Gáspár Máté a Budapesti Tavaszi Fesztivál programigazgatója is lényegre törően fogalmazott, tíz év után ismét van jazzfesztivál Budapesten, és a gazdag programkínálatban mindenki megtalálhatja a kedvére valót, bízva benne, hogy a fesztivál által még többekhez kerül közelebb a jazz. Végül Budapest főpolgármestere, Karácsony Gergely a protokoll szerint hivatalosan is megnyitotta a fesztivált, szellemesen hozzátéve, hogy tudja, itt nem politikai beszédet várnak tőle, így mindenkinek jó szórakozást kívánva átadta a terepet a zenészeknek. Mondandóját hatalmas taps fogadta.
A zenészek színpadra vonulását viszont már a taps mellett hangos ováció fogadta, a közönség nem feledte sok csodálatos élményt adó régi kedvenceit. Dave Weckl és Tom Kennedy már évtizedek óta zenél együtt, ráadásul egyidősek, 1960-ban születtek, és ugyanabban a városban, St. Louis-ban. Weckl nyolc évesen kezdett el dobolni, Kennedy kilenc évesen kezdett bőgőzni, és mindkettőjük figyelme igen hamar a jazz felé fordult. Még csak tizenkét évesek voltak, amikor a forradalmat hozó „Bitches Brew” után, 1972-ben sorra jelentek meg Davis negyedik korszakának egykori zenészei által alapított zenekarok, a Mahavishnu Orchestra (John McLaughlin), a Weather Report (Joe Zawinul és Wayne Shorter), a Return For Ever (Chick Corea) első, ennek az irányzatnak a meghatározó, és máig felülmúlhatatlan lemezei. Annak ellenére, hogy végül ez a zene határozta meg pályafutásukat, tinédzser korukban a városba érkező ikonok a jazz fősodrát képviselő koncertjein fellépve bizonyították tehetségüket.
A 70-es évek végén New Yorkba költöztek és bekapcsolódtak a város klubéletébe. Kennedy többek között játszott Randy Brecker, Benny Green, Bucky Pizzarelli, Bill Connors, Al Di Meola, Mike Stern koncertjein, Weckl pedig Michael Brecker, Michel Camilo és Peter Erskine zenekaraiban aratott sikereket. A fiatal dobost 1985-ben Michael Brecker ajánlotta Chick Corea figyelmébe, és ennek köszönhetően Weckl az Elektric Bandbe került. Ezzel egy hét éves kapcsolat vette kezdetét, Weckl világszerte elismertté vált, Corea Akoustic Bandjének is a dobosa lett, és ezzel a formációval 1990-ben Grammy-díjat kapott. Ezután kezdődő szólókarrierje során a fúziós és a latin jazz területén ért el sikereket. Kennedyvel alapított közös zenekarának tagjai bár cserélődtek a hosszú idő során, de zenéjük mindvégig garanciát nyújtott a fúziós jazz nagy táborának.
A most turnéra indult projectben a tenor- és szopránszaxofonon játszó Bob Franceschini is már régi ismerősnek számított, többször fellépett itt Richard Bona, legutóbb pedig pár hete Dean Brown zenekarában. Egyedül a hazánkban először járt billentyűs, Stu Mindeman neve lehetett kevésbé ismert, de a jazzben bennfentesebbek tudhatták, játszott ő már Branford Marsalis, Kurt Elling, Gloria Estefan, Miguel Zenón és Antonio Sanchez formációiban is.
Weckl pár üdvözlő mondata után nem sokat teketóriáztak, egyből belevágtak, elemi erővel szólalt meg a zene, amely a nálam fiatalabb generációhoz tartozókat ugyanúgy rabul ejtette a 90-es évek elején, mint engem és korosztályomat a 70-es években, mikor a még jazz-rocknak nevezett fúziós zene született és elindult hódító útjára. Az elsőként játszott „Hurry Up!” a nagy elődök nyomvonalát követő, de már napjaink fúziós hangzásvilágát hozta. Aztán a „Hipshot”, a Mintzer és Ferrante vezette Yellowjakets-re szellemesen utaló „Jakets”, valamint a „Stories” is lényegében ezzzel az improvizációknak bőven teret adó groove-os hengerrel haladt tovább.
A „BBS Blues” St. Louis egyik legmenőbb klubjáról szólt, ahol Tom Kennedy tinédzserként olyan ikonokkal, mint Freddie Hubbard, James Moody, Nat Adderley, Sonny Stitt lépett fel. Ennek a korszaknak a hard-bop hangulatát Bob Franceschini mesterien idézte, majd a lassabb tempójú „Hand In Hand” lehetőséget adott a lírai hangok megszólaltatására is. Az „Antipation” Stu Mindeman és Tom Kennedy duója miatt lett emlékezetes.
Végül Weckl hosszú percekig tartó dobszólójában bemutatta, miért is tartják minden idők egyik legnagyobb hatású és technikailag legtehetségesebb jazz fúziós dobosának. Hatalmas tudásra és szenvedélyre épült szólójába a többiek is beszálltak, és a koncert igazi örömzenével fejeződött be. Természetesen jött a ráadás, a több koncertjüket valóban lezáró „Chicken”, melyet újabb tomboló siker fogadott, de az alaposan elfáradt Weckl lecsitította a tapsvihart megígérve, hamarosan visszatérnek, és a közönség legközelebb kárpótolva lesz. Úgy legyen, hiányérzetünk így sem lehetett!
A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretein belül több helyszínen, párhuzamosan zajló „Jazzfest Budapest” május 12-ig még sok különleges koncertélményt kínál. Érdemes a programot alaposan átböngészni, és a többször egy időben kezdődő koncertek közül, ha nehezen is, választani! Mindenki találhat kedvére valót!
GetCloser/MoMKult, 2022. április 27.
Fotó: Somogyvári Péter