Taborn neve természetesen nem annyira ismerős a hazai jazzbarátok számára, mint mondjuk Gerald Clayton, Ethan Iverson vagy Vijay Iyer. Jómagam vagy másfél évtizede „élőben” találkoztam először művészetével. Akkoriban számos „nagy név” fordult elő a pesti belvárosban, az Erzsébet téren lévő Gödör klubban. Mi több 2004-ben a „New York – Jazzgödör” néven rendezett koncertsorozatban a Craig Taborn Trio is fellépett Thomas Morgan (bőgő) és Gerald Cleaver (dobok) részvételével. Döbbenetes élmény volt Taborn játéka, akinek zenei világa hidat képezett a jazz-színtér egymástól távol eső stílusirányzatai között. A legprogresszívabb amerikai jazzikonoknál volt sideman, mint Roscoe Mitchell vagy Chris Potter! De mi is történt az idei Bartók Tavasz rendezvénysorozat első napján? Nem áprilisi tréfa volt, hogy a Müpa szervezésében, de a RaM-ArT színházban a The Bad Plus éppen aktuális zongoristája ki más volt, mint Craig Taborn, (a tenoros vendégművész pedig Chris Potter)! Mit mondjak, ettől nagyobb meglepetés ritkán ér, hiszen amikor az itt tárgyalandó lemezt megkaptam, még szó sem volt erről a váratlan fordulatról.
Persze nem véletlen, hogy Taborn is az ECM művészeinek sorában található és már több lemezt készített az elmúlt években a müncheni kiadónál. (Pl. duo Vijay Iyerrel /The Transitory Poems/, amit ráadásul 2018-ban a budapesti Zeneakadémián rögzítettek „élőben”!!!)  Saját neve alatt és sidemanként mintegy 20 ECM-albumon hallhatjuk játékát. Erről az új triójáról tudni kell, hogy a jazz sajtó szerint a szakma kifejezett kíváncsisággal várta az igazán különleges hangszer-összeállítású hármas bemutatkozását.

Taborn természetesen a kortárs jazz meghatározó fontosságú figurája, aki a vele egyidős, vagy kissé fiatalabb legkreatívabb művészekkel dolgozik együtt. Elmondható ez a trió másik két tagjáról, hiszen Tomeka Reid csellista is ezek egyike. Akik odafigyelnek a hazai jazzkínálat sokrétűségére, azok bizony „élőben” ismerkedhettek meg a szenzációs csellista művészetével is az Opusban tavaly szeptemberben. Felejthetetlen élmény volt. Ami pedig a lemez harmadik résztvevőjét, a sokoldalú Ches Smith-t illeti (dobok, vibrafon és ütős hangszerek), ő is a kortárs improvizatív zene kiemelkedő képviselője.

A repertoár kétharmadát Taborn négy szerzeménye adja, de a fiatalon elhunyt neves zongorista, Geri Allen és a zseniális dobos, zenekarvezető jazzikon, Paul Motian egy-egy kompozíciója is „terítékre került”, mivel ők nem csak Taborn kedvencei voltak, de kompozícióik is szervesen illeszkednek a Taborn-originálok sorába. Taborn varázsos személyiség, akinek játékában Chopin és Sztravinszkij hatása is tetten érhető. A klasszikus idióma mellett a blues-os feeling sem idegen tőle, ahogyan erről a rövid beszélgetésünk során is szót ejthettünk... (Ő nem az a nagyképű sztári allűrökkel bíró egyén, akikkel sokszor találkozhatunk koncertek után, ha egyáltalán színük elé járulhatunk.) Nem véletlen, hogy az ilyen emberektől kapjuk az időtálló művészetet. Hát, ilyen élményt hozott a trió másik „szólistájával”, Tomeka Reiddel való találkozás az Opusban. Ezek után de jó lenne, ha a komplett triót is meghívnák hazai bemutatkozásra!

Apró érdekesség, de e sorok írójának kedves emlék, hogy a kísérőfüzetben látható remek fotók szerzője Roberto Cifarelli olasz jazzfotóművész, akinek kiállítását a III. Get Closer Jazzfesztivál keretében 2018 tavaszán a MoMkult lépcsőházi galériáján láthattam és hosszasan beszélhettem vele.

DREAM  ARCHIVES    Craig Taborn – Tomeka Reid – Ches Smith    ECM Records/Hangvető

• Coordinates for the Absent (Craig Taborn)
• Feeding Maps to the Fire (Craig Taborn)
• When Kabuya Dances (Geri Allen)
• Mumbo Jumbo (Paul Motian)
• Dream Archive (Craig Taborn)
• Enchant (Craig Taborn)

Közreműködnek:

Craig Taborn   zongora, billentyűs hangszerek, elektronika
Tomeka Reid   cselló
Ches Smith   dobok, vibrafon, ütőhangszerek, elektronika