A klarinétos, tenorszaxofonos, zeneszerző, színész multipotens alkotó, Matthieu Donarier francia illetőségű együttese - játszótársai a világalkotásban - ezúttal csak az ő szerzeményeit játssza. A Bestiaire {Bestiárium} amúgy is egy nagyobb projekt, egy zenei kaland, amely a legkülönfélébb kamarazenei összeállításokra ad lehetőséget. Kettes, hármas, négyes, ötös, hatos, hetes; amikor a résztvevők mindegyike játszik. Sokféle hangszer összeállítással variált sorozat tehát hét zenész együttműködésére született. E művészi terv, sorozat első lemeze az Explorations {Felfedezések} című, melyen most négyen játszanak: Donarier mellett Eve Risser (zongora), Karsten Hochapfel (cselló) és Toma Gouband (dobok, kövek, növények).
    Én szeretem a nem szokványos zenéket hallgatni! Írni róluk: a vers-refrén dalformára csupaszított, általánosan ismert stíluselemekre épülő zene szavakkal való leírása talán könnyebb és egyszerűbb is lehetne! De a lemez, amit itt hallunk, több, mint érdekesség. Részben kortársi műzene, illetve a többi (6 szám) jazz. Viszont ez a jazz alapjában véve más gondolkodással – a szvingelő ritmusrészleg-játék, a témák dalformája stb. elhagyásával, átértékelésével – teremtett zenei világával (ami egységes világkép!) mindenképp’ nyitottságot igényel hallgatóitól. De talán menjünk sorban…
    Az igényes lemezborítóról is megtudhatunk némi gondolatot a számok irányultságáról, keletkezéséről. Talán először Donariert idézem: „Minden fikcióból, az élőlények megfigyelése köré szőtt történetből nőtt ki: a Bestiaire szinte véletlenszerűen jött létre, miközben egy kitalált figurát képzeltem magam elé. Szükségem volt ugyanis arra, hogy gondoljak valakire, elképzeljem, hogy hogyan cselekszik, […] Természettudós, vagy ahogy ma mondanánk, etológus. Az Explorations sokkal inkább az emberi cselekvésre összpontosít, […] konfrontációjára a külső, hatalmas világgal és a magány érzésére, amely néha elfogja. […] Egy roppant méretű bolygón, amely mit sem törődik vele, hogy megfigyeli-e egyáltalán valaki. Íme az Explorations kiindulópontja”.
    Tehát a figyelő ember reakciója környezetére hangszerekkel, olykor a társas magány állapotában. Mint például az Arcs {Ívek} kamarazenéjében is hallhatjuk. Vagy az egymásba fonódó dallamokból építkező Drafted {Rekvirált}, az éteri hangok sorozata a Wide Sky {Széles égbolt}, amely hangfestésével kívülről szemlélteti a bentlétet… Igazi hangulatzene a Field - At Dusk {Mező – Szürkületkor}: sejtelmes hangok zenéje három dallamhangszerre, a végén néhány halk cinbeütéssel. A Cairns {Kőtornyok} csendes szemlélődése a természetben felrakott kőképződményekre utal. E számok mindegyike kortárs kamarazenének mondható, némi jazzes hozzáállással.
    De a jazz műfajába sorolható daraboknál is van okunk szemlélődni, hiszen hangulatzene a Restless Spin {Nyugtalan pörgés} - talán a fúziós-zene csoportjában találhatnánk olyan modern stílust, amelybe besorolható lenne! A Field – At Dawn eleje klasszikus (talán romantikus?) zongorafutammal kezdődik, ami a többiek belépésével először szabad jazzé alakul, hogy a végére egy érdekes ritmusrészleg kísérettel fejlődjön a végjátékig. A Bon Voyage {Jó utat} ballada\fantázia, mely repetitív zeneként indul, majd szabad jazzből alakul egy tülkölős, már hagyományosabb stílusú, szokványosabb hangzású jazzdarabbá. Remeklés a Night Camp {Éjszakai tábor} kamarajazze; a szabadon induló téma felfejlődésével ez az egyetlen szám a lemezen, amelyben szvingelő ritmusrészleg kíséret van.
    Már csak két  darab van, amelyről nem mondtam még semmit. A Firelight „furcsa jazz”; kicsit bicegős ritmusrészleg játékkal - zajos ütőhangszerek felett - Donarier leheletfinom tenorszaxofon játékát hallhatjuk, nagyon egymást figyelő összjátékokkal! A Thin Ice {Vékony jég} először a cselló-tenorszaxofon-dobok együtthangzásában normális téma (AAB) hallható, majd egy szabad (jazz) zenei átvezetés után az A-téma tülkölős változata – harangszerű zongorahangok hátterében - visz el a darab végéig.
    Ez a lemez az összjátékok, hangulatok lemeze, művészete! Nincsenek rajta – még a jazzszámokban sem! – hagyományos szólók, virgák. Persze, azért mindenkinek van olyan meggyőző erejű része, amely által felfigyelhetünk a játékukra. Engem a lemezről csak egy dolog nem győzött meg, hogy a dobos által használt növényi szövetek, ágak stb. annyira más hangzást adtak volna…
De ez utóbbi legyen az én bajom!

BMC, 2022