Idén is megrendezte a Magyar Jazz Szövetség a Pintér Zoltán által kitalált versenyt. Talán ebben az évben még nehezebb volt a szavazás, mint tavaly. Idén nyolc helyett csak 6 fiatal jutott a döntőbe. Egyikük már tavaly is megmérettette magát: a határon túli, szabadkai Malko Luka. Az idei versenyzők közül - a fent említett szabadkai fiatalon kívül – már mindenki fellépett budapesti klubokban, sőt a koncertbeszámolókban is feltűnt a nevük. A beszámoló végén a videóban, a versenyzők improvizációiból van pár perc összevágva.

A HARMÓNIA JAZZMŰHELY a Budapest Jazz Clubban 2020. február 7-én, pénteken 20 órai kezdettel bemutatja: Urbán Orsi Quartet

A mai lemezbemutatónk New Yorkhoz, pontosabban annak Harlem nevű városrészéhez köthető zongorastílus megalkotójáról, az ún. Harlem stride stílus atyjáról és az ő zongorajátékát megörökítő CD-ről szól. A zongoristákra mind a mai napig hatással lévő Harlem stride, James P. Johnson nevű kiváló zongoristától indult el, természetesen nem teljesen előzmények nélkül. Hogy hogyan vált elismert, kedvelt és sokak által követett stílussá, többek között erről szól ez a rész. Most tehát James P. Johnson: The Original James P. Johnson: piano solos című CD-jét mutatom be, amely az 1942-45 között bakelit lemezekre felvett számok válogatásának újranyomásával készült.

Armando Anthony "Chick" Corea a jelenkor három zongorista moguljának egyike, akit a jazz speciális kamaramuzsikálása, a triójáték régóta vonz. 2007-ben jelentetett meg ebben a témában egy 5 CD-s válogatást a trióban felvett anyagokból. Jazztörténelmi jelentőségű. Az 5 lemezen és a 6. bónuszon John Patitucci, Eddie Gomez, Christian McBride és Hadrien Feraud bőgőzött, Antonio Sanchez, Jack DeJohnette, Jeff Ballard, Richie Barshay és Airto Moreira dobolt. Ne kérjék kölcsön, vannak lemezek, melyektől senki nem szeretne megválni. Jellemző, hogy erre fel sem került az Akoustic Band (amelyben Patitucci mellett Dave Weckl a partnere), pedig hogy mit tudtak, azt mi is láthattuk a Müpa színpadán.

Az Artisjus-díjas Oláh Tzumo Árpád jazz-zongorista, aki a Berklee-n, majd a Thelonious Monk Intézetben (Hancock Institute of Jazz) tanult, és lehetősége volt együtt zenélni olyan világsztárokkal, mint Wayne Shorter, Herbie Hancock, Terence Blanchard, épp ma 40 éves. Az amerikai évek a mai napig hatással vannak zenéjére, amit a frissesség, újdonság keresés jellemez, nem fél bevonni más irányzatok zenéit, hogy innovációval meglepetést okozzon közönségének, de mindig a harmónia érvényesül kompozícióiban. Több zenekart is alapított, legutóbbi a SoLaTi-t , de más formációkban is zongorázik, ill. dobol, mint Németh Ferenc - Tzumo triójában, Németh Ferenc – Greg Tardy trióban, Bacsó Kristóf Triádjában.

A Junior Prima díjas Oláh Krisztián, aki több világversenyen is szerepelt és előkelő helyen végzett, február 7-én lép fel a Müpa Fesztivál Színházában saját szerzeményeivel.  

A 62. Grammy-díj átadása 2020. január 26-án volt. A 84 kategóriából nekünk csak a jazzhez kötődő előadók fontosak. Közülük egy zenekart, a Get Closer jóvoltából meghallgathattunk élőben is, mégpedig a Chick Corea & The Spanish Heart Bandet.

A 2008-ban alapított együttes a mai napig változatlan felállásban működik. A Balogh Roland gitáron, fivére, Zoltán zongorán játszik, Horváth Plutó József basszusgitározik és Bordás József dobol. A vendégművész Chico, azaz Havas Lajos énekes, zeneszerző és szövegíró, aki emellett még tehetséges harsonás is.

A HARMÓNIA JAZZMŰHELY a Budapest Jazz Clubban 2020. január 31-én, pénteken 20 órai kezdettel bemutatja: Szaniszló Richárd – Cseke Gábor Duó 

A Budapest Jazz Club és a londoni jazz szentély, a 606 Club között a Harmónia Jazzműhely közvetítésével immár tizenkettedik éve folyó zenei cserekereskedelem legfrissebb magyar exportja, a trombitás-szárnykürtös Subicz Gábor volt.

Olykor a képből hangzik fel egy zenei folyamat, máskor a hangból “képződik” vizuális élmény. Ebben a meseszerű zenei világban színek, hangszínek, dallamok és formák olvadnak össze, majd szétporladnak egy állandó mozgásban lévő kaleidoszkopikus ritmusvázban.

Három hetet a Nederlander Theaterben töltött a Broadwayn a 41. utcában Harry Connick az elmúlt év végén Cole Porter társaságában. Végig telt házak előtt ment a show, így nem ez volt a kiadó legkockázatosabb vállalkozása, hogy kihozza ezt az anyagot. Porter kultikus figurája az amerikai zenés színháznak. Slágerei ott sorakoznak minden songbook lapjain, mert egyaránt jól szólnak egy bár sarkában álló lestrapált zongorán, egy park sétányán játszó örömzenekar előadásában és a reflektorokkal pásztázott nagyszínpadon is tánckarral az előtérben, vonósokkal és egy pontosan szvingelő big banddel a háttérben. Garantált a siker.

Juhász Gábor albuma a néhai nagy gitáros Joe Pass-t juttatta eszembe. Nem mintha Gábor Joe Pass imitátor lenne, csak éppen ars poeticajuk tűnik azonosnak. Mindkét gitáros fülbemászó témákra fülbemászóan rögtönöz. Sokak azt gondolnák, hogy fülbemászóan játszani olcsó, populista fogás. Javaslom, próbáljanak meg Juhász Gábor szintjén komponálni és rögtönözni. Ördögtől való, ha az ember úgy zenél, hogy az be nem avatott füllel hallgatva is élvezetes? Sajnos ezt manapság elég sokan tartják ördögtől valónak a szakmában, ami részben megmagyarázza, miért lett kisebbségi műfaj az egykor jelentős követőtábort vonzó jazz.

Az utolsó nap is tartogatott meglepetést a Zeneakadémia Jazz Tanszékének vizsgakoncertjein. Pénteken két kivétellel másodikos, illetve harmadikos növendékek játszottak. Ez hallatszódott az előadásokon is. Annyira kidolgozott volt mindegyik, hogy nem tudnék egyet kiemelni, amelyik sokkal különlegesebb volt, mint a többi. A nap Lakatos Ágnes énekegyüttesének koncertjével indult. Fantasztikus, mennyi jó hangú fiatal jár a Zeneakadémiára. A félévi vizsgakoncert három napját pedig a Borbély Mihály vezette Szaxofon Quartet zárta.

Tegnap folytatódtak a Zeneakadémia Jazz Tanszékének vizsgái. Először a Jazz Tanszék big bandje lépett fel László Attila vezetésével. A big bandbe érkeztek régi diákok is, de a jelenlegiek is váltogatták egymást a ritmusszekcióban. A régi hallgatók közül Csapó Krisztián - harsona, Pintér Péter – zongora ült be a zenekarba, a trombitások sorát Sebestyén Patrik, a harsonásokét Bornai Szilveszter erősítette. Miután az egyik dobos jobb, a másik balkezes volt, így minden szám előtt láthattunk dobátszerelést. Ehhez képest a gitárosok, zongoristák, bőgősök váltása már fel sem tűnt. Idén nem csak a big bandre jellemző gyorsabb számok kerültek terítékre, de kivételesen egy szép ballada is, Bob Mintzertől a „Truth”. A szólisták közül többen is remekeltek. Az utolsó számnál a lenyűgöző hangú Varga Dávid érkezett a színpadra, aki az Arénában már elénekelte Quincy Jones koncertjén azt a dalt, amit nekünk is előadtak tegnap, a „Let the Good Times Roll„-t. A big banditák műsorában a cserebere közben László Attila érdekességekkel szórakoztatta a közönséget, tegnap is sziporkázott, ahogy szokott.