Lakatos Ágnes azonban nemcsak pedagógus, hanem több zenekar vezetője is. A Voice and Bass, férjével közös duó formációjuk, a Lakatos Ágnes Standard és Special Zone vezetője, valamint legújabb duója Oláh Kálmánnal is hangos sikert aratott az év elején a Harmónia Jazzműhely műsorában, amiről már azok is megbizonyosodhatnak, akik nem hallották februárban őket, mert nemrég megjelent közös lemezük, a Soaring című album.
Lakatos Ágnes tanárnőt a pedagógiai munkáról és a zenei munkájáról is kérdezem az interjúban.

• Irk Réka / Jazz.hu: Először a kezdetekről kérdezlek: mi vagy ki indított el az énekes pályán?
• Lakatos Ágnes: Kiskoromtól énekelek, a Kalocsai Ének Zenei Általános Iskolába jártam, naponta volt énekóra, hetente kórus, mellette népi énekeltem 6 éves koromtól, és népi táncoltam is. A jazz éneklést felnőtt koromban a hangszínem miatt ajánlották, Galambos Zoli zeneszerző, zongorista kollégám készített fel a jazz tanszakra.

• Irk Réka / Jazz.hu: Mikor lett számodra egyértelmű, hogy tanítani is szeretnél, nem csak koncerteken énekelni?
• Lakatos Ágnes: 1989-ben a Postások Erkel Ferenc Zeneiskolájába hívtak el Winand Gábor helyére tanítani. A kezdeti időszak nagyon nehéz volt, nem tudtam, hogyan álljak neki a tanításnak, volt tanárom dr. Garay Attila sokat segített nekem, feljátszotta a kíséreteket, később megtanultam annyira zongorázni, hogy erre nem volt szükség. A tanítás szeretete az első pillanatokban megszületett bennem, valamit átadni, a tudást építeni másokban a mai napig csodálatos munkának tartom. Ez az egyik legjobb dolog az életemben. Mindezek mellett tréningben tart, fiatalokkal van körülvéve az ember, és a tanítványoktól is rengeteget tanulhatok.

• IR / Jazz.hu: Tanárként is és énekesként is óriási elismerésnek örvendsz, de mégis melyik áll közelebb hozzád? Melyik miért fontos az életedben? Volt olyan, hogy egyik vagy másik sokkal jobban érdekelt, nagyobb energiákat tettél bele? Melyik az időigényesebb, a tanítás vagy a fellépés?
• LÁ: A prioritás a családom. Utána nincs sorrend, hanem „csak” munka, mind a színpadi szereplés, mind a tanítás rengeteg energiát, felkészülést kíván. Valahogy mindig megpróbálom megtalálni az egyensúlyt, hiszen a kettő nem válik el élesen, tanításkor is rengeteget énekelek, amennyire időm engedi, mindig megtanulom a növendékek darabjait is, hogy én is tudjak mutatni valamit, ezzel is inspirálva őket.

• IR / Jazz.hu: Énekesnőként vannak olyan céljaid, amiket még nem értél el? Miért volt számodra fontos a sok elismerés ellenére is a doktori fokozat?
• LÁ: Egyetemen csak olyan tanár taníthat - hivatalosan-, akinek van doktori fokozata, így nem volt kérdés, hogy meg kell-e csinálni. De ez egy olyan munka volt, amit közben nagyon megszerettem, kutatni egy témában, ami érdekel és a szakmádhoz tartozik, az rendkívül hasznos és egyben izgalmas. Engem szinte beszippantott a saját kutatási területem, örömmel csináltam és rengeteget tanultam belőle. A sok adminisztratív munkához képest, amit manapság egy tanárnak el kell végeznie, a kutatás egy hihetetlen érdekes feladat, ha lehet, ezen a vonalon szeretnék még továbbra is dolgozni. És akit érdekel, a dolgozatom linkje:
  https://apps.lfze.hu/netfolder/PublicNet/Doktori%20dolgozatok/csuhaj_barna_tiborne/disszertacio.pdf

• IR / Jazz.hu: Érdekes, hogy a tanítványaid nem a stílusodban énekelnek. Ez azt mutatja, hogy nagy szabadságot kapnak tőled, a saját útjukat választhatják. Mi az, amit a fiatalokból ki szeretnél hozni? Mi az, amit nagyon fontosnak tartasz oktatóként a fiatalok nevelésében?
• LÁ: Pedig elég szigorúan fogom őket! Van egy koncepcióm, amiből nem engedek, kellő standard repertoár, intonációs-improvizációs gyakorlatok tömege. De az alapozás után már hagyom őket szárnyalni. A szakmai tudáshoz hozzátartozik, hogy a tanulónak kialakuljon a zenei jártassága, megtapasztalja a közös muzsikálás örömét, ezzel együtt a zenei alázatot is. Mindezek mellett - ha nem is direkt módon-, de a más művészetek iránti érdeklődés, kulturális tájékozottságra történő nevelés is fontos része a munkánknak, órákon szoktuk ezeket a témákat is érinteni.

• IR / Jazz.hu: Pallai Péter ’Ki mit hallgat’ sorozatából már tudjuk, kik a kedvenceid, helyesebben épp 2020 nyarán kik voltak. Közöttük jó pár énekes, énekesnő is szerepel. Ők inspirálnak még mindig? Mi az, amit szeretsz bennük? Van olyan dal, ami közel áll a szívedhez, de még nem énekelted el?
• LÁ: Az úgymond „régi” énekesek inspirálnak nagyon, de az újakat is sokat hallgatom. Joni Mitchellt még senki sem tudta ledönteni a trónjáról nálam, de az elsők közt ott van még Carmen McRae és Sarah Vaughan is. És rengeteg dal van, amit még nem énekeltem el, de szeretném, ha lenne rá lehetőségem, ezek főleg régebbi standardek, talán ez is a korral jár… Az új, modern világ is közel áll hozzám, és ahhoz van egy kiváló zeneszerző a családban, a férjem, Csuhaj Barna Tibor szenzációs dalokat ír, úgyhogy el vagyok kényeztetve zenei anyag szempontjából.

• IR / Jazz.hu: Térjünk rá legutóbbi lemezedre, ami nemrég jelent meg. Oláh Kálmánnal készült duóban, a címe Soaring. Hogy jött a közös lemez ötlete? Te választottad a kompozíciókat vagy mindkettőtöknek volt ötlete?
• LÁ: Kálmánnal régóta ismerjük egymást, de nem volt sok alkalmunk a közös zenélésre. Egy szinte családi program alkalmával jött az ötlet, hogy jó lenne egyszer együtt muzsikálni duóban. Kálmán projectjeiben a saját különleges, összetett muzsikáját éli meg, és nekem is van olyan formációm, amiben a repertoár modern darabokból áll, nehéz ritmusokkal, és eléggé kötött formában. Mindketten vágytunk arra, hogy olyan zenei légkört teremtsünk magunknak, amiben könnyedebben, a másikra odafigyelve tudunk mozogni, sajátos atmoszférát létrehozni.

• IR / Jazz.hu: Mindketten zeneszerzők is vagytok. Ezen a lemezen azonban egy saját szám sem hangzik el. Miért döntöttetek így? Ezek a dalok általad sokat énekelt standardek vagy erre a lemezre külön készültél, és kevésbé ismert énekes számokat választottál?
• LÁ: Köszönöm, de nem vagyok zeneszerző, csak volt egy-két zenei ötletem. A lemezre olyan dalokat vettünk fel, amiket nagyon szeretek, régóta énekelek, és terveztem, hogy valamikor szeretnék belőlük lemezt is készíteni. Szerintem elég különleges darabokat választottam – pl. Kenny Kirkland, Earl Zindars, Herbie Hancock, Thelonious Monk, Freddie Hubbard szerzemények,– és amikor megmutattam a listámat Kálmánnak, tetszett neki, abból válogattunk. A koncepció az volt, hogy olyan legyen, mintha egy koncerten lennénk, szabadon, sokat improvizálva, kötöttségek nélkül. A legtöbb dalt elsőre felvettük, főleg a hangulatát szerettük volna megragadni egy-egy darabnak, és szerintem ez sikerült is.

• IR / Jazz.hu: Nemsokára koncerted lesz. Mit és hol fogsz előadni?
• LÁ: A Zeneakadémia Solti termében lesz koncertem október 28-án. Közreműködni fog a két testvérem is, akik – nemcsak – a klasszikus zene kiválóságai: Lakatos György fagotton és Lakatos Péter zongorán. Továbbá fellép még: Csuhaj Barna Tibor - bőgő és a legtöbb elhangzó mű zeneszerzője, Pozsár Máté - zongora, Pusztai Gábor - ütőhangszerek, Oláh Kálmán - zongora, a Corridor Fagott Quartett és a Jazz Voices kórus.

• IR / Jazz.hu: Milyen terveid vannak a közeljövőre? Hogy érzed, jó helyen vagy az életed alakulásában?
• LÁ: Tervem rengeteg van. Most készülök egy izraeli útra az Erasmus program keretében, ahol tanítani is fogok és koncertjeim is lesznek.

További sok sikert és nagyon jó egészséget, boldog születésnapot kívánok
a Jazz.hu munkatársai nevében!

 Fotó: Lakatos Ágnes