Kora gyerekkorától szinte csak a zongora érdekelte, tehetsége nagyon hamar megmutatkozott. Tíz évesen már iskolája zenekarával játszott az egri Park Hotelben, majd kamaszkorba lépve gimnáziumi évei alatt a nyári szünetekben is itt kapott lehetőséget, és 16 évesen ebben a hotelben kapta első gázsiját is. A konzervatóriumot Miskolcon végezte, közben a rádióban esténként titokban jazzt hallgatott. Fiatalabb olvasóink számára megjegyzem, az ötvenes évek végén, a hatvanasok elején ugyanis még tiltva volt a jazz, és az ezt sugárzó állomásokat sem volt tanácsos hallgatni. A titok szerencsére nem derült ki, így napról napra egyre jobban megismerte Oscar Peterson, Ella Fitzgerald, Charlie Parker zenéjét, és mire 1962-ben elvégezte konzervatóriumot, elhatározta, jazz-zenész lesz.

Pestre költözött, rendszeresen járt az enyhébb diktatúra beköszöntét jelző, épp akkor nyílt legendás Dália Klubba. Többször is kért játéklehetőséget, de mivel nem ismerték, rendre elutasították. Végül a klub vezetője, Kertész Kornél az egyik koncert végén megengedte, hogy a zongorához üljön. 1963 februárjában már saját triójával léphetett fel, a szakma felfigyelt rá, és a közönség is egyre jobban megismerte. Kertész még a zenészek külföldi munkáit szervező és engedélyező Koncert Iroda felé is beajánlotta, ennek köszönhetően három hónapos szerződést kapott a prágai Jalta Hotelben, ahol a gitáros Szirmai Kálmán együttesével játszott. Hazatérve, 1963 nyarán Pege Aladár meghívólevele várta, amelyet természetesen hatalmas örömmel fogadott. Csík Gusztáv Pege zenekarával jutott ki először Nyugat Európába, és ez a vasfüggönyön innen nagyon nagy szó volt. Vele jutott el az 1964-es Frankfurt Jazz Fesztiválra, ahol belekóstolhatott a nemzetközi jazzéletbe, testközelből hallhatott játszani olyan muzsikusokat, akiket eddig csak rádióban hallhatott, vagy lemezről ismert. 1966-ban aztán újabb német, mármint NSZK turné következett Pegével, a zenekarban Lakatos Ablakos Dezső szaxofonozott és Kőszegi Imre dobolt, a három hónapos koncertkörút során a hamburgi rádióban felvétel is készült velük.

Csík Gusztáv 8 éven keresztül, 1973 és 1980 között az Országos Szórakoztatózenei Központban tanított, de emellett immár többnyire saját formációjával koncertezett is. Eddigi munkásságát jómagam csak a jazz irodalomból és barátok élménybeszámolóiból ismerem, de a hetvenes évektől már személyes tapasztalatokat szerezhettem. A Csík-Fogarasi-Jávori Trió koncertjei előtt annak idején a tél hidegével is dacolva álltam a kígyózó sorban a Petőfi Sándor utca öt szám alatt létezett Építők Klubja előtt bebocsájtásra várva. Gusztit csodáltuk, soha nem birkózott a zenével, nem akarta legyőzni. Még meggyőzni sem akart saját véleményéről, mégis egyre többen adtunk igazat neki. A trió Berkes Balázs csatlakozásával kvartetté bővült, és 1977-ben megjelent egy lemezük is, Csík Gusztáv és együttese címen, mely saját neve alatt az első, egyben az utolsó lemeze volt Magyarországon...

„Kárpótlásul” a számos klubkoncert mellett, évről évre rangos hazai fesztiválokra kapott meghívót. Fellépett Debrecenben, ahol egyik alkalommal Johnny Griffinnel játszott, majd egy másik évben, duóban a dán Niels-Henning Ørsted Pedersen volt társa, de visszavárták Nagykanizsára, Székesfehérvárra, és Szegedre is, valamint többször volt vendége Fogarasi Jánossal és Jávori Vilmossal, majd később Kőszegi Imrével és Berki Tamással alkotott triójával a Magyar Rádió (MR) egykor népszerű „Hétvégi Jazz Koncertek” című műsorának. 1977-től éveken keresztül együtt zenélt a legendás Tony Scott-tal, és nehéz lenne felsorolni még hány fantasztikus muzsikussal, de közülük a tenoros Eddie „Lockjaw” Davis nevét még kötelező megemlíteni. Aztán egy időre eltűnt a hazai jazzéletből, Svájcba tette át székhelyét, előkelő szállodákban zenélve alapozta meg anyagi biztonságát. Több mint 30 évig folytatta fő bevételi forrását jelentő munkáját a híres svájci hotelekben, melyekben alkalmanként Tony Scott-tal, Benny Bailey-vel, Jimmy Woode-dal, Bobby Durhammal, és Lakatos Gézával is együtt játszott. Itt állt össze triója Alvin Queennel és Reggie Johnsonnal, kikkel hazatérve a Bánki Louis Armstrong Jazzfesztiválokon is nagy sikerrel lépett fel. A Karacs Ferenc által életre hívott 2017-ig 14 évadot megélt fesztivál, melynek művészeti vezetője Csík Gusztáv lett, feledhetetlen élményt adott. Második feleségét, a csodálatos hangú Joan Faulknert is ezeken az évente rendezett június végi napokon ismertük meg, olyan világsztárok mellett énekelve, mint Scott Hamilton, Wycliffe Gordon… A valamikori folytatásban töretlenül reménykedünk, tudva, az nem a fesztivál Louis Armstrong Emlékdíjával kitüntetett Gusztin múlik.

Persze jó lenne egy nagyszabású születésnapi koncert is, a közönség is megérdemelné! De addig is sok boldogságot, és további jó egészséget kívánok szerkesztőségünk, és minden jazzrajongó, jazzt művelő nevében! Isten éltessen!

Fotó: Somogyvári Péter