Még a végül parádés győzelemmel végződött angol-magyar mérkőzés sem térítette el a jazzrajongókat, szép számban jöttek el az ünnepi eseményre. Indításul a klub vezetője Schön György, 25 évenként visszafelé haladva elmondta a 100-ik, 75-ik, 50-ik, 25-ik és az első koncert idejét és a fellépő együtteseket. 2008 óta bizony 14 év telt el és három helyszínen is működött a klub: először a Ferenciek terén, majd a Horánszky utcában, és sok szempontból alighanem a jelenlegi hely a leginkább ideális: a Semmelweis utca 4., azaz a (reméljük egyszer legendássá váló) S4. Ez tényleg egy elég nagy reprezentatív terem, ahol még zongora is rendelkezésre áll, nem kell „zsebzongorát” hozniuk a művészeknek.

A nézők között ismét üdvözölhettük ifj. Ray Brownt és feleségét, és néhány már korábbról ismert horvát jazzbarátot, akik ismét meggyőződhettek arról, hogy milyen magas színvonalú hazai jazzegyütteseink vannak, hiszen Borbély Mihály négyese a műfaj legjobb zenekarainak sorába tartozik. (Polygon nevű másik formációjának új CD-je éppen most jelent meg „Bájoló” címmel a Fonó gondozásában.)

A remek indítású darab Borbély Misi „Gyere hozzám estére” c. szerzeménye volt, ami egyben az azonos című CD-jüket indította. Azon még Baló Pista dobolt. És akkor itt mondom el, hogy Misi a fúvós hangszereket „uralta”, mégpedig tárogatózott (az első számban éppen ezt használta), de alt- és szopránszaxofonozott is, valamint egy szerb népi hangszert, a dvojnice nevű dupla tilinkót is megszólaltatta. Mint már hosszú ideje, a Műhely zongoristája ezúttal is Tálas Áron volt, a ritmustandemben pedig Horváth Balázs bőgőzött és G. Szabó Hunor dobolt. A következő Borbély szerzeményben az „Our Favorite Things”-ben pedig munkára fogta a dvojnicét is. (Ez a „Grenadilla” c. lemezük indító száma volt 2019-ben. Itt már G. Szabó Hunor volt a dobosuk.) A darab címe nem véletlenül hajaz a My Favorite Things c. – egyébként nem túl fontos Richard Rodgers dalra, amelyből viszont a nagy John Coltrane csinált jazzkatedrálist. Nos, Misi a páratlan ritmusok, a magyar- és balkáni népzenei motívumok alkalmazásával voltaképpen a Colrane-i hagyatékot kívánja továbbgondolni. A műsorban két Tálas Áron szerzemény is elhangzott, a „Grenadillán” is szereplő, szellemes című „Tevemenet” (amit eléggé szerencsétlenül „Caravan” címmel tett a lemezre a fordító), majd az újabb „The Waiting Itself”. A kettő között még hallhattuk Presser Gábor- Adamis Anna „Ezüst nyár” c. népszerű dalát a „Hungarian Jazz Rhapsody” c. lemezükről, amely érdekes módon nem tartalmaz egyetlen Borbély kompozíciót sem. Az első félidőt a zenekarvezető „Szignál” c. szerzeményével zárták, amelyet Misi még főiskolás korában írt. (A Körbe-körbe c. albumon is megtalálható.) Ebben egy hatalmas dobszólóval Hunor győzött meg arról, hogy miért is választotta őt együttesébe Misi.

A szünet után kifejezetten érdekes beszélgetés bontakozott ki, mert Schön Gyuri nem csak a zenekarvezetőt, de mind a négyüket alaposan kikérdezte. Mivel magam is javasoltam a szünetben, és Misiék is úgy tervezték (már csak az amerikai és horvát vendégek kedvéért is), két jazzstandard került sorra, de nem ám valami megszokott, mindenki által játszott „kivitelben”, hanem amúgy „Borbélyosítva”: Mal Waldron örökzöldje a „Soul Eyes” és a „Donna Lee” Charlie Parkertől. (Vitatott a komponista személye Parker és Miles Davis között, de ezt most sem sikerült tisztázni. Igaz, meg se kíséreltük…) A Waldron kompozícióban frenetikus szopránszaxofon szólóval, a „Donna Lee”-ben altszaxofon játékkal… Majd egy kissé „meredek” Borbély kompozíció, a „Szélárnyékban kicsi madár”  (a „Gyere hozzám estére” c. albumról) és a feszültséget oldó másik szerzeménye, a „Ne rejtőzz el” zárta a remek hangulatú estet. Ez a zene még Misi első lemezéről való, és Buda Ferenc költő verse ihlette. Misi még el is mondta az első négy sorát: Ne rejtőzz el, úgyis látlak!/Rád csukom a szempillámat./Benn zörömbölsz a szívemben,/s elsimulsz a tenyeremben. (A szám Don’t Hide címmel a Meselia Hill c. albumon is szerepel.)

Egy igazán kedvező hírt is megosztunk olvasóinkkal: minden kánikula ellenére a Hálóban júliusban is lesz jazzest, a megszokott második kedden, azaz július 12-én este 7-kor. Én biztosan ott leszek, mert ha még nem mondtam volna:

az élő zenét, az előttünk megelevenedő produkciót semmi sem helyettesítheti!  

Háló Jazzklub, 2022. június 14. 

Fotó: Siklós Péter, Deseő Csaba