Joshua Redman a modern mainstream egyik koronázatlan szaxofonkirálya. Egyike azon keveseknek, akik jóformán emberi hangon tudják megdaloltatni a hangszerüket. Ezen a lemezen jóformán ismeretlen, fiatal zenészekkel vetette körül magát. Előző albumát olyan sztárokkal vette fel, mint Aaron Parks, Joe Sanders és Brian Blade. Utána turnéra ment a csapat, hogy népszerűsítse az albumot. Viszont még Redman sem várhatta el, hogy alanyi jogon ilyen nagy nevek együtt maradjanak az ő kedvéért, hiszen nekik is volt számos olyan projektjük, amelyekben ők voltak az előtérben. Redman merész húzással ismeretlen, de roppant tehetséges fiatalokból állította össze a jelenlegi csapatot, amellyel már 2023 óta turnézik.

A lemez csupa saját szerzeményt tartalmaz, némelyiküket Redman a Covid járvány idején írta. A nyitó szám, „Message To Unsend” átérzett nyitány tenoron, ahol, – és ez nagyon jellemző Redman mai játékára – minden egyes hangnak jelentősége van, annak ellenére, hogy a rögtönzött szóló úgy hangzik, mint egy élénk beszélgetés. Nazir Ebo fantáziadús, de egyáltalán nem tolakodó dobjátéka az, ami ezen a számon az ifjú gárdából feltűnik. Érdekes módon, ugyanennek a számnak más címen (Era’s End) sokkal visszafogottabb énekes változata zárja az albumot, a New Orleansban honos Gabrielle Cavassa jóvoltából.

Az élénk beszélgetésre emlékeztető szóló helyett, itt Redman szopránszaxofonja igazodik az énekesnő és a zongorista, Paul Cornish elégikus hangulatához.

Egyébként ezen az albumon többet játszik a szaxofonos szopránon, mint tenoron. Redman játékának és még inkább saját szerzeményeinek az a sajátossága, hogy a harmóniák leleményesen tekervényes boncolgatása ellenére, maguk a témák roppant egyszerűek, de – szemben napjaink tendenciájával – emlékezetesek.

A kissé Wayne Shorter darabjaira emlékeztető „So It Goes"-on két vendégművész is remekel, a chilei tenorszaxofonosnő, Melissa Aldana és a 19 éves kaliforniai trombitás, Skylar Tang személyében. Nagyszerű szólókban és zenei párbeszédekben bővelkedő darab.

A címadó szám, „Words Fall Short” (értelmi fordításban: Amit a Szavak Nem Tudnak Kifejezni), alapjában keringő is lehetne, melódiákban gazdag remekmű. Redman szaxofonja jóformán andalító, Paul Cornish zongorajátéka, mint minden felvételen, itt is roppant intelligens és érzékeny.

A „Borrowed Eyes” témája, ha a 30-as, korai 40-es évek felfogásában játsszák, Ben Websternek is megfelelhetett volna, noha Redman Websterétől teljesen eltérő stílusa is képes ugyanazokat az érzelmeket elővarázsolni a hallgatóból. Ezen a számon még említésre méltó a gyönyörű és minden virtuózkodástól mentes bőgőszóló Philip Norristól.

Joshua Redman zeneszerzői adottságait leginkább lenyűgözőnek találtam az „Icarus”-on, amely, kissé vadabb felfogásban, az Art Blakey Jazz Messengernek is becsületére vált volna. Itt újra egyesül a szaxofonos a hallhatóan nagy jövő előtt álló trombitással, Skylar Tanggel, aki minden szempontból veszi a lapot nagynevű partnerétől, míg a Blakey stílusára egyáltalán nem emlékeztető dobos, Nazir Ebo és zongorán Paul Cornish kíséretben is emlékezetes teljesítményt nyújt.

Ezt az albumot érdemes többször meghallgatni, mert annyi finomságot és rejtőzködő meglepetést tartalmaz, hogy újból és újból elgyönyörködteti az embert.

Joshua Redman: Words Fall Short (CD LP DL)
Blue Note

Joshua Redman – tenor- és szopránszaxofon
Paul Cornish – zongora
Philip Norris – bőgő
Nazir Ebo – dob
            Vendégművészek:
Melissa Aldana – tenorszaxofon
Skylar Tang – trombita
Gabrielle Cavassa - ének

1. A Message to Unsend
2. So It Goes
3. Words Fall Short
4. Sorrowed Eyes
5. Icarus
6. Over the Jelly-Green Sea
7. She Knows
8. Era's End