Varga Tivadar négy éve végzett a Zeneakadémián, majd két éve robbant be a jazzéletbe kihasználva a Covid okozta sokkot, az online média pozitív tulajdonságait kamatoztatva, folyamatos home-koncertekkel szórakoztatta a követőit.

Mindenekelőtt rend jellemzi Zolbert új CD-jét, a „Focus”-t. És ha már Zolbert lemezéről van szó, akkor egyértelmű, hogy a „Focus”-on hallható zene a smooth jazz műfajába sorolandó. (Megérne egyszer egy felmérést, hogy hányan szeretik itthon a smooth-nak nevezett irányzatot, már csak azért is, mert úgy tudni, hogy Amerikában például igencsak népszerű.)

A több díjat is elnyert Magyar Zene Háza januárban indult el, nyitotta meg kapuit a látogatók és a közönség előtt. Azóta már több programajánló és koncertbeszámoló is készült a MagyarJazzen.

Aki kicsit is követi a kortárs jazz fejleményeit, az tapasztalhatja, hogy az utóbbi két évtizedben óriási „nemzedékváltás” következett be, számos új tehetség tűnt fel a jazzvilág élvonalában. Ezek egyik legkarakteresebb képviselője Ethan Iverson, aki már évekkel ezelőtt a szimplán csak a The Bad Plus névre hallgató trió zongoristája volt 2017-ig, majd az ECM-hez „szegődött”, és saját nevén publikált. Legújabb lemezét ugyancsak trió felállásban készítette két ikonikus amerikai jazzművész, Larry Grenadier és Jack DeJohnette társaságában, ezúttal már a legendás Blue Note számára.

A gyártósorról aznap lekerült, és néhány órával a koncert kezdete előtt érkezett Melodies & Harmonies című lemezét mutatta be múlt szerdán Fritz Jóska a Budapest Jazz Clubban. A fősodor hagyományainak következetes őrzőjeként és életben tartójaként Joe Fritz néven népszerűvé vált klarinétos, hosszú idő óta együttjátszó triójában, ahogy a lemezen is, Szili Róbert gitározott és Radics József bőgőzött.  

Csütörtöktől, azaz július 7-étől világsztárok érkeznek Sopronba. 2020 után újból az eredeti tematikával, hosszúságban tartják meg a SopronDrumot. 10 és 90 év közötti zenekedvelőket várnak a programokra idén is.

A Kaliforniának szentelt szemeszter újabb előadását láthattuk és hallhattuk szerda este a Müpában. Múlt pénteken a San Francisco Jazz Collektive lépett fel, most a west coast - itt most helyénvaló a szó – emberemlékezet óta együtt muzsikáló két ikonja.

A napokban jelent meg a 84 éves Charles Lloyd 2018 decemberében, a San Antonio-i Southwest School of Arts kápolnájában Bill Frisell gitárossal és Thomas Morgan bőgőssel felvett lemeze. A cím nemcsak a trió első fellépésének helyszínére utal, a formáció többes száma jelzi, lesz folytatás. A Blue Note még idén kiadja a sorozat másik két albumát, a tervek szerint a „Trios : Ocean”, Gerald Clayton zongoristával és Anthony Wilson gitárossal augusztus végén, és a „Trios: Sacred Thread”, Julian Lage gitárossal és Zakir Hussain ütőhangszeressel október végén jelenik majd meg.

A jazzbőgőzés legendája jön Budapestre koncertezni július 5-én a GetCloser meghívására, de nem a nosztalgiáé lesz a főszerep, hanem jazz örök megújulása ünnepének lehetünk tanúi.

A különleges név már évekkel ezelőtt is feltűnt nekem, pedig tudtam, hogy a nyugati világban, elsősorban Amerikában bármi lehet egy ember neve. Aztán nemcsak néhány lemezét sikerült megismernem, de 2018 nyarán még láthattam is a Müpában, ahol nagysikerű koncertet adott. Most pedig itt van egy különlegesen érdekes vadonatúj lemeze….

A Waking Vision tagjai a Berklee College of Music-on ismerkedtek meg. Energikus, dallamos kompozíciókat szólaltatnak meg. Az évek alatt a trióból kvartett lett, a gitároshoz és a doboshoz egy bőgős és egy zongorista csatlakozott. A Waking Vision június 29-én lép fel a BJC-ben.

San Francisco és Budapest között mostanában nem indul közvetlen járat, ezért minden személyes találkozást meg kell becsülni. Melyik zene jut eszünkbe elsőre Friscoról? Nem jazzdal, hanem Scott McKenzie életörömről szóló himnusza a virágokról és a szerelemről. A lazaság mára messze tűnt örök nosztalgiája. Nem a szomszédban van SF (igaz, a repülőúton lehet olvasni, koncertfilmeket nézni), ha tehát azt hallja az ember, hogy Kalifornia házhoz jön, akkor egy pillanatig sem kérdés, hogy el kell menni.

Nagy érdeklődéssel vártuk Klára legújabb lemezét, hiszen a híre már megelőzte azt. Tudtuk, hogy merész lépésre szánta el magát, amikor egy teljes nagylemezt szentel a magyar népdalkincsnek.  Remek album született, amelynél mind a belbecs, mind a külcsín, azaz a zene és a dizájn pompásan sikerült.

Idén szombaton tartotta szokásos szezonzáróját a BJC egyik legrégebbi műsorbeszállítója, a Harmónia Jazzműhely. A hagyományokhoz híven, az ősztől tavaszig tartó időszakot záró koncerten ezúttal is Luiza Zan Sárik Péter Gyárfás Istvánnal kiegészült triójával lépett fel, és ahogy az előző években, házigazdaként Pallai Péter most is teltház előtt köszönthette őket.

Egyetlen jazzrajongót se emésszen a szégyen, amiért nem hallotta még a londoni jazztronica duó nevét. Holnap reggel is bátran a tükörbe nézhetnek mindazok, akik nem tudnak mit kezdeni a jazztronica fogalmával, mi több, az afrobeat szó hallatán is enyhébb görcsbe rándul a gyomruk, mivel csak halvány sejtéseik vannak a kifejezés jelentéstartományával kapcsolatban. Már csak azért se nagy hiányosság nem ismerni e fiatal angol együttest, mert Namali Kwaten (NK-OK), a Blue Lab Beats egyik tagja nem is tekinti önmagukat a londoni neo-jazz szcéna képviselőjének.