Igazán hiánypótló a Magyar Nemzeti Galéria Art deco (1925–1938) kiállítása, melynek „Éjszakai élet” szekciója Magyar művészek a párizsi éjszakában alcímmel plakátok, tárgyak, terek, bútorok, öltözékek, filmek segítségével mutat be egy ma még inkább irigyelt világot. Az első világháború kataklizmája után berobban az art deco, egy sajátos iparművészeti és építészeti trend. Igazából az egész korszak szemléletmódja, életérzése, életmódja változott meg radikálisan egyik pillanatról a másikra.

Megjelentek a rajzokon, grafikákon és festményeken a modern gépek, automobilok, repülők mellett a zsúfolt nagyvárosok éjszakai életének tipikus helyszínei: a mulatók, bárok és lokálok. Az 1925-ös párizsi iparművészeti világkiállítás pedig tömegeket csalt a városba, akik az I. világháború után felejteni és lazulni jöttek. Amerikából pedig sok jazz-zenész telepedett le akkoriban a városban. Nem véletlen, hogy Fitzgerald, aki az itteni társasági élet központi figurája, lett Jazz Age keresztapja. Az a fajta jazz hódította meg akkor Európát, amire táncolni lehetett. Mindenki tanulta a koreográfiát, melyek a charleston, a shimmy, a boston, a foxtrott és a tangó alaplépései.

Ebben az időben persze több magyar művész is élt hosszabb-rövidebb ideig a francia fővárosban Gábor Jenőtől Vértes Marcellig. A kamarakiállítás az 1920-as évek párizsi éjszakai életét mutatja be három magyar művész nézőpontjából. A kiállítás Vértes Dancing című mappája fókuszál, mely egy átmulatott párizsi éjszaka különböző jeleneteit eleveníti fel. Mellette Vaszary János és Vadász Miklós műveiből válogattak a kurátorok, ezért még az is kiderül, hogy a Jockey, a Casino de Paris, a Chez Maxim’s, a Le Bœuf sur le toit az Ermitage és a Palace voltak a kedvelt helyeik.

Ismerős életképek a 20-as - 30-as évek filmjeiből: zenészek, táncosok, revük, az elszabadult endorfin korszaka. Még arra is érdemes figyelni, hogy változtak meg a nők akkoriban, mert ez az örökség ma is itt él velünk. Megjelennek a garçonne-nok, flapperek, a független nő ideálja itt születik. A képeken az öltözködésben ez jól tetten érhető: fiúsan rövid frizura, karcsú test, rövid, testhez simuló szoknya. Ha már filmekre céloztam, akkor stílszerűen Vadim 1956-os filmjének címe passzol ide leginkább: Et Dieu... créa la femme – „És Isten megteremté a nőt”.

Miközben szól a jazz.

Többet nem is írok, még elmehet mindenki megnézni.

DANCING 1925 – MAGYAR MŰVÉSZEK A PÁRIZSI ÉJSZAKÁBAN

A kiállítás 2022. augusztus 28-ig látogatható.

Fotó: https://mng.hu/kiallitasok/dancing-1925-magyar-muveszek-a-parizsi-ejszakaban/