A nigun egy héber szó, jelentése dallam, ez mindenképpen jellemzi a Nigunt. A zenekar nem kifejezetten world music-ot játszik, hanem jazzt, amin erősen érződik a klezmer zene hatása.
Ahogy minden előadó-művésznek, az előző év nekik is nehéz volt, a koncertjeiket törölték. Párniczky András gitárművészt kérdezem az idei évfordulós tervekről.

• MagyarJazz: A jelenlegi együttest rajtad kívül Bede Péter (szaxofon), Ajtai Péter (bőgő) és Baló István (dob) remek zenészek alkotják. Ám 2001-ben még nem ezzel a felállással, formációval kezdtél el dolgozni. Mi változott ezalatt a 20 év alatt?
• Párniczky András: Valóban csodálatos zenésztársak! Szerencsésnek érzem magam, amiért a zenei elképzeléseimet immáron évek óta velük tudom megvalósítani. Néhány dolog alapvetően megváltozott húsz év alatt, amíg mások egyáltalán nem. A céljaim mindenképp ugyanazok, szeretném a zsidó népzene lényeges stílusjegyeit hitelesen megjeleníteni modern jazz környezetben. Úgy érzem, és talán ezt emelném ki elsősorban, hogy egyre többször sikerül megvalósítanunk, hogy igazi energiákat mozgassunk meg egy-egy koncert során, ami a legfontosabb előrelépés az én szememben.

• MagyarJazz: A klezmer zene az alapja a muzsikátoknak. Mi alapján dolgozod fel ezeket a zenéket? Összegyűjtöd, mint a népdalokat, majd áthangszereled vagy a saját kompozícióid alapjául szolgálnak csak, ezekből új dalokat alkotsz?
• Párniczky András: Amikor megalapítottam a Nigunt, pontosan ez utóbbi volt leggyakrabban a munkamódszerem. Népdalokból indultam ki, számos klezmer és jiddis népzenét hallgattam és kottákat elemeztem. Mostanra viszont elsősorban saját számok alkotják a repertoárunkat, amelyeknek nincs konkrét népzenei kiindulópontja, inkább mint egy tisztán megismert és mindent átható impresszió van jelen zenénkben a zsidó zene. Ahogy általában a népzenének, ennek is hatalmas ereje van, de sok – elsősorban a skálák és harmóniák összefüggésein alapuló – korlátja is, amiket szerettem volna túllépni a Nigun darabokban.

• MagyarJazz: Legutóbb 2016-ban jelent meg lemezetek Live inem Sargfabrik címen. Ez volt a 7. albumotok. Terveztek idén a jubileumra újabb lemezt?
• Párniczky András: Abszolút! Ebben az évben az egyik legfőbb célkitűzésem az új albumunk rögzítése és megjelentetése. Épp most írom az új számokat a lemezre és úgy érzem, jól fogja tükrözni mindazt a tapasztalatot, amit 20 év során gyűjtöttem, valamint remélem át tudja majd adni a felvétel azokat az energiákat, amiket a koncertjeink kapcsán említettem. Nagyon örülnék, hogy ha az előző lemezünk kapcsán kialakult jó együttműködést tovább tudnánk vinni és az új album is a Fonó gondozásában jelenne meg.

• MagyarJazz: A doktori disszertációdat írod Bartók Béláról. Tudom, hogy nagyon fontos számodra Bartók zenéje. Milyen lényeges és fontos elemeket tudtál meg kutatásodban róla?
• Párniczky András: Ha a kutatás szemszögéből szeretnék válaszolni, akkor azt mondanám, hogy beigazolódott az a hipotézisem, miszerint Bartók a XX. századi zeneszerzők közül Stravinsky mellett az egyik legnagyobb hatást gyakorolta a jazzre nemzetközi szinten is. A kutatási területem éppen ez, Bartók befolyásának lehető legszélesebb körű vizsgálata a jazz műfajban. Hálát adok, hogy én lehetek az első, aki ezt a fontos témát átfogóan kutathatja, hiszen két év elteltével sem találkoztam más ilyen jellegű munkával a disszertáció írás során. Ami a disszertáció írás zenei hozadékát illeti, hasonlóan a zsidó népzenéhez, Bartók műveit is szerettem volna minél jobban megismerni, főleg azzal összefüggésben, ahogy a bartóki-univerzum egy improvizatív zenei közegben meg tud jelenni. A jazzisták mindig keresik az új utakat és én Bartókot ilyen értelemben (is) kiemelten fontos örökségnek látom. A kutatás nagyban segít, hogy mindennek a tudásnak a megszerzése most ne tartson 20 évig.

• MagyarJazz: Idén 20 éves a Nigun zenekarod. Van már tervetek, hogyan ünneplitek meg ezt a kerek évfordulót?
• Párniczky András: Nehéz most előre tervezni, de az egészen biztos, hogy szeretnénk méltóképp megünnepelni a jubileumot. Hasonlóan a fennállásunk 10. évfordulójához, amit a Budapest Jazz Clubban, szinte az összes addig a zenekarban játszó zenész meghívásával tettünk különlegessé. Most a Covid okozta megszorítások között konkrét helyszín vagy időpont még nincs, de az biztos, hogy Retkes Attilára számíthatok, aki mint szervező számomra garanciát jelent arra, hogy magas színvonalon tudjon majd a terv megvalósulni.

• MagyarJazz: A Nigunon kívül a saját neveden is van zenekarod. Mi az, ami a Párniczky Quartet zenéjét jellemzi? Mi különbözteti meg a Niguntól?
• Párniczky András: Nagyon jogos kérdés, hiszen a két zenekar felállását tekintve mindössze annyiban tér el, hogy a kvartettben Gyányi Marci a bőgős. Mégis rengeteg mindenben különbözik a két együttes. A Párniczky Quartetet kifejezetten azzal a céllal hívtam életre, hogy Bartók Béla darabjainak átdolgozását szólaltassuk meg, ami szerintem rendkívül izgalmas, de egyáltalán nem könnyű feladat. Pont mielőtt az egész kulturális élet az online térbe helyeződött volna át, voltak nagyon jól sikerült fellépéseink, remélem ott tudjuk majd folytatni a közös zenélést, ahol abbahagytuk. Ezzel a formációval, a Filharmónia Magyarország által összehívott kuratórium döntése alapján támogatásban részesültünk, ami majd ha a körülmények engedik egy az Opus Jazz Clubban megtartott koncert formájában valósul meg. Nagyon várjuk, hogy a közönséggel újra találkozhassunk!

• MagyarJazz: Nem idetartozó kérdés, de mindenkitől megkérdezem, mert a jazz-zenészeket érinti, vita is kialakult miatta: milyen nevet adnátok a Máté Péter-díjnak és miért épp azt?
• Párniczky András: Nehéz kérdés, mert a díjat nem csupán a jazz, de könnyűzenei előadók is megkaphatják. Ilyen értelemben szerintem a legkisebb gond ezzel a kapcsolatban az elnevezése. A mögötte álló szemlélet, az hogy a jazz még mindig nincs önálló művészeti irányzatként elismerve az, amin elsősorban változtatni kellene, és ez lássuk be, mit sem változik az évek múlásával. A döntéshozatal annyira központosított manapság, hogy egy szakmai fórumnak vagy érdekképviseletnek vajmi kevés beleszólása van a dolgok alakulásába. Ám ha mégis lenne, úgy véleményem szerint azt kellene kezdeményezni a Máté Péter-díjjal kapcsolatos fenntartások megoldására, hogy legyen egy jazz előadói elismerés, amit aztán nyilván nem egy pop-rock énekesről neveznek el.

• MagyarJazz: A 2020-as év a koronavírusról szólt, és az előadó-művészet volt talán a legnagyobb elszenvedője a karanténidőszakoknak, be- és lezárásoknak. Hogyan tudtátok tartani egymással és a közönségetekkel a kapcsolatot, előkerültek-e olyan projektek, amikre eddig nem volt idő, hogyan tudtátok feldolgozni az együtt muzsikálás hiányából fakadó érzelmi és kommunikációs csapdákat? Éreztétek-e, hogy nincs értelme gyakorolni, amikor nem volt kinek játszani?
• Párniczky András: Próbálom ezt az időszakot nem olyannak tekinteni, amit „át kell vészelni”, hiszen akkor veszteségként kellene az elmúlt évre tekintenem, amit nem szeretnék. Nagyon hiányzik a zenésztársaimmal és a hallgatósággal való személyes találkozás, amit sajnos az online koncertek sem igazán tudnak pótolni, de persze a szakma és a háttérintézmények túlélése szempontjából fontosnak gondolom ezeket a lehetőségeket. Olyan ember vagyok, akinek soha sincs elég ideje arra, amit szeretne épp befejezni és az említett terveimnek, meglévő munkáimnak köszönhetően most sincs ez másképp. És igen, pont tegnap adódott egy olyan lehetőség, ami valószínűleg normális körülmények között nem tudott volna megvalósulni; Bokor Ádám barátom segítségével két overdrive pedál összehasonlító videóját rögzítettük a Pannónia Hangstúdióban. Ami a gyakorlást illeti sohasem voltam az a típus, akinek kigurultak a hangok a kezei közül, az én tehetségem gitárosként abban áll, hogy szeretek gyakorolni és folyamatosan törekszem a fejlődésre. Ezzel együtt természetesen nehéz mindig motiváltnak maradni, így különösen is jól esett most a megkeresésetek az évforduló kapcsán. A magam és a többiek nevében is köszönöm!

Fotó: Párniczky András, Greskovits András