Barcza Horváth József Budapesten született és a Bartók Konzi után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola klasszikus bőgő szakát végezte el. A bőgőzés, basszusgitározás mellett tanít, hangszerel, zenét szerez. A magyar jazzélet kiválóságai mellett olyan külföldi jazz-zenészekkel dolgozott együtt, mint Rick Margitza, Palle Mikkelborg, Eric Truffaz, Jack De Johnette. Két lemeze jelent meg a saját nevén, de rengeteg albumon játszott más-más formációban. Ezek közül néhány: az Off Course, a Lantos Zoltán Mirrorworld, Gadó-Fenyvesi-Barcza-Balázs Quartet, Barcza Trio, Szakcsi-Monniot-Barcza-Balázs Quartet, Lantos-Fenyvesi-Barcza-Dés Quartet, Tálas Áron Trió és Winand Gábor lemezein.

• Irk Réka / Jazz.hu: Klasszikus zenészként kezdted a pályádat, méghozzá sikeres voltál már akkor is. A múltkori interjúdban nyilatkoztad, hogy a Fesztivál Zenekarral a Royal Albert Hallban játszottatok. Mikor kezdett el a jazz-zene érdekelni? Mikor jött el a pillanat, hogy már jazz-zenészként dolgoztál?
• Barcza Horváth József: Tulajdonképpen előbb volt a jazz, de mint mindenki más, én is elkezdtem kezdeni klasszikus bőgőt tanulni, hogy a hangszertechnikai tudást el tudjam sajátítani. Úgy alakult, hogy belefeledkeztem ebbe a műfajba és a konzis éveimben (Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola) már felléptem jazzkoncerteken, miközben klasszikus zenei tanulmányokat folytattam. A főiskolás éveimben volt az, amikor leginkább klasszikus zenében dolgoztam. Ekkor volt a Mahler Ifjúsági Zenekar két évig és a Budapesti Fesztivál Zenekar két évig, mindkettővel felléptem a Royal Albert Hallban. A diploma után főleg jazzt játszottam. Nálam mindkét műfaj folyamatosan jelen volt, soha nem tudtam igazán választani. Az utóbbi húsz évben leginkább jazz-zenészként voltam látható, de a covid után újra elkezdtem klasszikus zenészként is dolgozni. A Danubia Zenekarral és a Budapest Scoring zenekarral (filmzene felvételek a Netflix, HBO, Bollywood-i produkciók számára) is folyamatosan dolgozom. Fontos, hogy mindkét műfajt gyerekkoromban elkezdtem.

• IR / Jazz.hu: Szerinted az előnyödre vált, hogy klasszikus oktatásban részesültél? Azt hiszem, soha nem tanultad a jazz-zenét tanártól. Nem bántad meg? Ha újra kezdhetnéd, ugyanezen az úton haladnál? Vagy ha most járnál egyetemre, a Jazz Tanszékre iratkoznál be?
• Barcza Horváth József: Ezen nem nagyon gondolkoztam soha, egyszerűen így adódott. Egyértelmű volt, hogy klasszikus zenét csak intézményes keretek között tudok tanulni, a jazzt pedig elkezdtük együtt a barátokkal. Szakcsi Lakatos Róberttel, Berki Károllyal és Botos Ferenccel volt az első zenekarunk. “Learn by doing” módszerrel fejlesztettük magunkat és hamarosan ott találtam magamat idősebb zenészek oldalán, mint például Szakcsi Lakatos Béla, Babos Gyula és Lakatos Ablakos Dezső. Jazztanárom ugyan nem volt hosszútávon, de itthon néhány magánórát vettem Egri Jánostól, Palle Danielssontól pedig Svédországban. Ha újra kezdhetném, azt hiszem, ugyanígy csinálnám.

• IR / Jazz.hu: Mik voltak az első jazzfelvételek, amikre emlékszel, hogy megfogtak?
• Barcza Horváth József: Legelső meghatározó élményeim a Brecker Brothers “Straphangin’” lemeze, Herbie Hancock “V.S.O.P.” lemeze, Oscar Peterson és Keith Jarrett koncertvideók, Chick Corea Electric és Acoustic Band felvételek voltak.

• IR / Jazz.hu: Szakcsi egyszer azt mondta, hogy mindenkinek fontos lenne, hogy transzkripciókat írjon le, mert sokkal közelebb jut egy-egy zenészhez és a zenéjéhez. Te mit gondolsz erről? Mióta komponálsz?
• Barcza Horváth József: Teljesen egyetértek Béla bácsival, a transzkripció nagyon fontos a jazztanulásban. Sok Paul Chambers, Ray Brown és Scott LaFaro kíséretet és szólót írtam le magam is. A zeneszerzést nem tartom ennyire elengedhetetlen részének ahhoz, hogy valaki jó előadó legyen, de nyilván ez is hozzá tud tenni az összképhez. Elég korán elkezdtem dalokat írni, szinte ahogy elkezdtünk jazz-zenét gyakorolni a barátaimmal. Később tanultam magánúton zeneszerzést egy ideig Kovács Koó Zoltánnál és Barabás Árpádnál.

• IR / Jazz.hu: Elég sokféle zenekarban játszottál már karriered során. Annak idején, mikor a jazzben elkezdtél alkotni, mint zenész, milyen stílus állt hozzád közel? Az évek során, hogyan változott ez, ha egyáltalán változott?
• Barcza Horváth József: Elég régóta zenélek már ahhoz, hogy a kezdetek óta nagyon sok korszakom legyen stílus tekintetében. Meg tudom találni sok mindenben a számomra izgalmasat és elég jól is alkalmazkodom. Hogy mégse kerüljem ki a kérdést, azt hiszem, hozzám a legközelebb a finomabb, dallamosabb, érzékenyebb zenék állnak, de fontos a zenében az egyensúly is számomra.

• IR / Jazz.hu: Másfél éve jelent meg második szólólemezed, a The Sky Beyond The Glass. Volt ennek az albumnak bemutatója valahol vagy még várat magára? Lesz következő lemez?
• Barcza Horváth József: Nem volt a lemeznek sajnos bemutatója, nem is lett volna könnyű összehozni, mivel sok zenész közreműködik sokféle összeállításban, nem egy konkrét zenekar játszik rajta végig. Április 19-én lesz önálló koncertem a Magyar Rádió Klasszikus és Jazz sorozatában, ahol több dal is elhangzik majd a lemezről, illetve az előző szólólemezemről is. Tervezem, hogy lesz következő lemezem, valószínűleg 1-2 év múlva.

• IR / Jazz.hu: A Modern Art Orchestra tagja lettél 2022-ben. Nem a születésnapod miatt mondom, de karakteres ritmusszekciója lett a bőgőzéseddel és a bőgő ’sound’-oddal a MAO-nak. Hogyan történt a big bandbe való felvételed? Ahogy előbb ecseteltük, rengeteg formációban játszottál, de big bandben is volt már tapasztalatod?
• Barcza Horváth József: Big bandben nem volt nagy tapasztalatom, csak néhányszor játszottam korábban big band formációban, viszont jól tudtam/tudom hasznosítani a szimfonikus zenekari tapasztalataimat. Például a vezénylésre játszás (kézrejáték) és a blattolás rutinja sokat segített. Néhányszor közreműködtem velük egy-egy projektben, majd később Kornél személyesen hívott állandó tagnak, én pedig örömmel csatlakoztam.

• IR / Jazz.hu: Épp most jelent meg a MAO új albuma a Kodály Kórus Debrecennel. Arra emlékszem, hogy az első bemutató a Kodály Kórussal valamikor a Covid idején volt. Akkor volt a felvétel is? Szerepelsz a lemezen? Esetleg hangszereltél is már a MAO-nak?
• Barcza Horváth József: Igen, szerepelek a lemezen. Ez az első MAO lemez, amelyen én játszom már. A felvétel nem a Covid idején volt, kicsit később zajlott. Nem hangszereltem még a MAO-nak, mert a big band hangszerelésben nem vagyok jártas. Elsősorban vonósokra szoktam hangszerelni vagy kisebb zenekarokra, de lehet, hogy később belevetem magamat ebbe a területbe, és idővel lehet, hogy megvalósulhat egy általam hangszerelt darab.

• IR / Jazz.hu: A Modern Art Orchestra, a MAO Combo és a Szőke Niki két zenekarán kívül, még miben játszol?
• Barcza Horváth József: Az Oláh Kálmán Septet állandó tagja vagyok, illetve alkalmi projektekben is részt szoktam venni. Ahogy korábban említettem, egyre többet játszom klasszikus zenét is újra a Danubia Zenekarral és a Budapest Scoring zenekarral.

• IR / Jazz.hu: Tanítasz a Rajkó-Talent Alapfokú Művészeti Iskolában. Nemrég Lukács Miklós nyilatkozta, hogy a legnagyobb felelősség a zeneiskolai tanárokon van. Milyennek látod a mai nemzedéket? Sok inger éri a fiatalokat, felgyorsult a világ. A zenéhez a tehetségen kívül nagy szorgalom is kell, szükség van a mindennapi gyakorlásra. Le lehet őket kötni?
• Barcza Horváth József: A Rajkó Talentumban már nem tanítok, helyette újra elkezdtem tanítani a Snétberger Központban, illetve a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékén a kötelező klasszikus nagybőgőt tanítom a jazz növendékeknek. Egyetértek Mikivel, hogy a zeneiskolai tanárokon nagy hangsúly van, azt gondolom, hogy ő ezt a konzis és egyetemi tanárokkal összehasonlításban mondta. Ami a diákokat illeti, részemről nem látok alapvető generációs különbséget. Mindig vannak gyerekek, akiket már korán megérint a zene, rabul ejti, őket nem nehéz lekötni. Olyan gyerekeket, akiket nem érint meg a zene, csak akár kötelességtudatból, akár szülői nyomásra kezdenek el zenét tanulni, azokat húsz évvel ezelőtt sem lehetett könnyebben lekötni. Viszont egy tanár nem adhatja fel senkinél, ez a nehéz a tanításban. Sziszifuszi munka ez, de ha néha sikerül, már megérte.

• Irk Réka / Jazz.hu: Ha most kezdenéd az életed, merre haladnál? Boldog vagy ötvenévesen a hivatásodban?
• Barcza Horváth József: Ha most kezdeném, az a kérdés, hogy visszamennék az időben ’90-be és akkor kezdeném újra vagy a mostban kezdhetném újra. Ha visszamehetnék, akkor nagyjából ugyanígy csinálnám. Ha most kellene elkezdeni, akkor nem egészen úgy csinálnám. A klasszikus zenével nem szakítanám meg a köteléket annyira, mint annak idején, amikor mindent feladva eljöttem a Fesztivál Zenekarból.
  Igen, boldog vagyok a hivatásomban, de ez azért van így, mert ha nem lennék boldog, akkor biztosan mást csinálnék. Én mindig képes voltam változtatni, soha nem szerettem panaszkodni, és nem tudtam elfogadni, ha nem jófelé megy az életem. Olyankor nem haboztam akár alapjaiban változtatni a szokásaimon. Képes vagyok kitartóan küzdeni a céljaimért, de képes vagyok elengedni is azt, amiről meggyőződöm, hogy nem működik.

Legközelebb Szőke Nikolettával a BJC-ben február 10-én, majd a MAO Comboval február 13-án az Opusban lehet meghallgatni a bőgőművészt. 

Nagyon boldog születésnapot kíván a Jazz.hu szerkesztősége!

Fotó: Irk Réka