Az Óbudai Társaskörben jártam legújabb nagy műve, a Concerto for Jazz Guitar and Chamber Orchestra bemutatóján. A koncert két régebbi kompozícióval kezdődött, melyek Brother I. és Brother II. címre hallgatnak. Akik kicsit is ismerik Attilát tudták, hogy a darabokat fiainak címezte. Emlékszem egyszer beszélgettünk arról, hogy ki miért dolgozik néha erőn felül, legyűrve a nehézségeket, és Attila azt mondta, hogy neki az volt a fő motiváció, hogy felnevelje két fiát. Sikerült. Sikeresek a szakmájukban, családjukban, kedvesek, okosak, legalábbis én így látom.

A két önálló dal után következett a nagy mű, a jazzgitár verseny bemutatója. Attila elmondta, hogy az első két dal hangszerelését ő készítette, viszont a Concerto-t Oláh Krisztián írta át kamarazenekarra, jazz kombóra és fafúvósokra. Az egyik legmeglepőbb dolog az volt, hogy Krisztián hangszerelései mintha folytatásai lettek volna Attila hangszereléseinek. Érezhető volt a szerzőpartnerek közötti tökéletes összhang. Elsőre ez talán meglepő lehet, hiszen László Attila az egyik legrutinosabb hangszerelő, aki hatvanas éveinek közepén jár, míg Oláh Krisztián fiatal, huszonéves művész. Természetesen árnyalja az a képet, hogy Attila, Krisztián édesapjával, a világszínvonalú jazz művész Oláh Kálmánnal közel három évtizede zenél.

A háromtételes nagy mű nagyon arányosan egyesítette a vonós kamaraegyüttest, a különlegesnek számító fuvola, oboa, fagott fúvóskart és a jazz kombót. Egyébként Attila már 1975-ben használta zenekarában a fuvola - oboa - fagott hangzást, ez a mostani felállás tulajdonképpen továbbélése annak a zenei koncepciónak, vonósokkal kiegészülve. A hangszerelés jelentős improvizációs teret adott a gitárnak és a zongorának. Mivel a zongora és a gitárszólók azonos arányban voltak, akár kettősversenynek is gondolhatnánk a darabot, de ha a jazz gyakorlatból indulunk ki, megszokott, hogy több improvizáló szólista is van egy koncerten. A főtémák és a kadenciák mindig gitáron szólaltak meg. Tudomásom szerint jazz gitárra Magyarországon még nem íródott versenymű.

A koncert végén két dal erejéig a László Attila kvartett maradt a színpadon. Érezni lehetett a felszabadultságot. A nehéz, nagy koncentrációt igénylő feladat után igazi örömzenét hallhattunk. A koncerten Lattmann Béla, hazánk legelismertebb, legfoglalkoztatottabb basszusgitárosa volt a mély hangokért felelős, szerényen, precízen, megbízhatóan, gyönyörű tónussal, mint mindig. Lattmann Béla és László Attila sok évtizedes, példaértékű barátsága még a felszínes érdeklődő számára is nyilvánvaló. Jó volt látni Béla arcán az önzetlen örömöt, amikor a műveknek egy-egy gyönyörű, közönség előtt eddig még sohasem hallható része megszólalt. Hidász Tamás dobolt, akiről még nagyon sokat fogunk hallani, és Oláh Kálmán zongorázott, akinek szólói a legnagyobb mélységekből a legnagyobb magasságokig repültek. Hátborzongató volt hallgatni. A Budapesti Vonósok kamarazenekar és a fafúvósok rendkívüli összpontosítással, precizitással adták elő a darabokat. Hallhatóan és láthatóan élvezték a műfaji kitérőt, a számukra valószínűleg különleges ritmusokat, hangszerszólókat.

A koncert mérföldkő a magyar jazzgitározás történetében.

Remélem, hamar készül belőle felvétel, és még sokat hallhatjuk László Attila gyönyörű gitározását a kamarazenekar ölelésében.

Műsor:

László Attila: Brother I.
László Attila: Brother II.
László Attila: Concerto for Jazz Guitar & Chamber Orchestra - ősbemutató

Közreműködtek:

László Attila – gitár
Budapesti Vonósok
Oláh Kálmán – zongora
Lattmann Béla – basszusgitár
Hidász Tamás – dob
Pozsár Eszter – fuvola
Horváth Béla – oboa
Lakatos György – fagott

Fotók: Erhardt László és Sztraka Ferenc