2018 áprilisában történt, hogy az általa szervezett Liane Carroll kurzus szünetében bemutatkoztunk egymásnak, és hosszabban is beszélgetni kezdtünk. Addig csak hírből ismertük egymás munkásságát: én a Harmónia Jazzműhelyt, ő a Jazzationt. A kulturális menedzsment témáit is érintettük, hazai és külföldi fellépési lehetőségeket, a nemzetközi versenyek, workshopok, kurzusok fontosságát a pályakezdők életében, de financiális kérdéseket is - pályázati források kiaknázását, magántámogatók jelentőségét a hazai jazzéletben. Kapcsolatban maradtunk - aztán 2019-ben megkeresett Péter azzal, hogy szeretné meghívni a Jazzationt a BJC-be a Harmónia Jazzműhely sorozatába. 

Többször fellépett már a Jazzation a Budapest Jazz Clubban, és szép számmal voltak legendás teltházaink, de ezen az estén a csilláron is lógtak. És ami a legfontosabb: nemcsak azok jöttek el, akik a mi szavunkra, posztjainkra, hírlevelünkre mozdulni szoktak, hanem a Harmónia Műhely Alapítvány által mozgósítható közönség - és a hazai "szakma" színe-java. Péternek épp a koncertleírás kapcsán ejtettem el azt a megjegyzést, hogy tulajdonképpen külföldön híresebbek vagyunk, mint itthon - és ez volt az a koncert, 2020 Valentin-napján, ami felhelyezte az együttest a hazai jazztérképre. Addig hol komolynak túl könnyűek voltunk, hol könnyűnek túl komolyak; kórusnak túl jazz, jazznek túl kórus - és valahogy itt, ezen a koncerten érkeztünk meg, itt éreztük meg, hogy magyarázkodás nélkül helye van annak, amit csinálunk - az általunk képviselt jazz acappella pontosan az, ami lenni szeretne. Hogy ez a változás valóban akkor született meg, vagy csak a lelkünkben zajlott le éppen akkor, és került a helyére, azt nem tudom.

Mivel 2020 márciusában aztán mindenki karrierjét felfüggesztette a járványhelyzet, lett volna idő ezen gondolkodni. De, amiről inkább írnék most, az az, hogy 2020 nyarán aztán Péter felhívott telefonon, hogy éppen változásban van a Harmónia Műhely Alapítvány, és nagy örömmel vennék, ha csatlakoznék a haramiák csapatához, mint koncertszervező munkatárs, elsősorban adminisztratív oldalról támogatva azt a munkát, amit Kerekes Gyurival, Irk Rékával, Tillmann Lajossal végeznek. Igent mondtam - és akkor vette kezdetét egy sokkal szorosabb együttműködés. 

Péter néhány háznyira lakott tőlem, így amikor épp nem Londonban volt, személyes találkozásokra is néhány perc alatt sort tudtunk keríteni, ha az aktuális ügy épp úgy kívánta. De sziporkázó íméljei és gyors, tisztázó telefon- és videóhívásai ugyanazt a ragyogó szakmaiságot és őszinte kíváncsisággal odaforduló emberséget hordozták, mint a személyes találkozás. A felmerülő problémákat alaposan körüljárni, de sosem dagonyázni az aggodalomban: Péter körültekintése és megoldásközpontúsága a legzivatarosabb időkben és legkilátástalanabb homályban is minden kételyt eloszlató fénnyel mutatta, hogy merre tovább. Rengeteget tanultam tőle - néhány nappal ezelőtt épp összeszedtem, milyen hálás vagyok azért, hogy közelről szemlélhettem az impresszáriói tevékenységét, az ízig-vérig européer kulturális diplomáciai attitűdjét, derűje mögötti bölcsességét, humorát, nyíltságát, nagyszerű szervezőkészségét, grandiózus vízióit, melyeket előbb-utóbb megvalósított - ha ellenszélben is, de mindig ott állt az árboc tetején és a vár fokán, és messzire látott, messzebbre, mint bárki a hazai jazzélet vizein.

És ott áll ma is! - egészen biztos vagyok benne, hogy többen is látjuk őt lelki szemeinkkel. És amerre ő néz, abba az irányba érdemes tekintenünk; amit ő mutatott, és mutat ma is, arra van az út. Hogy amit ő álmodott, amilyen világot, a jazz adta közös nyelv határoknál-meg-nem-torpanó országát, azt álmodjuk és éltessük, oda igyekezzünk. Számomra ez Péter öröksége, amit a Harmónia Műhely Alapítvány az Alapító földi jelenléte nélkül, de vinni igyekszik tovább. Ő pedig döntéseinkben, kapcsolódásainkban itt lesz velünk, és - odafentről mosolygó mecénásként - hozzácsendíti a mennyei harmóniát. 

Drága Péter! 
Köszönök, köszönünk mindent.

Fotó: Sztraka Ferenc