Felhő ugyan nem volt az égen, de az időjárás további aggodalmat hozott. Petőfi lehet, hogy hasonlóan forró napokon kapott ihletet a János vitéz megírására, ugyanis a költemény első sora, a „Tüzesen süt le a nyári nap sugára.” szerdán is pontosan ábrázolta a meteorológiai viszonyokat. A helyszínre érve azonban az aggodalmak úgy elpárologtak, mint a felhők az égről. A Parlament elég nagynak bizonyult, hogy a nyugvó, Buda felől sütő nap még késődélután is perzselő sugarait felfogja, így a tér árnyékba került, a Dunáról érkező szellő pedig kifejezetten kellemes, igazi szabadtéri koncert időt hozott.

 A jogelődnek tekinthető, az ezredforduló táján alakult, kevésbé frappáns nevet kapott Borbély Mihály Quartet első, 2004-ben megjelent albuma, a „Meselia Hill” a rangos hazai szaklap, a Gramofon kritikusi szavazásán elnyerte „Az év magyar jazzlemeze-díjat“, és abban az évben az eMeRTon „Az év jazz együttese-díját“  is ők vehették át. Bár a hosszú évek alatt pár tagcsere történt, a „Meselia Hill” dalai azóta is felbukkannak koncertjeiken. Az albumról szerdán Borbély Mihály szerzeménye, a „Ne rejtőzz el” került a repertoárba, és hangolta a közönséget egy Kárpát-medencéből induló zenés utazásra. Szépen megtaláltuk a legkedvezőbb pozíciót székünkön, a hölgyek megtalálták retiküljeik helyét, és a 2016-ban megjelent „Gyere hozzám estére” című lemez címadó száma alatt már nem csak a feketeöves jazzrajongók szegődtek útitársul. A szólók után egyre bátrabbakká váltak a tapsok. A közönség jazzkoncerteken ritkábban jelenlévő része is egyre kevésbé figyelte mikor tapsol a mellette ülő, egyre inkább átengedte magát a zenének, és mert örülni. A tapsok őszintébbek is lettek. Az eddigi legutolsó, a 2019-ben kiadott „Grenadilla” egyik csúcsszáma, az „Our Favorite Things” következett. Ismerősnek tűnő címét nem írtam el. Richard Rodgers híres szerzeménye, a jazzben alapművé vált „My Favorite Things” Coltrane-féle megközelítésének páratlan ritmusokkal, keleties skálákkal, balkáni és magyar népzenei motívumokkal átszőtt, tárogatón játszott továbbgondolását hallhattuk. Nem véletlenül ez a Borbély kompozíció lett a lemez nyitódarabja is. Ebbe a számba sikerült belesűríteni az egész lemez üzenetét, a kvartett hitvallását a zene felé. Tisztelet a tradíciók és a nagy elődök iránt a mai korszellemnek megfelelően, a modern jazz irányzatainak ötvözése a magyar mellett, a környező és távolabbi népek zenéjével, valamint kortárs klasszikus zenei elemekkel.

Még erről a lemezről a Borbély szerzemények után a svájci tanulmányait befejező és hazatért Tálas Áron kompozíciót is eljátszottak. Az exportképesség őrzése miatt a magyar lemezek borítóin és ismertető füzeteiben angolul is megjelennek a számok címei és egyéb fontos információk. A „Tevemenet” szellemes magyar - eszperente címe kifogott a fordítón, és a szám angolul „Caravan” címen került a hátsóborítóra. Mentségére legyen mondva, ebben a speciális magyar nyelvi játékban, amelynek eszperente nevét Karinthy Frigyes adta, magánhangzóként kizárólag az e betű használatával kell értelmes mondatokat képezni, és ezt a nyelvi bravúrt sok más nyelven nehéz előállítani. A „Caravan” azontúl, hogy angolban is lehetne találni a tevemenetre találóbb szavakat, azért sem szerencsés, mert a jazzben régóta foglalt, Duke Ellington talán leghíresebb kompozíciójának címe. No, de ennél nagyobb baj ne legyen, a zene üzenete úgy jutott el a magyarul nem beszélőkhöz is, ahogy Tálas Áron gondolta. A jazztörténelem legismertebb darabja a „Take Five”. A Dave Brubeck Quartet 1959-es „Time Out”című albumán jelent meg, és dallamaival egyből meghódította az egész világot. Azt viszont kevesebben tudják, és ezt Borbély Mihály is fontosnak tartotta a koncerten elmondani, hogy szerzője Brubeck kvartettjének altszaxofonosa, Paul Desmond volt. Megjegyezte még, mint minden fehér amerikai, Desmond is felmenői által európai gyökerekkel rendelkezett, így szerzeményének a Kárpát-medencében honos és balkáni motívumokkal frissített változata őt is megragadta volna. A hallottak alapján ebben én is biztos lettem, főleg mikor otthon utánanéztem, a San Franciscóban Emil Breitenfeld néven született Desmond apai nagyszülei a Monarchiából, pontosabban a szomszédos Ausztriából vándoroltak ki a XIX. század végén. Nyilván érdeklődve hallgatta volna a Borbély-Dresch Quartet 2006-os „Te + Te” albumáról ismert „Erdély blues” erre a kvartettre hangszerelt változatát is, melyben Dresch Mihály szólói részben billentyűs hangszeren szólaltak meg. Az utolsó szám, a „Szignál” is a Borbély-Dresch Quartet lemezen debütált, de jóval később, a 2017-es „Körbe-körbe” korongra került. Borbély első, még főiskolás korában írt szerzeményei közül való, annak idején játszották is, de aztán félretették, és el is feledték. Kottája sokáig egy fiók mélyén lapult, míg egy rendrakásnál pár éve újra előkerült, Borbély maga is meglepődött, milyen jót írt főiskolásként, és azóta a „Szignál” újból szerepel a repertoárban. Most is méltó lezárást adott a közel egy órás koncertnek.

 Borbély Mihály ebben a kvartettjében is őhozzá hasonló, világra nyitott szellemű és gondolkodású, közös zenei nyelven megszólaló muzsikusokkal vette körül magát. Ezen a közös zenei nyelven szólalt meg a kezdetektől bőgőző Horváth Balázs, a jóval később csatlakozott, a „Gyere hozzám estére” lemezen feltűnt Tálas Áron, és a Borbély Mihály Balkán Jazz Project formációjában is játszó G. Szabó Hunor, akinek a „Grenadilla” volt első lemezfelvétele a Műhellyel. Ahogy a különböző medrekbe csordogáló, vagy éppen hömpölygő patakok, folyók, valahonnan egy vízből erednek, és végül a tengerbe torkolva újra eggyé válnak, úgy vált eggyé a Borbély Műhely ősi hangokból, motívumokból táplálkozó, korunk modern elemeivel átszőtt, kategóriákon és korlátokon átlépő, sokszínű zenéje.

Az ingyenes szabadtéri zenei programok a zenei sokszínűség jegyében folytatódnak a Kossuth téren.

Budapest történelmi helyszínén a változatos zenei programok között a jazz továbbra is szerepel a klasszikus zene, rézfúvósok, akusztikus könnyűzene, honvéd katonazene mellett. Az Országház főbejárata előtt felállított színpadon augusztus 26-án, csütörtökön 17:00 órától a Kollmann Gábor Quintet játszik majd. Bármilyen meleg lesz, a nap akkor is nyugaton nyugszik, és a Parlament árnyékot vet a térre, nem kell a tűző napon ülni. Mindössze személyit és oltási igazolványt kell a belépéskor bemutatni, a koncert ingyenes!

Fotó:  Somogyvári Péter

Kossuth tér, 2021. augusztus 11.