A „Source” 2020. augusztus 21-én jelent meg, a Concord Jazz gondozásában. Az azóta az összes ismert formátumban kiadott albumról a legelismertebb patinás szaklapok, az All About Jazz, a Jazzwise, a Down Beat, kritikusai egyaránt elismerően írtak. A Down Beat ráadásul beválogatta Garciát a 2020-as éveket leginkább meghatározó huszonöt muzsikus közé. Interjút készített vele a The New York Times is, melyben elmondta, a „Source” az örökségéről, a felmenőiről, a szüleitől és a nagyszüleitől hallott történetekről szól. Gondolatok és érzések gyűjteménye identitásról, családtörténetről, kapcsolatokról, kollektivizmusról és gyászról. Mi hajtja az embereket, mi az, ami őt, mi az emberiség erejének forrása, amikor a világ szétesik, mi az, ami táplálja a lelkét? Ezeknek a gondolatoknak a forrásából teljesedett ki a 2019-ben, szülővárosában, Londonban és a kolumbiai Bogotában felvett lemez zenéje.

Nubya Garcia 1991-ben, London északi városrészében, az ellenkultúra fellegvárának számító Camden Townban született. Guyanai édesanyja tisztviselőként dolgozott, filmrendező édesapja az egykori brit gyarmatról, Trinidadból érkezett. Öt éves volt, mikor szülei három idősebb testvére után őt is beíratták a helyi zeneiskolába, ahol először hegedülni tanult. Édesanyja hatalmas, a latintól a klasszikusig szinte minden műfajt átfogó lemezgyűjteményének köszönhetően, az iskolából hazatérve a zene otthon is körülvette. A családban kapott zenei élmények tovább erősödtek, ugyanis édesanyja második férje rézfúvós volt, ráadásul komoly hangszergyűjteménnyel rendelkezett. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a klasszikus zenei képzést kapott Garcia a jazz felé fordulva, tízévesen szaxofonozni kezdett, és rövidesen felvételt nyert a Royal Academy of Music junior jazzprogramjába. Előbb azonban tagja lett a Nikki Yeoh zongorista által irányított Camden Jazz Bandnek, és egy másik hölgytől, Vicky Wrighttól vett szaxofonórákat. Az előkészítőnek számító junior jazzprogram után „konzis” lett, és a Trinity Laban Conservatoire of Music and Dance művészeti középiskolában folytatta tanulmányait. Közben sikerrel pályázott a bostoni Berklee ösztöndíjára, a nyári szünetben a Jazz Messengers egykori szaxofonosa, két éve a Balázs József trió vendégeként a Budapest Jazz Clubban is fellépett Jean Toussaint öthetes kurzusán vehetett részt. Ezek után nem csoda, hogy 2016-ban kitüntetéssel érettségizett.

A forrás eredőjének felkutatásánál még egy nagyon fontos momentumot meg kell említeni. Nubya Garcia tinédzser kora óta részt vett az 1991-ben alapított Tomorrow's Warriors ingyenesen látogatható workshopjain. Gary Crosby irányítása alatt minden hétvégén oktatták a gyerekeket az improvizáció művészetére. Az adományokból fenntartott szervezet konzervatóriumi szintű képzést ad, hogy mindenki számára elérhető legyen a lehetőség saját zenei elképzeléseik koncertképes megvalósítására. Az első, itt végzett generáció már nagy hatást gyakorol London jelenlegi jazzéletére, és ezzel fiatalok sokaságának adnak reményt korábban elérhetetlennek tűnő álmaik megvalósítására. Ennek az egyre terebélyesedő, multikulturális mozgalomnak az egyik reprezentánsa a trombitás Byron Wallen mellett Nubya Garcia, aki mint mondta; "A Tomorrow's Warriors volt az első hely, ahol úgy éreztem, hogy nőként a jazzben van a helyem, és ami döntő, fekete nőként a jazzben." Nubya jól érezte, megtalálta a helyét, kulcstaggá nőtte ki magát a többségében innen indult, és az angol főváros környékén létrejött számos kollektívában, amelyek a jazz gyökereit kibővítve, a dubstep, a reggae, a kolumbiai cumbia, az afro-karibi calypso, a hip-hop, a soul és hangzásaiból is bőven merítenek, közvetítve London kulturális gazdagságát. A lemezén játszó zenészek is ezekből a multikulturális kollektívákból kerültek zenekarába, és ezzel a Joe Armon-Jones billentyűsből, Daniel Casimir basszusgitárosból és Sam Jones dobosból álló régi, összeszokott csapattal indult tavasztól őszig tartó maratoni turnéjára.

Közülük talán a kortárs brit jazzt alaposabban követőknek a zenészcsaládban született billentyűs, Joseph Armon-Jones a legismertebb, második, 2019-ben megjelent „Turn To Clear View” című albumát a Time magazin az év legjobb 10 albuma közé sorolta. Ismert lehet a többek között a „Fiatal Jazz Zenész-díjat”, valamint a Jazz FM „Az év hangszeresének” díját elnyert Daniel Casimir is. Tanulmányait befejezve játszott Lonnie Liston Smith, Jean Toussaint koncertjein, és mára ő az egyik legkeresettebb bőgős az Egyesült Királyságban. Sam Jones nem a legendás, 1924 –1981-ig élt amerikai bőgős leszármazottja. A dobosról a MÜPA koncertig ennél többet, és a honlapján található saját magát ajánló soroknál többet én sem tudtam, így megosztom, mit tart fontosnak önmagáról: „Sam Jones vagyok, egy dobos a nyugat-yorkshire-i Wakefieldből. Sokoldalú vagyok, elég sok tapasztalatot sikerült gyűjtenem mind stúdió felvételeken, mind élő koncerteken. Akár a futurisztikus 80-as évek dobjaira, akár az átlagos heavy rock hangzásra vágyik, sokféle hangzás közül választhat.” A koncert után annyit hozzáteszek, igazat mondott! Sőt! 

Nubya Garcia a „Source” kilenc szerzeményéből álló, egy órányi anyagát ismerőknek is tudott újdonsággal szolgálni. Mint egy interjúban említette:- „egy pop koncertturnét egész évben ugyanúgy kell lenyomnod, de én ettől megőrülnék. Számomra még ugyanabban a bandában játszani is minden este mást és mást jelent.” A jazz sajátossága, kétszer ugyanaz ugyanúgy nem szólal meg, a stúdióban felvett kompozíciók továbbalakulnak, a „Source” is változott. Nemcsak azért, mert a koncerten más sorrendben játszották a számokat, így új ívet és súlypontokat kapva, máshogy építkezett zene, és a felvételen játszó vendégművészek sem utaztak a turnéra. A „Source” anyaga kvartettre hangszerelve, és élőben előadva sokkal inkább jazzesnek tűnt, mint a lemezen. Az albumban is végig megfigyelhető jazz alapok jobban kidomborodtak afro-karibi diaszpóra hangzásai mellett. Az eredeti koktél jellege megmaradt, de az arányok változásával markánsabb lett. Nubya Garcia mellett a többiek is bőven teret kaptak a kibontakozáshoz. A zenét hallgatva néhány nagy előd, és kortárs muzsikus hatása is felsejlett, mint például a neo-soul ihletésű „The Message Continues” és a „Pace”, Garcia ritmikus tenor szólójával, valamint Jones és Casimir zárt, bonyolult groove-jaival Roy Hargrove világát idézte. Az afro-beat és cumbia dallamait összehozó „Stand With Each Other” és a „La Cumbia Me Esta Llamando” Garcia londoni szaxofonos társa, Shabaka Hutchings kultúrákon átívelő stílusát tükrözte. Garcia ihletet merített Herbie Hancock és Wayne Shorter zenéjéből is, de inkább úgy fogalmazok, az említettek zenéje hatással volt rá. Másolás nélkül beépültek Garcia az egész afrikai diaszpórát felölelő, a karibi és nyugat-afrikai zenei örökségből, valamint a Camden Town sokszínű kultúrájából táplálkozó, tudatos szándékkal alakított, új jazzstílust hozó zenéjébe.  

Maradt idő a „Source” előtt megjelent két EP, a „Nubya's 5ive”, és a saját kiadású „When We Are” néhány számát is eljátszani, aztán Nubya búcsút intett a közönségnek, és szokás szerint a tapsoknak engedve jött a ráadás. Fantasztikus élményből maradtunk volna ki, ha nem tapsolunk kitartóan, mert a ráadás katarzist hozott. Semmi kétség, napjainkban is születnek a régi nagyokhoz mérhető, hasonló élményt adó zenék.

Müpa, 2022. április 19.

Fotó: Posztós János /Müpa