„Ha játszom, húsz évesnek érzem magam!” – nyilatkozta. És ezt bizonyította be születésnapján a nagytermet zsúfolásig megtöltő lelkes közönségnek a színpad közepén elhelyezett aranyszínű saját Gretsch szerelése mögött! Ezúttal a gitáros Juhász Gáborral „erősített” Rhythm & Brass Quintet örvendeztette meg a közönséget, amelyben két tenoros, Bacsó Kristóf és Molnár Sándor „fújt” és Orbán György bőgőzött.
Az ünnepeltet a Gramofon főszerkesztője, Retkes Attila (akit a bíróság bocsánatkérő levélre és a jogsértések befejezésére kötelezett – a szerk.) és a Magyar Jazz Szövetség elnöke, Gayer Ferenc üdvözölték. De a közönség és Imre maga is már alig várta, hogy elinduljon a vérpezsdítő program. Éppen Imre kívánságára, minden idők legnépszerűbb jazzmelódiája, a „Take the "A" Train” frenetikus előadása alapozta meg a hangulatot. (Ez volt a Voice of America jazzprogramjának szignálja 40 éven keresztül.) Természetesen egymást érték a remek hangszerszólók. Ismét megállapíthattuk, hogy a valaha csak altszaxofonon játszó Kristóf milyen remek tenoros is. Molnár Sanyi pedig a Coltrane-iskola eminense. A két tenor együttjátéka a témák „felvezetése” során, majd az élvezetes szólóik felejthetetlen élményt jelentettek. (Nem hiába tartják/tartjuk a legjazzesebb hangszernek éppen a tenorszaxofont!)
Remek választás volt Juhász Gabi felkérése is, mivel olyan ízes, igazi jazzgitár játékot és hangzásvilágot már egyre kevesebbszer lehet hallani manapság. Persze ő mindent tud, de most a játéka sokkal inkább idézte Kenny Burrellt vagy Barney Kesselt, mintsem Pat Metheny-t vagy John McLaughlint.
Orbán Gyuri remek kísérete, lebilincselő játéka most is nagyon meghatározó volt, nem is említve néhány ovációt kiváltó szólóját.
Utoljára, de nem utolsósorban, ahogyan mindig, Imre egyáltalán nem tolakodott az előtérbe, mint mondani szoktam, ő igazán „egy az egyenlők között”. Ha ezúttal nem lett volna a saját Gretsch dobszerkója a színpad közepére állítva, senki sem tudhatta volna, hogy ő a zenekarvezető, egyben az est ünnepeltje. Nos ezért szereti mindenki. Pedig ő aztán tényleg „nagy idők tanúja”, aki ott volt a modern magyar jazz születésénél, a legnagyobb hazai és külföldi muzsikusok egyenrangú partnere volt, nem is beszélve pedagógusi tevékenységéről és a jazzszövetség elnöki munkájáról. Minderről sokat megtudhatnak főszerkesztőnk Imrével készített interjújából, ami éppen december 6-án jelent meg honlapunkon.
A folytatásban is a jazzműfaj mindenki által kedvelt darabjait hallhattuk, de nem az unalomig játszott témákat, hanem Monk-ot, majd Wayne Shorter „Footprints"-ét, ami olyannyira „kötelező olvasmánnyá” vált az elmúlt évtizedekben, mint mondjuk a „Body and Soul” volt a 60-as években. Végül ugyancsak Imre választása, a „Close Your Eyes” c. csodás jazzsláger zárta az első félidőt.
A hosszú szünetben mindenki igyekezett megrohamozni az ünnepeltet, de arra is lehetőség volt, hogy régi (jazz)barátokkal váltsak szót, sőt Imre lányát és unokáját is megismerjem. (Csak most „kapcsoltam”, hogy miért is volt Imre egyik /most nem játszott/ szerzeményének „Blues for Abigél” a címe.)
A második szettben is folytatódott a modern jazz patinás repertoárja. Ornette Coleman lendületes „Broadway Blues”-át Ellington „In a Sentimental Mood” c. meseszép balladája követte. Végül igazi meglepetésként egy Jackie McLean (Little Melonae) és egy Jimmy Heath (Gingerbread Boy) szerzemény hangzott el. De jazzkoncert nem lehet ráadás szám nélkül. Legnagyobb örömömre ez a 60-as évek egyik legkedveltebb sztenderdje volt, a Cannonball Adderley korán elhunyt zongoristájának, Bobby Timmonsnak „Moanin'” c. veretes melódiája. Nos, ezzel ért véget az emlékezetes jazzest, ami visszahozta a régi idők hangulatát, amikor is december 6-a nem múlhatott el Kőszegi-koncert nélkül.
A koncert műsora:
I. félidő
1.) Take the A Train (Billy Strayhorn – Duke Ellington)
2.) We See (Thelonious Monk)
3.) Footprints (Wayne Shorter)
4.) Close Your Eyes (Bernice Petkere)
II. félidő
1.) Broadway Blues (Ornette Coleman)
2.) In a Sentimental Mood (Duke Ellington)
3.) Little Melonae (Jackie McLean)
4.) Gingerbread Boy (Jimmy Heath)
Ráadás: Moanin' (Bobby Timmons)
Közreműködtek:
Kőszegi Imre dobok
Bacsó Kristóf tenorszaxofon
Molnár Sándor tenorszaxofon
Juhász Gábor gitár
Orbán György nagybőgő
Óbudai Társaskör, 2024. december 6.
Fotó: Csíkos Gábor, Csíkos Réka (köszönjük a remek fotókat!)
Kapcsolódó cikk: HARMONIÁS SZEZONNYITÓ
Én és a hangszerem: Kőszegi Imre 80!
Kőszegi Imre (80) és a cikk írója, Márton Attila (84).
A koncert műsora: