Lajos nem először volt a Háló vendége, ez lehetett a negyedik alkalom, és az is biztos, hogy mind a három helyszínen előfordult, tehát a Ferenciek terén a Kárpátia udvarban (2011. ápr. 12-én 70. születésnapját ünnepelve),  a Loyola Caféban a Horánszky utcában (2013. jún. 11-én és 2016. ápr. 15-én) és most itt, a Semmelweis utcai S4-ben is. Persze ezen kívül még számos helyen élvezhettük művészetét: az Opus Jazz Clubban (2015. június 5-én), az Óbudai Társaskörben (2017. ápr. 26-án), a Kereskedelmi- és Vendéglátóipari Múzeumban (2019. május 23-án) nem is beszélve a korábbi vendégszerepléseiről. (Szinte mindig a fiatal Philipp van Endert (1969) gitáros társaságában lépett fel.) Ami pedig hazai publicitását illeti, koncertjeiről és lemezeiről sokat írtunk a legkülönfélébb fórumokon (magyarjazz.hu, Gramofon, Demokrata) valamint több interjú, és egyéb újságcikk jelent meg róla.

A klubest különlegessége az volt, hogy kivételesen nem egy „élő” koncertnek lehettünk tanúi, hanem megtekinthettük Lajosnak 2001-ben, azaz 60. születésnapja alkalmából rendezett Jazz im Subway koncertjének 62 perces felvételét, valamint vendégünknek a vele több mint 60 éve baráti kapcsolatban álló Deseő Csabával történt lebilincselően érdekes beszélgetését. Nem véletlenül a Dudás Lajos művészetét ismerő és nagyra értékelő hazai jazzbarátok népes táborában olyan ismert személyek voltak jelen, mint a magyar jazzbőgő doyenje, Berkes Balázs, a neves szaxofonos Ungár István vagy a zongorista Mártonffy Miklós, a Bartók Rádió jazzműsorainak szerkesztője Veisz Gábor, a MagyarJazz munkatársai: Irk Réka főszerkesztő, Máté J. György, Turi Gábor és e sorok írója. De sok más ismerős arc is felbukkant, köztük Libisch Károly, aki a legnagyobb karriert befutott magyar jazz muzsikus, Szabó Gábor munkásságának  kutatására évtizedeket áldozott és a korábban (1993-ban) még szerényebb kiadású könyvét a közelmúltban világviszonylatban egyedülállónak mondható Szabó kötetté fejlesztette és „ Feketére festve – Szabó Gábor gitárművész új bio-diszkográfiája” címmel publikálta. Természetesen sok más idősebb és fiatalabb jazzbarát is jelen volt, de mindenkit magam sem ismerek.

Az est felépítése igen ötletesen sikerült, először a hat darabot tartalmazó film első fele került levetítésre, majd az érdekes beszélgetés következett Deseő Csabával. Ezt követte a film második fele és végül a rendkívül baráti hangvételű kötetlen beszélgetés a művésszel.

A film érdekessége mindenekelőtt az volt, hogy az utóbbi évtized hazai fellépéseivel ellentétben nem csupán a Dudás Lajos-Philipp van Endert (gitár) duó, hanem egy vérbeli kvartett muzsikált Kölnben, nem is akárkikkel kiegészülve: Günter Lenz (1938) bőgőzött és Kurt Billker (1954) dobolt. Nagy élvezet volt Lenz remek kíséretét és néhány parádés szólóját látni-hallani, mert jómagam már a 60-as évek közepén, személyesen is megismerhettem (azért aligha emlékezne rám), amikor is ő bőgőzött az Albert Mangelsdorff Quintettel adott felejthetetlen koncerten a Goethe Intézet jóvoltából… A dobos is neves személyisége az igencsak fejlett német jazzéletnek, aki 1980 óta játszik Dudás társaságában. Többször volt Tony Lakatos partnere is.

A felvételek tehát Kölnben, a WDR  (West Deutscher Rundfunk) rádió- és televízió stúdiójában készültek húsz évvel ezelőtt kitűnő technikával. Lajos saját véleménye szerint is csúcsformában játszott és kísérete is brillírozott. Ő maga is  igazán boldog, hogy ez ilyen „hoch” minőségben készült el. Mi, a nézők is meggyőződhettünk arról, hogy ez hősünk pályájának megkoronázása. A koncert a terjedelmes Bartók blokkal indult, amelyben az Este a székelyeknél és a Tót legények tánca c. tételek hangzottak el Lajos értelmezésében. (A DVD-n Hungarian Pictures /freely based on Bela Bartok/ címmel szerepel.)  Ezt követte Dudásnak egy – a kaliforniai tengerparton található – Carmelo’s nevű jazzklub tiszteletére írt kompozíciója. Az első „félidő” záró tétele leghíresebbé vált saját szerzeménye, az „Urban Blues” volt, amellyel megnyerte a Monaco-i Zeneakadémia jazzkompozíciós versenyének első helyezését. A beszélgetést követően a Bagpiper, a lányának írt Song for Jinni, végül pedig az ugyancsak az életmű kiemelkedő darabjának számító Walk in the City hangzott el. Lajos utánozhatatlan klarinétjátéka és Philipp ugyancsak teljesen egyedi gitárelőadása egyszerűen lenyűgöző ezeken a felvételeken, vitathatatlanul világszínvonal!  

Az érdekfeszítő beszélgetés során sok mindent megtudhattunk Lajos gyermekkoráról, zenei tanulmányairól, itthoni pályakezdéséről, a németországi beilleszkedésről, zenei elképzeléseiről, kísérletezéseiről, pályájának fontosabb állomásairól és eredményeiről. (Mindezekről sokat megtudhat az érdeklődő a ma már rengeteg információt közlő világháló használatával. De a fentebb említett koncertek többségéről készült  beszámolókat is megtalálhatják az interneten.) Dudás kiemelkedő, jazztörténeti fontosságú érdeme, hogy oroszlánrésze volt a klarinét úgymond „rehabilitációjában”. Miközben hangszertudása a legnagyobb amerikai mesterekével mérhető össze és játékában bátran kalandozik el a zenei világ bármely területére, makacs következetességgel mindenkor a saját útját járta, nem vált epigonná. Évtizedeken át olyan zenét játszott, amely megfelelt féltékenyen őrzött zenei függetlenségének, elképzeléseinek. Sorsdöntő elhatározással a megélhetés érdekében inkább zenetanári állást vállalt, de nem adta fel a folytonos kísérletezés és megújulás igényét. Nem véletlenül lett szinte legfontosabb példaképe – az Artie Shaw, Benny Goodman és Woody Herman iránti ifjúkori lelkesedés mellett – a rendkívül sokoldalú Tony Scott. Magyarságát is mindvégig megőrizte, és soha sem mulasztotta el ezt az általa előadott zenében, de akár saját kompozícióiban is kifejezni. Szinte minden évben hazalátogatott és sok emlékezetes fellépésen találkozott a hazai közönséggel. Emellett mindig örömmel játszott és/vagy készített lemezeket, akár külföldön élő, akár itthoni magyar zenészekkel, így Zoller Attilával, Vig Tommy-val, Berkes Balázzsal, Kőszegi Imrével, Szudy Jánossal és Szirmay Mártával… Saját maga mondta, hogy ebben logikus „önvédelem” is volt, hiszen ha olyan világsztárt hív meg, mint mondjuk Sonny Rollins, akkor egyfelől egy magyar zenész esik el a lehetőségtől, másrészt pedig egy világsztár vendégjátéka esetén a reflektorfény arra irányul és mindenki mást elhomályosít a közönség érdeklődésében. Nos, az ilyen őszinte, keresetlen szavakkal történt beszélgetés tette felejthetetlenné a veterán jazz muzsikussal történt kedd esti találkozást.

Még sokáig beszélgettünk, borozgattunk, fotóztunk, lemezeket dedikáltattunk és nagy nehezen búcsúztunk el Lajostól annak reményében, hogy még sokszor találkozunk a jövőben is, de addig is örömmel hallgatjuk rögzített művészetét! Érdemes odafigyelni a Bartók Rádió jazzműsoraira, mert a közeljövőben hallható lesz az az interjú, amit Veisz Gábor a koncert másnapján készített Dudás Lajossal!

Végezetül azt is szeretnénk elmondani, hogy azt a projektet, amelynek ez az érdekes találkozás is része volt, valamint Lajos legújabb On the Third-Stream-Path c. lemezének kiadását is Baden-Württemberg tartomány Gazdasági, Kutatási és Művészeti Minisztériuma (Ministerium für Wissenschaft, Forschung und Kunst Baden-Württemberg) támogatta.  

Fotó: Irk Réka

Háló Jazz Klub, 2021. október 5.