randalu
Közreműködnek:
Karosi Júlia ének
Kristjan Randalu zongora
Ingrid Jensen trombita (4, 9, 11)