Clara Barry svéd, amerikai énekesnő, aki Svájcban és Franciaországban alkot és dolgozik. Párizsban ismerte meg először Spányi Emilt, majd Szandai Mátyást, aminek egy gyönyörű album lett az eredménye. A 40 perces „Clara Barry sings Bartók” albumon  - három kivételével, Bartók-feldolgozások szereplenek, magyarul.

Amióta feldolgozhatóvá tették a Bartók-műveket (2015), már sok magyar zenész a maga zenei nyelvére szabta az ismert vagy kevésbé ismert dalokat.

Clara Barryt kérdezem, mióta ismeri, szereti Bartók világát, miért pont ezzel a két zenésszel dolgozott együtt és miért érezte fontosnak, hogy magyarul énekelje el a dalokat. Igazán meglepő válaszokat kaptam, sőt érdekes és megható megfigyelni, miként látják kívülről a zenénket, a nyelvünket olyanok, akik nem az anyatejjel szívták magukba a ritmusát, de kitartóan el akarják sajátítani azt.
Nagyon remélem, hogy hamarosan Magyarországon is élvezhetjük ezt a páratlan zenét, amit Bartók gyűjtéséből alkottak. Egyelőre az Opus Jazz Clubtól és a Fonótól nem kaptam választ az érdeklődésemre, de ahogy megérkezik, közöljük.

• Irk Réka/Jazz.hu: Kérlek kicsit mesélj magadról, hogy megismerjenek az olvasók.
• Clara Barry: Svéd-amerikai énekes, zeneszerző, hangszerelő és hegedűművész vagyok Párizs (Franciaország) és Lausanne (Svájc) között ingázom. Jelenleg a Lausanne-i Haute Ecole de Musique pedagógiai mesterszakán tanulok. Itt ismerkedtem meg Szandai Mátyással, aki szintén pedagógia szakos hallgató volt. Klasszikus hegedűt tanultam, amerikai jazz-zenén és svéd anyám által örökölt svéd népdalokon nőttem fel. Bartók úgy gondolta, hogy egy új zenei nyelv megteremtéséhez és a német zenei dominanciával való szakításhoz vissza kell menni az időben, és megtanulni a "földi" nyelvet, az anyanyelvet, az ősi parasztdalok nyelvét. Ez a folyamat és az ő munkája mélyen megérintett. Úgy gondolom, hogy a mi korunk is a nacionalizmus hasonló válságát éli, és kívánatos a megújulás, valamint az új zenei kifejezések létrejötte. Mindenesetre az engem érintő számos kulturális és zenei behatás arra késztetett, hogy ezt a zenét a jazz nyelvén tegyem a magamévá, anélkül, hogy elárulnám a magyar örökséget vagy szakítanék azzal.

• Irk Réka/Jazz.hu: Mikor kezdtél el érdeklődni Bartók (és Kodály) zenéje iránt?
• Clara Barry: A román klasszikus hegedűtanárom, aki Bartókot gyakran románként emlegette, megtanította nekem a Román népi táncokat, amely egyike azon kevés Bartók darabnak, ha nem az egyetlen, amelyet a francia klasszikus konzervatóriumban tanítanak. A zongoristák talán tanulnak valamit a Mikrokozmoszból is, de nem vagyok biztos benne. Mindenesetre mindannyian megtanuljuk, hogy Bartók volt az első etnomuzikológus és a népzene hatására komponált, de sajnos soha nem hallgatjuk meg és nem tanulmányozzuk a zenét.
  Édesapám (amerikai!) volt az, aki 2015-ben megismertetett Bartók énekhangra írott műveivel, főleg a magyar népdalokkal, mondván, hogy az nekem megfelel, passzol hozzám és javasolta, hogy foglalkozzam vele. Az első dal, amit meghallgattam, az „A tömlöcben” volt Sziklay Erika és Lantos István előadásában. A szépsége és furcsasága azonnal megrázott, beleszerettem.
  Több évbe telt, mire megtaláltam a megfelelő zenészeket, akik Bartók zenéjét a legjobban el tudják játszani. Először egy francia klasszikus zongoristával próbálkoztam, de nem jött össze. Ugyanez történt néhány jazz-zenésszel. Várnom kellett, amíg a Haute Ecole de Musique de Lausanne (HEMU) főiskolai diplomámra készültem. Akkor ugrott be minden, amikor megismerkedtem Spányi Emillel és Szandai Mátyással. Annyira rendkívüliek voltak, hogy az eredmény még jobb lett, mint amit valaha is remélhettem volna. Először is hihetetlen jazz és klasszikus játékosok, de ugyanolyan magától értetődően, természetesen bírják Bartók-nyelvét is.
  Kodály felfedezése a Bartók-munka kutatásommal együtt jött. Munkájukat nem lehet szétválasztani, hiszen olyan közel álltak egymáshoz a népdalok gyűjtése, a közös utazások és komponálás során. Ami még nagyon lelkesített, az a téma pedagógiai vonatkozása volt, hogy Bartók a magyar kultúra értékét, annak zenei közvetítését szerette volna, ha a kisgyerekek a zenei anyanyelvükön elsajátítják. Matyi mesélte, hogy gyerekkorában Kodály-módszerrel tanult zenét, és ez nagyon elterjedt Magyarországon.
  Jómagam gyerekkoromban svéd népdalokkal tanultam énekelni, és az egész folyamat annyira megérintett, főleg, hogy a szájhagyomány és az átadás egyre ritkább a nyugati világban. Szépnek találtam, hogy Magyarországon Bartók és Kodály munkásságának köszönhetően, ez, gondolom, még mindig nagyon is jelen van.
  Mindig is azt hittem, hogy Bartók saját korát megelőző jazz-zenész volt. Improvizált, azzal töltötte életét, hogy a világ minden tájáról gyűjtötte a népzenét, ami felkeltette az érdeklődését, és azt a maga módján áthangszerelte; ez tényleg a jazzművészi lelkiállapot. A jazz története bizonyítja, hogy ennek a stílusnak a kialakulása az állandó új ihletkeresésből táplálkozott, a különböző kultúrákból és láthatárokból származó zenék kisajátításában és elrendezésében. Van valami lenyűgöző ebben az állandó ihletkeresésben: az a képesség, hogy új zenei anyagokat sajátítsunk el, miközben az ember a saját egyéniségét is rányomja. Bartókot lenyűgözte a népzene és a korábbi hagyományok, így nem állt készen arra, hogy a tonalitást teljesen feladja. Emiatt Bartók óriási hatással volt a jazz-zenészekre: sokan próbálkoztak Bartók zenéjének értelmezésével és a hangszerelésével.

• Irk Réka/Jazz.hu: A Clara Barry sings Bartók című lemezen magyarul énekelsz. Köszönjük! Hogyan tudtad megtanulni ilyen jól a magyar nyelvet? Beszélsz is magyarul?
• Clara Barry: Eleinte nagyon arrogáns voltam, azt hittem: „Nagy nyelvtehetség vagyok, ez nem ijeszt meg”. Ha tudtam volna! Majd egy kis idő után úgy éreztem, „soha nem fogok megbirkózni a nyelvvel, ez egy lehetetlen cél”. És ebben még csak nem is játszottak szerepet Bartók zenei nehézségei. Ekkor jöttem rá arra is, hogy miért csak magyar énekesek énekelnek magyarul.
  Megismerkedtem egy magyar hegedűművésszel, Papp Arthurral, aki rendkívül lassú tempóban rögzítette a dalszövegeket, így ennek a máshoz nem hasonlító nyelvnek minden részletét és finomságát hallhattam. Edzenem kellett a szám izmait, hogy olyan hangokat alkossak, amelyeket nem ismertem. Eleinte Arthur felvételeivel együtt mondtam a szavakat, majd ugyanazt folytattam a dallammal. Elküldtem a felvételeimet Arthurnak, és ő kijavította.
  Megosztottam a küzdelmem történetét egy amerikai énekesnővel, aki azt válaszolta: „Ha nem sikerül magyarul énekelni, csak énekeld a fordításokat”. Megpróbáltam, de furcsán és nevetségesen hangzott. A magyar nyelvű éneklés nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ez a zene különleges és egyedi karaktert kapjon. Ez a kiejtéssel kapcsolatos munka több, mint hat hónapig tartott. Ennek ellenére elengedhetetlen volt ahhoz, hogy igazságot tegyünk a Bartók-műveknek , amelyek esetenként több, mint ezeréves történeteket tartalmaznak.
  
  Nehéz volt a fordítás, Emil segített nekem; mindazokkal a kettős jelentésekkel, metaforákkal és kulturális utalásokkal, amelyekkel nem rendelkeztem. Az is meglepő, hogy néhány szót még a magyarok sem értenek. Kis Kece lányom például, úgy látszik, senki sem tudja igazán, mit jelent!
  Nem beszélek magyarul, bár ezekben a dalokban sok szó visszaköszön, így egy részét megértem, de láthatóan nagyon régi magyar nyelv, úgyhogy azt hiszem értem az ősi magyart! Mindig viccelek, amikor találkozom egy magyarral, és azt mondom: „Szia pajtás!”

• IR/Jazz.hu: A nyelv mellett a ritmus sem lehetett egyszerű számodra. Nem riasztott el? Hogyan tudtad magadévá tenni? Jártál valaha Magyarországon?
• CB: Olvastam a harvardi Bartók konferencia szövegét, ahol a magyar zenére jellemző zenei mintákról beszél.
  Kiemelten erről a ritmusról.
  Ahogy Bartók mondja, a ritmus a nyelvből fakad, tehát a zene már benne rejlik! Sok kutatást csináltam a felhasznált dalokkal kapcsolatban, hogy próbáljak utánajárni, játsszák-e még ma is, és hogyan szólnak a Bartók-verziókhoz képest. Találtam néhány igazán érdekes felvételt cigányoktól vagy néhány eredeti felvételt parasztoktól. Olyan mozgalmas! Különösen az interpretációra és a hangzásra adott ötleteket, az énektechnika nagyon eltérő volt, de soha nem akartam utánozni. Legfőképp azért, mert szerintem kevésbé érdekes, de leginkább azért, mert a Bartók projekt célja az volt, hogy a zenei nyelvet megújítsa, kreatív legyen, miközben ihletet kap a hagyományokból. Munkája nagyon ötletgazdag és eredeti volt, bár a folklór kultúrában gyökerezik. Pontosan ez mozgatott meg, ezért próbáltam a zenét a saját zenei nézőpontomon és nyelvemen keresztül értelmezni.
  
  
  Nem, még soha nem jártam Magyarországon, bár nagyon remélem, hogy hamarosan bemutathatjuk ezt a projektet! Egyetlen magyarországi élményem, hogy egy hetet töltöttem Emillel és Mátyással, hogy felvegyük az albumot. Nagyon vicces volt, mert hirtelen értelmet nyert minden szó, amit énekeltem. Annyit nevettem a „Székely Friss”-en, a dalon, ami arról szól, hogy az ördög a pokolba viszi az öregasszonyt, ha nem iszik alkoholt. Emil és Matyi rengeteget ettek-ittak. Sokat beszélgettek magyarul és viccelődtek. Remek emlékek.

• IR/Jazz.hu: Mikor jött az ötlet, hogy lemezt készíts Bartók műveiből? Egyáltalán mikor jelent meg? A Youtube-on találhatóak régebbi koncertfelvételek, míg a megosztókon a 2023-as évszám szerepel.
• CB: A felvétel ötlete az első koncertünk után jött, hiszen óriási sikert aratott. Aztán 2021-ben elkezdtem lemezkiadót keresni. Nagyon sok koncerthelyszínnel és kiadóval vettem fel a kapcsolatot, még a párizsi magyar intézettel (Liszt Intézet Magyar Kulturális Központ Párizs) is sikertelenül. A svájci Claves Records 2023 októberében adta ki, miután 2022 júniusában a Paris Studio Meudonban rögzítettük. A folyamat nagyon hosszú volt, mivel a zeneipar nagyon megnehezíti a hozzám hasonló fiatal zenészek dolgát. A projekt eredeti, gyönyörű, és az egyik legjobb zenésszel készült, így nehéz megértenem, miért olyan nehéz a promóciója. Soha nem fogom elfelejteni, ahogy befejeztük a felvételt, Matyi azt mondta, milyen szépnek tartja ezt a lemezt, de nehéz lesz népszerűsíteni, mivel ez az első lemezem, de legyek erős és küzdjek, mert nagyon értékes és magas színvonalú zene, így megéri. Szóval köszönöm szépen Réka az érdeklődést és a szép kérdéseket, nagyon sokat jelent.

• IR/Jazz.hu: Hol ismerted meg a trió másik két tagját, Spányi Emilt és Szandai Mátyást? Mióta dolgoztatok együtt? Milyen volt a közös munka?
• CB: Emillel Párizsban ismerkedtem meg, ő volt a harmónia tanárom. Emil fantasztikus zenész, hangmérnök (ő készítette az album masteringjét), és egyben repülőpilóta is, miközben zseniális pedagógus. Ő és Mátyás hihetetlen ritmusszekciót alkottak, minden szólista álma.
  Mátyást Lausanne-ban ismertem meg, a HEMU pedagógushallgatója volt.
  Nagyon szégyenlősen, félősen kérdeztem meg őket, hogy játszanának-e a projektemben, de azonnal elfogadták. 2021-ben kezdtük el a munkát.
  A csapatunk nagyon egyedi volt. Nagyszerű szimbiózist alakítottunk ki, tényleg úgy gondolom, hogy ez egyszer történik meg az életben. Emil és Matyi jól ismerték egymást, jó barátok voltak, sok évet játszottak együtt. Szerintem nagyon meghatotta őket, hogy ez a náluk 25 évvel fiatalabb lány szuperszenvedélyes Bartókért, magyarul énekel és létrehoz egy csapatot, hogy magyar népdalokat jazzesen adjon elő. Matyi halála után nagyon meghatódva hallottam, hogy sokat beszélt erről a projektről, és azt mondta, hogy ez az egyik olyan projekt, amelyre a legbüszkébb.
  Annyira egyszerű volt együtt dolgozni, olyan könnyen ment.
  Ez volt az első felvételem, és micsoda luxus, hogy velük hozhattam létre! Abszolút zenei nagyvadak voltak, minden felvételen azonnal vették a lapot, olyanok voltak számomra, mint ha a bátyjaim lettek volna, ha kétségeim voltak, nagyon nyugodtak és megnyugtatóak voltak.
  
  Mátyás nagyon lenyűgöző volt, nagyon nyugodt, szinte bármit lejátszott, gyönyörű hangja volt a bőgőjének, remek ritmusérzékkel rendelkezett, és nagyon szórakoztató volt, és teljesen egyedi zenész. Milyen szerencsés vagyok, hogy játszhattam vele. Emellett nagyon alázatos volt, és mindig szomjazott a tudásra. Egyszer azt mondta nekem: „Híres leszek majd, de csak akkor, ha nagyon keményen dolgozom”. Talán ez inspirált leginkább mindkettőjüknél. Hatalmas fegyelem és kemény munka. Nincs ego, csak mindent a zenéért.

• IR/Jazz.hu: Miért pont azt a 9 dalt választottad ki, amik megjelentek a lemezen? Van még több is, amit énekelsz?
• Clara Barry: Meghallgattam Bartók minden dalműjét. Hetekig elmélyültem a zenében és felírtam a kedvenc számaim címét, de azt is, ami zeneileg (hangszerelésként és vokálisan) elérhető volt. Érdekes volt látni, hogy Bartók énekhangra és zongorára írt dalokat, de hangszerelte ezeket kórusra is, és sokféleképpen felhasználta ugyanazt az anyagot.
  Igen, vannak még olyan dalok, amiket tudok énekelni. A repertoárra több dalt vettünk fel, mint a „Már Dobozon”, „Komáromi kisleány”, „Fekete főd”. Úgy gondolom, hogy az évek és a koncertek során bővíteni fogjuk a repertoárt és a hangszereléseket, végtelenül szépséges!

• Irk Réka/Jazz.hu: Mátyás halálával megszakadt egy folyamat, már nem tudjátok Magyarországon bemutatni a lemezt. Hogyan tovább? Van tervben azért egy budapesti koncert vagy emlékkoncert? Gondolom, nehéz helyettesíteni Matyit, de mégis jó lenne, ha a hazai közönség is hallaná a Bartók-feldolgozásaitokat. Úgy tudom, Franciaországban volt bemutató.
• Clara Barry: Igen, ez olyan tragikus, hogy épp most kezdtük el ezt a gyönyörű kalandot. Szeretnénk a projektet Magyarországon megvalósítani. Felvettük a kapcsolatot az Opus Jazz Clubbal egy jövőbeli koncerttel kapcsolatban, de egyelőre nincsenek konkrét tervek.
  A múlt héten a párizsi Sunset-Sunside-ban játszottunk egy olasz dobossal, Marco Lupariával. Játszani fogunk a genfi Puplinge Fesztiválon és a Zermatt Fesztiválon is.

• Irk Réka/Jazz.hu: Hogyan tovább? Min dolgozol jelenleg? Lesz-e magyar kapcsolódás újra valamikor? Bartók és Kodály életműve hatalmas. :-)
• Clara Barry: Ezen a magyar projekten kívül egy hárfással lépek fel és zenét is szerzek, valamint egy jazz kvartettben egy francia cigány gitárossal.
  Szívesen dolgoznék együtt magyar zenészekkel új projektekben!

CLARA BARRY SINGS BARTÓK (2023)

CLARA BARRY, ének
SPÁNYI EMIL, zongora
SZANDAI MÁTYÁS (1977-2023), basszusgitár
HECTOR LÉNA-SCHROLL, trombita

Fotó: Clara Barry