Jimmy Heath száz éve született – beszélgetés a jazz gyökereiről
Jimmy Heath 1926. október 25-én született, így ma lenne százéves. A szaxofonos, zeneszerző, hangszerelő és pedagógus egy közel egyórás beszélgetésben a motívum erejéről, a nagyzenekari hangzás árnyalatairól és arról vall, miért nélkülözhetetlenek a jazz gyökerei a következő nemzedékek számára.
A 2011 júliusában rögzített Loyola University – Music Industry Studies-interjúban Jimmy Heath nem emlékműként, hanem tevékeny alkotóként szólal meg: éppen Billy Strayhorn A Flower Is a Lovesome Thing című darabjának nagyzenekari átiratán dolgozik, és új megrendeléseket készít elő. A hosszabb kompozíciók kiindulópontjának a dallamot és a ritmust tekinti; azután a megrendelés céljához, az előadók erősségeihez, valamint a különböző tempókhoz és hangulatokhoz igazítja a zenei anyagot.
Heath szerint a hangszerelésben a textúra a döntő: a szekciók egyenkénti karaktere, egymás ellenpontjai és a fokozatos építkezés adja meg a nagyzenekari forma ívét. Duke Ellingtontól, Glenn Millertől, Benny Cartertől, Thad Jonestól és Gil Evanstól egyaránt tanult; beszél a fafúvósok kettőzéséről, a középvonalak mozgásáról és arról, hogyan lesz a különböző hangszerek találkozásából valódi zenei tetőpont.
A száz éve született muzsikus nemcsak a múlt mestereit idézi fel, hanem a továbbadás fontosságát is. A Thelonious Monk Institute korai támogatójaként és a Queens College tanáraként úgy látta, a fiataloknak a mesterektől kapott tudás biztos alapot ad, amelyre már saját hangjukat építhetik. A jazz történetét folytonos párbeszédnek hallotta: minden nemzedék hozzátesz valamit ahhoz, amit elődei létrehoztak.
Ezt az életutat rajzolja ki a Joseph McLarennel készült, 2010-ben megjelent I Walked With Giants: The Autobiography of Jimmy Heath is. A kötet Heath családi és zenészi kapcsolatait, valamint a Charlie Parkertől John Coltrane-en és Miles Davisen át Dizzy Gillespie-ig ívelő találkozásait idézi fel – azt a közeget, amelyből zeneszerzői és pedagógusi gondolkodása is kinőtt.
A fordítás AI segítségével készült.
Fotó: MagyarJazz archívum
