Instrumentális előadásai, melyek elsősorban Source című első, idén Mercury-díjra jelölt lemezén hallhatók, a stílusok széles spektrumát fogják át a calypsotól a pszichedelikus bluesig és soulig, s az egészet gyakran dubtechnikával kombinálja. Számai bejárták a világot, helyi közönsége gyakran énekli a darabjait, holott nincs is szövegük. Fellépései jellemzően klubhangulatot kívánnak, de triójával (szaxofon-bőgő-billentyűs hangszerek) idén meghívást kapott a hagyományosan a fehér bőrű polgárságnak szóló, túlnyomórészt férfi fellépőket tömörítő, s mindenekelőtt a felső középosztályt megcélzó Promsra. Tükrös napszemüvegében és csuklyás pulóverében remekül feltalálta magát a Royal Albert Hall falai között is, mivel, mint mondja, „Mindenhol otthon érzem magam, bárhová is hívnak a zenekarommal.” Hívták fellépni a nevezetes Glastonbury Festivalra is, de ezt a rendezvényt a Covid-vírus meghiúsította.

Garciát főképp a karibi és nyugat-afrikai hangzó hagyomány izgatja, pontosabban ennek a mai fiatal közönség ízléséhez alkalmazkodó groove-os változata, egy mindenestül napjainkra reflektáló zene, mely ugyanakkor tisztelettel kezeli saját népzenei és jazzgyökereit – a konvencionális Proms idén London új hangjaival gazdagodott, színesedett. 

Első zenekara a Nikki Yeoh zongorista vezette Camden Jazz Band volt. Azonban első „igazi” fellépésére talán csak tíz esztendeje került sor egy deptfordi pubban. Debütáló EP-je 2017-ben jelent meg; majd következett Gilles Peterson 2018-as kompiláció-albuma, a We Out Here, melyen a brit jazzmuzsikusok legújabb generációja mutatkozott be a szélesebb közönségnek. Azok a fiatalok, akik előszeretettel kevernek klasszikus jazzelemeket afrobeattel, neo-soullal, valamint ambient és electronica-elemekkel. Nubya Garcia volt a samplerlemez legaktívabb ifjú művésze: a gyűjtemény kilenc darabjából ötön szólalt meg. Innen, amennyire tudható, egyenes út vezetett Makaya McCraven Universal Beings és a Sons of Kemet Your Queen is a Reptile című albumáig. Ezek a sideman-munkák is sokat erősítettek mind stabilabb pozícióján a zenei életben.

Egzotikus származású szülei és rokonsága természetesen mély kulturális nyomokat hagyott a muzsikusnak készülő kislányban, aki ugyanakkor őshonos londoniként nőtt fel Camdenben, a King’s Cross közelében. Kezdetben zongorázott és hegedült, brácsázott, sőt, egy ütött-kopott klarinéton is próbálgatott játszani. Tízéves volt, amikor családja meglepte egy szaxofonnal. A kulturális nyomok máig olyan erősen élnek benne, hogy már említett Source című albumáról azt nyilatkozta, nem más az, mint közvetlen és távolabbi ősei hangzó története. Olyan helyek és mesék elevenednek meg rajta, melyekről a szüleitől és a nagyszüleitől hallott. Egy másik nyilatkozata szerint a Source: óda a zene történetéhez.

A jelen lemez régi és egyben új: a 2020-as debütáló album számainak remix-változatairól van most szó, de nem idegen DJ-k aktualizálásait halljuk, hanem olyan gyűjteményt, melyet ismét maga a tenorszaxofonos hajadon jegyez, és a mixelések egy részét továbbra is a Source keverője és producere, a korábban Bobby Womack-kel dolgozó Kwes végezte. Az eredeti és a remixalbumot a felhangzó dalok száma is összeköti (9-9), de még inkább a majdnem teljesen megegyező tartalom: a Source-ról csupán egyetlen felvétel nem került rá az új kollekcióra, a Before Us: In Demerara & Caura – helyette kétféle mixben hallhatjuk az eredetileg Bogotában rögzített La cumbia me está llamondo-t, mely a maga páros ütemű kolumbiai cumbia tánczene-stílusával már a Source lemezen is az egyik nagy trouvaille-nak számított.

A Source ⧺ We Move logikus lépésnek tűnik az előző lemez után, bár nem annyira egy zenész szemléletének fejlődését, inkább jelenlegi zenei érdeklődését van hivatva visszatükrözni. A reggae, calypso és afrobeat mellé Garcia itt odasorakoztat egy sor mai tánczenei stílust is, és az új előadásokat jazzen kívül vagy annak a határán tevékenykedő muzsikusokkal játszatja el. Van köztük hip hop zenész (DJ Harrison), R&B-képviselő (KeiyaA, Georgia Anne Muldrow), broken beat specialista (Kaidi Tatham), house-ban utazó kolléga (Suricata) és a dél-amerikai fusion reprezentánsa (Dengue Dengue Dengue) – felteszem, csupa olyan név, mely a jazz barátainak nem sokat mond. Mellettük azért hagyományosabb jazzisták is akadnak a régi zenekar magvát alkotó trió mellett: Nala Sinephro és Moses Boyd. Az eredeti címhez kapcsolt „We Move” pedig alighanem arra utal, hogy az alapanyagok a mai könnyűzenei világban ritkán maradnak érintetlenek/feldolgozatlanok, s ez alól az újrakeverésre remekül alkalmas Garcia-szerzemények se kivételek. Az új album tehát vállaltan a Source-hoz csatolandó „kiegészítő csomag”: megőrzi annak eklektikus hangulatát, az elektronikus kísérletek iránti vonzódását, de új, még modernebb utakat is nyit. Hű marad például a The Message Continues fürge soul jazz világához, az Inner Game Ethio-jazz zamatához vagy a Stand With Each Other elmélkedő R&B-jellegéhez, ugyanakkor a soul jazz szám érdekes ízt kap DJ Harrison hip hop kádenciájától, a címadó számban pedig Dengue Dengue Dengue jóvoltából erősödik a jamaikai hangzás. 

Az is igaz persze, hogy nem minden újrakeverés sikerült igazán jól, a Source ⧺ We Move korántsem hibátlan album. Többször érezzük úgy, hogy a régebbi változat ötletesebb volt. Vitatható eredménnyel járt például Georgia Anne Muldrow Boundless Beings-remixe, pontosabban Akenya énekszólamának kigyomlálása belőle. Suricata house-változata pedig nem elég szellemesen gondolta újra a nyersebb, de érdekesebb afro-karibi Cumbia-számot. Megint máskor a broken beat jelleg erősödött fel túlságosan (Together Is a Beautiful Place To Be).

Egy ilyen eklektikus, s csak részben jazznek nevezhető gyűjtemény bizonyára erősen megosztja majd a hallgatókat. De ne a szkepszisé legyen az utolsó hang: idézzünk végezetül egy pozitív véleményt egy idős zenehallgatótól: Garcia egyik clipjének nyolcvannyolc éves bloggere azt írja, hetvenhét éve hallgat jazzt, mégis el van ragadtatva az új soundtól. „Felemelő érzés efféle remek jazzt hallgatni fiataloktól. Ilyen tehetségekkel a jazz sose fog kihalni.” Így legyen!

Concord Jazz, 2021

1. La cumbia me está llamando (Kaidi Tatham Remix)
2. Tog Together Is A Beautiful Place To Be (Nala Sinephro Remix)
3. The Message Continues (DJ Harrison Remix)
4. Inner Game (Blvck Spvde Remix)
5. Boundless Beings (Georgia Anne Muldrow Remix)
6. Stand With Each Other (KeiyaA Remix)
7. La cumbia me está llamando (Suricata Remix)
8. Source (Dengue Dengue Dengue Remix)
9. Pace (Moses Boyd Remix)

Közreműködik:

Nubya Garcia: tenorszaxofon
La Perla, Karen Forero, Diana Sanmiguel, Blvck Spvde, Akenya, Cassie Kinoshi, Sheila Maurice-Grey, Richie Seivwright: ének, ütőhangszerek
Joe Armon-Jones, Nala Sinephro, DJ Harrison, Chakeiya Richmond: billentyűs hangszerek
Daniel Casimir, DJ Harrison, Chakeiya Richmond: bőgő
Sam Jones, Eddie Hick, DJ Harrison: dob
Ms. MAURICE: trombita