A hazai és külföldi jazzberkekben egyaránt jól ismert szerző sokirányú és sok évtizedre kiterjedő tevékenységének újabb állomása ez a kötet. Nincs még egy olyan magyar jazzszakíró (de külföldi példát sem tudnék felhozni), akinek legújabb könyve a 34-ik(!) lenne a sorban, miközben egyéb publikációit szinte lehetetlen számba venni. 

Úgy látszik, nem véletlen, hogy a jazzgitár legnagyobbjai között is voltak magyar muzsikusok, mint Szabó Gábor, Zoller Attila és Bacsik Elek, de a hazánkba látogató – elsősorban amerikai – jazzikonok között is csaknem két tucat világhírű gitárművész akadt. Az idősebb rajongók még emlékeznek Szabó és Zoller hazalátogatásaira, valamint a Herb Ellis-Charlie Byrd-Barney Kessell és a John Mc Laughlin-Al Di Meola-Paco De Lucia gitárhármasok fergeteges fellépéseire, majd utóbbiak szólókoncertjeire is. Ezt követték Larry Coryell, majd John Abercrombie, az ezredforduló után pedig Jim Hall, Ralph Towner, Pat Metheny és Bill Frisell fellépései, sőt a BJC jóvoltából az újabb generáció olyan jeles képviselőit is megismerhettük, mint Kurt Rosenwinkel, Julian Lage és Jonathan Kreisberg a „Világsztárok a BJC-ben” koncertsorozat keretében.

Február 2-án Soso főszereplésével ünnepeltük Stitt 100. születésnapját a BJC-ben. De a centenárium jó apropót szolgáltatott a MAO „Legendás albumok” sorozata februári „szeánszának” is, hogy egy remek Sonny Stitt/Paul Gonzalves lemez felidézésével tisztelegjenek a nagy szaxofonos(ok) emléke előtt az Opusban.

A napokban olvashatták honlapunkon a Soso Lakatos Quartetnek a Budapest Jazz Clubban adott fergeteges koncertjéről írt beszámolómat, amelynek végén arról adtam hírt, hogy a formáció újabb fellépése a Háló Jazzklubban kerül sorra – a hagyományoknak megfelelően – a hónap második keddjén, azaz február 13-án. Az egyre népszerűbb jazzklub immáron másfél évtizede a hazai (és olykor) a külföldi jazzvilág jeles képviselőit lépteti fel.  A veterán jazzhegedűs Deseő Csaba művészeti vezetése, és az agilis klubvezető, Schön György intenzív szervezőmunkája eddig 143 emlékezetes jazzestet eredményezett!

Az utóbbi években a legnagyobb jazzikonok egymás után érik el a 100. születésnapjukat, persze sajnos ők már több-kevesebb ideje az örök jam session résztvevői. Ilyen érdekes konstelláció viszont igazán ritkán adódik: a Harmónia Jazzműhely által rendezett pénteki koncertek egyike éppen február másodikára esett, amely napra pontosan Sonny Stitt születésének centenáriuma volt.

Nem tudom, hogy mennyire van visszhangja a Budapest Jazz Club „Világsztárok a BJC-ben” sorozat legutóbbi koncertjének, amelyet az új Ethan Iverson Trio (Thomas Morgannal a bőgőnél és Kush Abadey-jel a doboknál) adott január utolsó napján. Nem akarván ismétlésekbe bocsátkozni, akit érdekel némi információ a három muzsikusról, az megtalálja honlapunkon megjelent koncertajánlómat…

Bár igyekszünk lépést tartani a mára már valóban nemzetközivé vált jazzvilág eseményeivel, az előadók örvendetesen hatalmas számával, de lássuk be, hogy ez még akkor is lehetetlen lenne, ha semmi mással nem is foglalkoznánk a nap 24 órájában, nem is beszélve a műfaj jeles hazai képviselőinek munkásságáról…

Az idén is folytatódik a már egy évtizedet is meghaladó „Világsztárok a Budapest Jazz Clubban” koncertsorozat a főváros legnépszerűbb jazz színhelyén. Január 31-én este 20 órakor – egyetlen koncertet ad napjaink egyik legkeresettebb billentyűsének formációja, az Ethan Iverson Trio. A cél: megismertetni a hazai jazzbarátokkal a jazz fővárosának legkiemelkedőbb képviselőit. Az őszi James Carter, Jonathan Kreisberg és Kevin Hays koncertek méltó folytatása az Ethan Iverson Trio fellépése.

A másfél évtizedes fennállását októberben megünnepelt Háló Jazzklub az idén is folytatja remek jazzestjeit, amelyben a hazai jazz legkiválóbb képviselőit ismerhetik meg az inkább konzervatív ízlésű idősebb zenebarátok. Az új év első összejövetelén Pozsár Eszter Contempo triója adott nagy sikerű koncertet az igazán értő közönség előtt.

Az idén is folytatódik az az immáron hetedik éve tartó koncertsorozat, amelyben havonta egy-egy jazztörténeti fontosságú lemezt idéznek meg a MAO tagok, mégpedig abban a felállásban, amelyben az eredeti album felvételre került.  Ezúttal a 100 éve született ikonikus dobos, Max Roach olyan kvartett felvételei kerültek górcső alá, amelyeken Charlie Parker kompozícióit játszották lemezre mindössze két évvel Bird halála után, 1957-58-ban.