A családias hangulatú koncerten egy kivételével sztenderdek hangzottak el - délvidéki akcentussal. A "Take Five"-ba humorosan becsempészett balkáni motívumokkal kikacsintva a zentai, bácskai hangzásvilágba. A sax és fuvola improvizációk folyamából kiemelkedett Blahó Attila zongorajátéka. A szellemes harmonizálású, szerényen háttérbe húzódó kísérő sideman a szólóiban mutatta meg, hogy milyen kvalitásai vannak. A hemiolákkal megtűzdelt modális akkordmenetekkel és virtuóz futamokkal, skálamenetekkel forró folyamként hömpölygő szólói méltán arattak ovációt a közönségtől. Az agyonjátszott "Blue Bossa" - az együttes előadásában új életre kelt, Blahó Attila brilliáns szólóval koronázta meg. Az első rész után a második folyamán érezhető volt az összeszokottság és a szükséges próba hiánya - bár a közönség hangulata remek volt -, ezt a zenészek rutinosan kitöltötték a magasszintű zenei kommunikációjukkal. A zökkenőket csak a "feinschmecker"-ek vették észre.

Laki Ákos szimpatikus muzsikus, aki a "tekeréses" számokban érzi igazán elemében magát; a hang, amit hallottunk, az úgynevezett "füstös", kissé recsegő sax, jól illett a program számaihoz. Szívesen hallottam volna egy-egy balladát is, de ezúttal az elmaradt.

Fazekas Tamás, a legfiatalabb tag meglepően szerény alapszereléssel kísérte kollégáit, csupán egy “ride” tányérral. A műsor első felében intelligensen, dinamikában nagyon arányosan, ritkán hallható szerénységgel ellenpontozta zenésztársait.

A közönség jó része a három szólista földijei voltak, Schön György (Nagybecskerek) az esemény házigazdája és a zárószám (Hulló levelek) szájtrombita szólistája - személyes kötődése folytán is - hangulatos visszaemlékezésekkel fűszerezte a műsort, a közönség nagy tapssal és lelkes bekiabálásokkal hálálta meg az estén elhangzottakat.

Háló Jazz Klub, 2024. december 6.
Fotó: Siklós Péter, Schön György