Regényes élettörténetét két, róla szóló monográfiából ismerhetjük meg. A „bulvárosabb” Ézsiás Erzsébet tollából „A Teleki tértől Hollywoodig” címmel 1994-ben jelent meg, míg jazztörténeti igényességgel készült „Tommy Vig – Mozaikkockák egy zeneművészről” Máté J. György mindenre kiterjedő munkája 2016-ból. Szinte hihetetlen, de kisgyermekként játszott már a Rádióban, fellépett a Városi (a mai Erkel-) Színházban, nyolcévesen pedig Bécsben készített lemezt!

Mint annyi más kortársát, őt is az októberi vihar sodorta a jazz szülőhazájába, ahol éppen fél évszázadig élt és dolgozott. Nem csak hangszeres művész volt – vibrafonos és dobos – de avatott komponista, hangszerelő, stúdió zenész és az amerikai zenei közélet aktív szereplője. Zenei világában ötvözte a klasszikus- és kortárszene, valamint a jazz elemeit. Ahogyan a jazzreview.com találóan állapította meg: „Vig zenéje legalább olyan bonyolult és kihívásokkal teli, mint a 20. századi komolyzenei művek, mégis szigorúan követi a jazz esztétikai szabályait.” Annak felsorolása, hogy kikkel is játszott, egy valóságos „Ki kicsoda a jazz világában” lehetne. Élt New Yorkban, Las Vegasban és Los Angelesben, partnerei között a jazztörténet olyan óriásai voltak, mint Miles Davis, Stan Kenton, Quincy Jones, Henry Mancini, Shelly Manne, Terry Gibbs, Art Pepper, Gil Evans vagy Joe Pass. Saját együttesei, különösen nagyzenekarai óriási sikert arattak. Stúdiózenészként több mint 1400 felvételen működött közre a Warner Bros., a Fox, az Universal és a CBS számára. Több tucat világsztárt kísérhetett Frank Sinatrától Michael Jacksonig. Az 1984-es Los Angelesi Olimpia zenei főigazgatója volt, és két Oscar-díj átadó gálán is játszott.

Magyarságát mindvégig megtartotta, hazalátogatásai során még lemezeket is készített. 2006-ban véglegesen hazatelepült és nagy ambícióval folytatta zenei pályáját. Nem rajta múlt, hogy ez csak részben sikerült. Azért az elmúlt csaknem két évtized számos nagyszerű koncertet és lemezfelvételt hozott. Nagylélegzetű zeneműveket írt és mutatott be a Rádióban, a Duna Palotában és a Vigadóban. Kisegyüttesek élén pedig a főváros minden jazz-színhelyén megfordult a BJC-től a Hálóig.

Tommy előrehaladott kora ellenére nehezen válik meg a közönségtől, tavaly is két koncerten élvezhettük játékát: júliusban a Nyitott Műhelyben, októberben pedig az iF Caféban. A nyári koncertek mindig Tommy július 14-ei születésnapja közelében kerültek sorra már évek óta, a tavalyi pedig napra pontosan a kerek – 85-ik – évfordulóra esett, ami július 14-e. (Tommy humorosan jegyzi meg, hogy Franciaországban milliók ünneplik.)   

Az idén ugyan június végén, 29-én, szombaton lesz a nevezetes esemény, mégpedig a Városligetben, a Magyar Zene Háza szabadtéri színpadán este 8 órai kezdettel. Ezúttal Tommy nemcsak vibrafonon játszik, de a dobokhoz is odaül majd, hiszen zenei pályája is ezzel a hangszerrel indult és erről soha sem mondott le. Kísérői pedig Csuhaj-Barna Tibor bőgős és Jeszenszky György dobos lesznek, néhány számban pedig bájos felesége, Mia Kim énekel. Nagy érdeklődéssel várjuk a búcsúkoncertként definiált élményt, de reméljük, hogy még máskor is találkozhatunk az örökifjú Tommy művészetével!  

Tommy Vig búcsúkoncert • Magyar Zene Háza (szabadtéri színpad) • 2024. június 29.  • 20:00

 Fotó:  Irk Réka