A világ napjainkban nem az a megszokott környezet, melyben magától értetődőnek vehetjük mindazt, ami körülvesz minket. Az alábbi lemezrecenzió egy, az átlagosnál különösebb köntösben született meg, mellyel a kiváló albumhoz való kedvcsinálás mellett az önreflexió és a jövőbe pillantás elősegítése is cél.
A Jazz Friends friss lemeze a First címet viseli, anyagából minden bizonnyal hallhatunk június 13-án az IF Café Jazz Clubban, ahol a zenekar első koncertjét adja a karantént után, 19.30-as kezdettel.

A Brooklynban élő, izraeli születésű zongorista, Shai Maestro Avishai Cohen basszusgitáros együttesében tűnt fel. Ez az első lemeze az ECM-nél, és nem vállaltak vele nagy rizikót, hiszen a kortárs jazz szcéna egyik legérdekesebb és technikásabb zongoristájáról van szó.  Erről mindenki meggyőződhet személyesen is november 16-án, mikor Pesten koncertezik triójával a GetCloser szervezésében a MoMkultban, így lesz egy lemezajánló egyben programajánló is. Mert aki meghallgatja a CD-t, el fog menni.

„Háromféle sör a csapokon, ezerféle dallam a gitáron” szlogennel hívta régi és leendő vendégeit közel 80 napos karantén után a szombaton újra megnyílhatott iF. Az ezerféle dallamot este nyolc órától nem a számítógép monitorján, vagy okostelefonon élvezhettük a világhálón, a 2007 óta működő hely hagyományainak megfelelően végre hús-vér emberek élőben játszottak, illetve játszhattak az érvényben lévő rendeletek betartásával, háttérzeneként. A háttérzene azonban az előtérbe került, köszönhetően a Juhász Gábor Trio játékának, melyben a zenekarvezető-gitáros mellett Kovács Zoltán bőgőzött, Jeszenszky György dobolt.

A zenésznek a zene nem csak hivatás, kenyérkereset vagy megszállottság, de mindenek felett örömforrás. A MagyarJazz újabb sorozata keretében munkatársunk, Pallai Péter kérdezi a magyar jazzvilág nagyjait, mi az a tíz zenedarab, amit a legszívesebben hallgat saját épülésére, amikor éppen nem szakmázik?

Végre egy jó kis „hagyományos” hard bop album, gondoltam meghallgatva az első három számot a lemezről. Lehet, hogy az újabb „jazz forradalom” megvalósítására történő görcsös kísérletek is figyelmet érdemelnek, de a magamfajta öreg jazzróka egyáltalán nem haragszik, ha egy bővérű, a konvenciális értelemben vett modern jazzt hallhat, bármely világmegváltó koncepció nélkül. És mindezt persze a mai hangvételben, „kivitelben”, jól képzett – de a tradíciókat tisztelő – muzsikusok tolmácsolásában.

A Harmónia Jazzműhely kalandos történetében a mai magyar jazzvilág krémjét szólaltatta meg olyan elvarázsolt helyeken, mint a Nyitott Műhely, a Dob utcai Szenes Pince, az Állatorvosi Egyetem klubja, Londonban a Spitz, a Bulls Head jazz kocsma vagy a legendás 606 Club, majd 2009 óta a Budapest Jazz Club. Ezek a koncertek végre ismét és itt hallhatók. A felvételeket nem Rudy van Gelder vagy George Martin készítette, pedig a zenészek megérdemelték volna.  Jó szórakozást!

Kihirdetésre került a Köszönjük, Magyarország! program keretében támogatott hazai jazz produkciók listája. 87 formáció 297 művészének fellépését támogatja a program a bruttó 30 millió forintos keretből.

Márciusban az iF maradt nyitva legtovább, március 16-án viszont már ők sem tudtak mit kezdeni a járvánnyal. Azóta videókat nézhetünk Youtube oldalukon régebbi koncertekről. Áprilisban pedig ketten kapták meg a Magyar Jazz Szövetségtől a Jazz Mecénás Díjat, Hoffmann György, az iF jazz kávézó vezetője és a BJC vezetője, Bóna László.  Akik ismerik a hazai koncerthelyszíneket, tudják, hogy ez a kávézó miért különleges. Amellett, hogy az étel kínálatuk kitűnő, a forró csokijuk egyedülálló a városban, itt a legközvetlenebb a hangulat, mind a zenészek, mind a dolgozók és a főnök részéről, családias légkört alakítottak ki az apró kávézóban.

A zenésznek a zene nem csak hivatás, kenyérkereset vagy megszállottság, de mindenek felett örömforrás. A MagyarJazz újabb sorozata keretében munkatársunk, Pallai Péter kérdezi a magyar jazzvilág nagyjait, mi az a tíz zenedarab, amit a legszívesebben hallgat saját épülésére, amikor éppen nem szakmázik?

A HARMÓNIA JAZZMŰHELY sajnos még nem a Budapest Jazz Clubban, 2020. június 5-én, pénteken, 20 órai kezdettel bemutatja:  Oláh Krisztián karanténkoncertje

Az A38 Hajó, MTVA és az Emmi még április elején tett közzé pályázatot koncertfelvételre zenekaroknak, akik vállalják a karantén alatt, hogy a biztonsági előírásokat betartva fellépnek a nézők nélküli hajón.

Doktori kutatásom tárgyához – Bartók Béla munkásságának hatása, modellként való megjelenése a jazz és improvizatív zenékre – igen közeli az Amerikában élő, romániai származású Lucian Ban triójának frissen megjelent albuma, ami Bartók 1909 és 1917 közötti erdélyi népdalgyűjtéseire reflektál.

A HARMÓNIA JAZZMŰHELY sajnos még nem a Budapest Jazz Clubban, 2020. május 29-én, pénteken, 20 órai kezdettel bemutatja:  Balázs József Trió  karanténkoncertje

Úgy tűnik, hogy a vokális zene kifejezetten keresett napjainkban, hiszen számos lemez jelent meg az utóbbi hónapokban. Azt megállapítottuk, hogy leginkább a „gyengébb nem” képviselői jeleskednek és azt is el kell fogadni, hogy az újabb dívák, de akár a mai „croonerek” is a könnyebben befogadható stílusirányzatokat képviselik. Ilyen a most tárgyalásra kerülő Thomas Dutronc is. Róla annyit mindenképpen tudni kell, hogy francia énekes, dalszerző, manouche stílusú gitáros és még színész is. (Az annak idején világhírű Sylvie Vartan fia, apja is befutott énekes, Jacques Dutronc. Volt tehát ki(k)től örökölni a tehetséget.) De azt már indulásként is leszögezhetem, hogy fényévekkel jobb, mint James Taylor American Standardje.

Ebben a részben egy olyan lemezt mutatok be, amely egy nagy jazzművész zenei evolúciós folyamatának első periódusát reprezentálja. Mert valóban, Charles Mingus, a mai előadás főszereplője egyike a jazztörténet legkiemelkedőbb alakjainak és néhány tehetséges művésztársával együtt az ő zenei fejlődése is egy példaértékű és karakteres változáson ment át. A CD voltaképpen válogatás azokból a felvételekből, amelyek Charles Mingus bőgős közreműködésével 1945-49 között készültek.