Bundzik Istvánt kérdeztem mindkét díjról.

• MagyarJazz: Gratulálunk mindkét díjhoz! Magyarország vízfejű abból a szempontból, hogy ami nem Budapesten történik, arról csak ritkán tudunk országos szinten. Ez értendő a zenére is. Egy-egy ilyen díj, melynek országos szinten is híre megy, gondolom jó érzéssel, lelkesedéssel tölti el a helyi művészeket. Mekkora figyelmet kapnak helyi szinten, akár a szakgimnáziumot, akár a zenekart nézzük?
• Bundzik István: Nagyon kevés figyelmet kap a szakgimnázium, de így, hogy megkaptuk a Múzsa Díjat, így talán a város jobban fog majd figyelni ránk. A Miskolc Dixieland Band egy picivel több figyelmet kap. Azért gondolom, mert 2020-ban 30 éves lesz a zenekar és ezt sokan értékelik. Rendszeres klubunk van a színházban és rendszeres fellépői vagyunk a városi rendezvényeknek. Nagyon jó érzés, hogy a növendékeink látják, hogy a zenekar sikeres. Vidéki zenekarként, nagyon nehéz bizonyítani, hogy a fővárosi zenekar nem jobb, csak a fővárosban van. Sok zenekar felköltözik azért, hogy bekerüljön a köztudatba. Mi nem ezt választottuk. Mi itthon maradunk és itt szeretnénk megteremteni a „FŐ” várost.

• MagyarJazz: Mit jelent a Miskolci Bartók Béla Zene- és Táncművészeti Szakgimnázium jazz tanszakának a Miskolci Múzsa Díj?
• Bundzik István: Azt jelenti, hogy a kezdeti nehézségek, az épület, a tanterem, az eszközök hiánya mellett is tudtunk úgy teljesíteni, hogy észrevettek minket. A Múzsa Díj kuratóriuma Miskolc város legmagasabb művészeti társasága. Sok pályázó volt és rengeteg szűrőn kellett keresztül menni ahhoz, hogy minket válasszanak. Ez nagy megtiszteltetés, hogy így történt.

• MagyarJazz: Múltkor igazán impozáns névsort adott az intézményben végzett diákokról. Ön szerint nehezebb a vidékről induló jazz-zenészek helyzete?
• Bundzik István: Igen. Tanulóként ezt már átéltem. Nekem klasszikus diplomám van. Már szakiskolás koromban jazz zenekarban játszottam. Szendőfi Péterrel a Fusio jazz zenekarban kezdtem. Nekem vidéki gyerekként anyagi szempontból nehéz volt feljárni Budapestre és nehéz lett volna felköltözni. Az improvizáció szeretete nem elég, hogy egy átlagos család a gyerekét a fővárosba küldje tanulni. Így miskolci főiskolán folytattam klasszikus tanulmányaimat, amire büszke vagyok, mert nagyon jó tanáraim voltak. Később felkértek a szakgimnáziumba, hogy szervezzem meg a jazz tanítást és indítsam el a jazz-zongora oktatást, amiben nagy segítségemre volt Binder Károly, akitől magam is rengeteget tanultam. 20 év alatt rengeteg tehetséges ember végzett az iskolánkban, ők egy jó alappal indulnak. Sajnos felsőfokú jazz oktatás még mindig nincs Miskolcon. Ha ez megvalósulna, akkor már azonos eséllyel indulhatnának a vidéki és a budapesti zenészek.

• MagyarJazz: A Miskolc Dixieland Band jövőre lesz 30 éves. Hogyan készülnek erre a kerek évfordulóra? Mit jelent a Miskolc Dixieland Bandnek a megyei Príma Díj?
• Bundzik István: Koncert és koncert!!! Megjelentettünk egy új lemezt. Készülünk egy fővárosi koncertre. A miskolci Dixieland és Jazz Fesztiválunk színvonalát emelni szeretnénk külföldi és fővárosi jazz zenészekkel. Reméljük sikerül egy külföldi turnéba belevágni. A 30 éves jubileumi koncertünket a Miskolci Szimfonikus Zenekarral közös hangversennyel szeretnénk megünnepelni. Erre saját hangszerelésű számokkal készülünk, vendégművészünk Micheller Myrtill lesz.

• MagyarJazz: Mikor és hol lépnek fel legközelebb a dixieland együttessel?
• Bundzik István: November 27-én 19.00-kor a Miskolci Nemzeti Színházban tartjuk a klubunkat. Decemberben több céges karácsonyi felkérésünk van. Dec. 30-án pedig különleges előszilveszteri koncertet adunk a Miskolci Nemzeti Színházban, melyen saját gyermekeink is közreműködnek: https://mnsz.hu/eloadasok/single/176

 Köszönöm és további jó munkát kívánok!

Fotó: Beregi László és Végh Csaba