2023. április 27-én koncert volt a Zene Házában. Bill Frisell és Thomas Morgan koncertje. Kaptam tiszteletjegyet rá, nagyon jólesett a figyelmesség. Alig lehet túlhangsúlyozni, mennyire fontos Bill Frisell művészete. A nemzetközi művészvilág szupersztárja, új hangképek kialakítója, a jazz hangzásának alakítója világszerte, és mégis egy igazi civil polgár. Egy hétköznapi ember, természetes emberi gesztusokkal. Minta, mentsvár.

Nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy Gyárfás Pista barátom fogja koncertjével megünnepelni Budapesten Wes Montgomery születésének századik évfordulóját. Nem is lehetne elképzelni ennél jobb választást. Amióta csak hallom Gyafit, márpedig a nyolcvanas évek vége óta hallom, elsőre mindig Wes Montgomery hatása jut eszembe. Pedig Gyafi játékában a többi nagy példakép játéka is ott van, tartottunk is olyan közös duó koncertet, ahol felvonultattuk nagy elődeink példáját, de valahogy mégis leginkább Wes Montgomery példája a domináns.

Bill Frisell korunk egyik legjelentősebb jazz-zenésze, jazzgitárosa. Pat Metheny, John Scofield és Mike Stern kortársa, velük együtt tanult a bostoni Berklee School of Music-ban. Pat Metheny ajánlotta be Paul Motian együttesébe, és onnan indult máig tartó töretlen nemzetközi karrierje.

John Scofield kiadott egy szóló albumot az ECM kiadónál. Tizenhárom dal van a lemezen, mindegyiket az Ibanez elektromos gitárjával, Fender erősítőjével vette fel egy Boomerang looper pedál segítségével, otthon a pandémia alatt. Gyönyörű lemez. A megjelenés napján kétszer is végighallgattam, és amikor megkaptam a CD-t akkor is, és persze azóta is, például most jógázás közben mielőtt leültem megírni az ajánlómat. Persze mindez érthető, hiszen Scofield rajongó vagyok.

John McLaughlin nyolcvan éves. Oké, nem nagy hír. A szerencsésebbek egyszer csak nyolcvan évesek lesznek. Ilyen a kronológia könyörtelensége. Ez valahogy mégis különleges nekem. Furcsa.

Köszönöm Juhász Gábornak, hogy a MagyarJazz portál rendelkezésére adta személyes megemlékezését, mely szakmai részt is tartalmaz (- a szerk.)

Már nem is emlékszem pontosan mikor hallottam először Julian Lage-ról. Nyilván valamelyik barátom hívta fel a figyelmem, hogy itt van ez a csodagyerek. Talán Jim Hall-lal láttam együtt játszani egy videón. Hall már nagyon idős és bölcs volt, Lage rettenetesen fiatal, figyelmes és lélegzetelállítóan virtuóz. Hall elismerő tekintetéből sok mindent le lehetett olvasni. Ezután rendre figyeltem Lage munkáit. Love Hurts című lemezénél vált számomra nyilvánvalóvá, hogy korunk egyik legnagyobb jazzgitárosáról van szó. 

Snétberger Feri Európa egyik legnagyobb gitárosa. Az ECM kiadó Európa legfontosabb jazz lemezkiadója. Ezek alapvetések. Olyanok, mint hogy a Nap süt vagy Föld gömbölyű.

Gyönyörű lemez. Ahogy itt a balatoni pihenésünkben meghallgattuk, megkérdeztem feleségem, hogy mi az első benyomása, és azt mondta, hogy derűt sugároz. Ennél alig lehet pontosabban fogalmazni. Sallangmentes tökéletes jazz lemez. Steve Swallow darabjait vették fel a wikipedia tanúsága szerint egy délután alatt. Pár évvel ezelőtt láttam egy fantasztikus egyórás interjút Carla Bley-vel a nagyszerű zongorista, zeneszerzővel, aki történetesen Steve Swallow felesége. Jazztörténeti jelentőségű interjút, aki teheti nézze meg. Abban az interjúban büszkélkedett el szinte gyermeki lelkesedéssel, hogy ECM művész lett. Leszerződött a nagy múltú német céggel. Gondolom Steve Swallow ugyanebben az időszakban kerülhetett kapcsolatba a zseniális producerrel Manfred Eicherrel.

Amikor Irk Réka megkért, hogy írjak Pat Metheny új lemezéről, kevés dolog szólt ellene. Réka készítette a honlapom, ráadásul a Harmónia Jazz Műhelynek is tagja, márpedig én évtizedek óta sokra tartom Pallai Péter és Kerekes György által elkezdett jó szándékú nonprofit műhelyt. Azt is mondtam Rékának, hogy nyilvánvalóan szubjektív lesz, ha írok, de talán ez nem is baj.