Azt feltételezem és remélem, hogy sok írás, recenzió, komment fog megjelenni Gonda János életét feldolgozó regényről. Előrebocsátom, remek könyvnek tartom. Gondolom regényként is élvezetes, de a magyarországi jazz alakulása iránt érdeklődő olvasónak roppant érdekfeszítő.

Sok van, mi összenőtt. Jók, rosszak, de összetartoznak, mint Hacsek és Sajó, vagy szakági példával élve Miles Davis és a cizellált szemantikai attitűdök. Bizonyos szempontból hasonló dolog a zene és a tánc kapcsolata is, azzal a különbséggel, hogy zenét önmagában is lehet élvezni, de zene nélkül a tánc már nem annyira kellemes tevékenység.

Idén már 14. alkalommal rendezik meg Székelyföld központjában a Csíkszeredai Nemzetközi Jazzfesztivált, ahol francia, spanyol, román, skandináv és természetesen magyar fellépői is lesznek a fesztiválnak. Mini fesztiválként indultak, ami 3 év alatt nemzetközivé fejlődött.

A sok vidéki fesztivál, a nagykanizsai jazzéletről nem is beszélve, nyáron elvonja a figyelmet a fővárosi jazzkluboktól, ezért nyaralás után azonnal belevetettem magam a helyi jazzklubok kínálatába, hogy megnézzem, hogyan alakul a fővárosi jazzkínálat.

A július 28-ig tartó összművészeti fesztiválon jazz-zene is lesz bőven az idén. Több helyszínen is jazz fog szólni.

Berki Tamás – évtizedek óta – a férfi énekesekben nagyon szűkölködő hazai jazzszcéna emblematikus figurája. Minden lemezét nagy érdeklődéssel hallgatjuk, koncertjeit látogatjuk. Sokirányú érdeklődésére jellemző, hogy „privátim” nem csak a nagy jazzikonok hazai fellépésein lehet találkozni vele (és kedves feleségével), de legújabb lemezét például Gyémánt László Kossuth-díjas festőművész kiállításán kaptam meg tőle.

Szabó Gergő zenekara az Up To The Surface a Müpa tehetségkutatójában februárban különdíjat kapott. Modern, de mégis a hagyományokat tiszteletben tartó zenéjükkel sikert arattak.

Idén is lesznek érdekes, jazzről szóló előadások a koncertek mellett a Művészetek Völgyében a kapolcsi Magyar Jazz Szövetség udvarán. A tavalyi siker után idén is változatos témákkal próbálják közelebb vonzani a völgylakókat a jazzhez. Az előadások izgalmasak lesznek és érdeklődésre számot tartóak.

Tizenhárom évvel ezelőtt, mikor a budapesti Jazztanszakon lediplomáztam és úgy döntöttem, hogy külföldön szeretném folytatni a zenei tanulmányaimat, akkor hallottam arról, hogy Grazban egy világhírű New York-i jazztrombitás tanít, akit Jim Rotondinak hívnak. Rotondi a mainstream, hardbop világszínvonalú előadója volt, e stílusok a jazz-zenén belüli kedvenceim. Fényes, virtuóz trombita játékát leginkább Freddie Hubbardéhoz tudnám hasonlítani. Nem volt kérdés, hogy tőle szeretnék tanulni!

Miközben a magyar jazz minden vonatkozásban – és tegyük hozzá korábban is méltó színvonalat képviselt nemzetközi megmérettetésben is – a Duna partjáról korábban (de bizonyos fokig még napjainkban sem) könnyű igazi nemzetközi hírnévre szert tenni. Egyik kezünkön megszámolhatjuk, hogy hány magyar zenésznek sikerült ez. Mindenesetre Tommy Vig ezen kevesek egyike!

Jim Rotondi amerikai jazztrombitás július 7-én hunyt el szívrohamban Franciaországban. A 61 éves művészt sok magyar zenész is ismerte közelebbről, leginkább, akik Grazban tanultak, hiszen ott oktatott az egyetemen. Megkértünk két jazz művészt, hogy írjon róla, de ne életrajzi adatokat, mert az a világhálón megtalálható, hanem saját emlékeket. Először a Londonban élő Gayer Mátyás jazz-zongorista nekrológját, majd Hofecker Dániel jazztrombitásét közöljük. (- a szerk.)

2024. július 12-én kezdődik és július 21-ig tart a Veszprémben, az Óváros téren a Veszprém Fest ingyenes része, ahol többnyire jazz-zene fog szólni tíz napon át.

Július 7-én a Nagykanizsához tartozó egyik városrészben, Kiskanizsán adott koncertet a Vintage Dolls énekegyüttes. A hagyományosnak mondható búcsúi rendezvények sorában kellemes nyári programot ígért ez a koncert. A Móricz Zsigmond Művelődési Ház – mint helyszín – a vidéki jazzélet egyik fontos bázisa, hiszen az itt működő jazzklubban a hazai élvonal mellett számos világsztár is fellépett az elmúlt évtizedek alatt.

Még gyermekkoromban kezembe akadt néhány könyv, amelyek régi, méltán nagy zeneszerzők életéről szóltak. Bizonyos szempontból hasznos volt, hogy egy részüket elolvastam, talán akkor szereztem a toleranciámat és az immunitásomat néhány dologgal kapcsolatban. Ezek a bűn rossz könyvek többnyire azt sugallták, hogy az illető zeneszerzők mind Jeanne d’ Arc-ba oltott sótlan aszkéták voltak, mindenféle olyan emberi tulajdonságoktól mentesen, amelyektől az ezekben az írásokban ábrázolt papírmasé figurák hirtelen igazán hús-vér emberré váltak volna, természetesen a művektől függetlenül, mert azok úgy jók, ahogy vannak.

Nagyon kevés olyan jazzfesztivál van az országban, ahol csak jazz-zene szól. Ezek közé tartozik a „Jazz és a Bor” fesztiválja – Babos emlékére Balatonbogláron, amit idén július 10. és 13-a között rendeznek meg huszonnegyedik alkalommal.