Egy fesztivál sem jöhetne létre támogatók nélkül. Az Érdi Jazz Fesztivál fő támogatója az AVL Hungary, akik egy osztrák kutató cég és akiknek fontos a kultúra támogatása. A másik támogatónk idén a város vezetőinek köszönhetően az OTP Bank volt. A rendező és főszervező a helyi médium volt, az Érd Médiacentrum. Sajnos az állam = NKA idén sem adott támogatást, pedig az a tévhit, hogy Érd közel van Budapesthez, így aki akar, bemehet a fővárosba, már azért is sántít, mert nagy bajban lenne Buda, ha a 75 ezer ember este visszaindulna a fővárosba, de ha ennek csak az egynegyede döntene úgy, az is elég nagy kavarodást okozna.
Márpedig a számokból látszik, igény van Érden a kultúrára. Programozóként a statisztikák fontosak, így már évek óta megfigyelhető, és idén a fotókon is látható volt, hogy ez a jazzfesztivál a női közönséget vonzotta jobban, szembemenve a budapesti tapasztalatokkal. Ezt érdemes lenne kutatni szociológusoknak.

Kis kitérő után, lássuk a fesztivál érdekesebbnél érdekesebb koncertjeit. Ahogy az már az ajánlókban is mindenhol elhangzott, olyan formációk érkeztek Érdre, amiket addig sehol nem lehetett hallani. Ez természetesen a környező városok jazzkedvelőit, sőt a távolabbi, dunaújvárosi, tatabányai, fehérvári, gödi és természetesen a budapesti közönséget is vonzotta. Nem kevés munkát kaptak a fellépő művészek sem, hiszen egy újrahangszerelt, átírt zenei anyagot kellett prezentálni, amit több próba is megelőzött.

Jazz és irodalommal kezdődött idén is a fesztivál az AVL Székházban, a polgármester megnyitóbeszédét a neves író és a kedvelt énekes, Závada Pál és Harcsa Veronika estje követte. Egyiküknek sem volt újdonság a helyzet, de nem ismerték egymást csütörtökig, így a helyszínen kellett egymásra hangolódniuk. Závada Pál legújabb verses regényét, az Apfelbaum. Nagyvárad, Berlin-t hozta, ami nem egy vidám történetet tár elénk. Ehhez találta meg a hangot Harcsa Veronika, ahogy már megszokhattuk tőle, finomsággal, lágysággal, a felolvasás közben is loopolva. Závada nagyszerű mesemondó, és hozzá Veronika hangja egészen éteri volt. A végén pedig az est lezárása olyan meghatóra sikerült, hogy mély csendből tört elő a vastaps.

Másnapra kültérbe költözött a fesztivál, és ismét óriási szerencsénk volt az idővel, mert az egy héttel előbb beharangozott esős, hűvös időjárásnak nyoma sem maradt péntekre, így 26 fokban vághattunk neki a múzeumkerti jazznapoknak. Pénteken két teljesen különböző jazzirányzattal ismerkedhettek meg a nézők. A szervezők meglepetésére már az első koncert előtt nem voltak szabad helyek. A nagy dugóban, a korai kezdésre is visszaértek a Budapesten munkát vállaló érdiek, mert van, amire érdemes időben érkezni. Pénteken az első koncert igazi ritkaságnak számított már hangszerösszeállításban is. A trombita és a hegedű ritkán szólal meg duóban, és még ritkábban olyanoktól, akik a MagyarJazz szavazásán a legjobb elektronikus médiaművészei lettek, amit rögtön alá is támasztottak előadásukkal, amiből az elektronika nem hiányozhatott. Lantos Zoltán és Barabás Lőrinc zenéje friss, a fiatalokat megszólító jazz-zene volt, tökéletesen megtervezett témák (a saját kompozíciók feldolgozásai felváltva) köré felépített improvizációk, ráadásul a mestereik hangszerüknek. Reméljük fognak még együtt dolgozni, és a budapesti közönség is bepillantást kaphat ebbe a jazzirányzatba a két rendkívüli zenésztől.

A rövid átállás alatt Érdről és jazzről szólt a játék minden nap, és a közönség gyomra is táplálékhoz juthatott. Majd jött a várva-várt lemezbemutató, ami miatt már sok jazzben járatos ismerősöm is jelezte, hogy kilátogat Érdre. Erről a koncertről Návay Sándor remek beszámolót írt, így most csak a szervezői oldalról fogok egy kis bepillantást adni.
Van, amikor szerencsés az ember, és meg is ragadja a szerencsét, mikor kínálkozik. Oláh Kálmánnal három éve tervezzük a fellépését, ami mostanáig halasztódott. Szóba jött rengeteg formációja, az év elején még a septet fellépést terveztük, az eszembe sem jutott, hogy a márciusban boltokba került csodálatosan intenzív, dallamos és különleges Mosaics című lemez szeptemberig nem kerül bemutatásra. Nyár elején megbeszéltük, hogy kik lesznek azok a helyettes jazz-zenészek, akik a híres lengyel szólistákat pótolni tudják az Oláh Kálmán Quintetben. Pecze Balázs jelenleg a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának első trombitása, tehát nem áll messze tőle Oláh Kálmán a klasszikus zene felé húzó komponálása, és a híres lengyel trombitás, Piotr Wojtasik helyettesítése. Csodás játékot nyújtott Érden. Pecek Lakatos Krisztián pedig olyan sokat dolgozott már együtt Kálmánnal, hogy nem volt kérdés, ő fog beállni Adam Kowalewski helyére. A másik biztos pont volt a lemezen is a ritmusszekcióban doboló Balázs Elemér, aki élőben is hol finoman kísérte, hol a szólóival ékesítette a zenekar játékát. Még kiemelném ifjabb Oláh Kálmán szaxofonozását a koncerten és a lemezen is, aki máskülönben, mint zeneszerző is közreműködött az albumon. Aki a lemezt meghallgatja, elámul, hogy egy ennyire fiatal olyan magas színvonalon játszik szopránszaxofonon, mint az ifjú Oláh Kálmán, rendkívül nagy szerepet vállalt vagy kapott, az ő játéka az, ami még különlegessebbé teszi az albumot. Oláh Kálmán pedig már évtizedek óta az egyik legjobb zongorista hazánkban, akinek szerzeményei maradandó zenei élményt adnak a hallgatóknak. Érden óriási sikerük volt, olyan értéket kapott a közönség, ami ritka pillanat, a vastaps és ráadás után a lemezük dedikálásával zártuk a napot. Jó lenne, ha Budapesten is meghívást kapnának, hiszen már a lengyel társak helyettesítése is megoldott. Ez a nap kiválóan megmutatta, hogy igenis az igazi jazz-zenének is van közönsége, nem kell celebeket meghívni, hogy telt háza legyen egy jazzfesztiválnak (igaz, a bulvársajtó sem foglalkozik az ilyen fesztiválokkal, bár sajnos a zenei médiumok figyelmét is elkerülte a fesztivál, hiába kaptak róla információt).

Szombaton is telt ház ígérete előzte meg a koncertet, és nem kellett csalódnunk, ismét tele lett a felújított, árkádos kocsiszín az első zenekar koncertjére. Pocsai Kriszta formációja kezdte a délutáni koncertet. Ők ugyancsak érdekes felállásban érkeztek Érdre, mert az állandó társ, Orbán György mellett, a trombitás Fekete-Kovács Kornél és a gitáros Gyémánt Bálint alkották a quartetet. Pocsai Kriszta gyönyörű hangszíne és magabiztos fellépése biztos siker minden fesztiválon, de a különös kíséret még plusz hozzátett ehhez. Fekete-Kovács Kornéllal sokszor dolgozik együtt Kriszta, de Gyémánt Bálint számomra is új hangzást hozott a játékukba.

Fél óráig ismét játszhatott a közönség ajándékokért a két zenekar közötti átállás alatt, a színpadon a hangtechnikus elrendezett mindent, hogy Szakcsi Lakatos Béla új formációja felléphessen. Ez a zenekar tulajdonképpen az Új Rákfogó, majd Magyar Jazz Quintet néven futó csapat, amiben a vendég a fantasztikus gitáros, Juhász Gábor volt. Gábor játékának annyiféle arca van, amit csak az állandó koncertre látogatók hallhatnak. Egyrészt a saját nyugodt, kifinomult, precízen kidolgozott triójának előadásai, és van, amikor a komfortzónájából kiragadott, eszméletlen energiákkal dolgozó jazz-rock gitáros előtör belőle, és aki még nem hallotta csak a saját zenekarával, meglepődve kiált fel. Ketten az előző zenekarból a színpadon maradtak, helyesebben addig távoztak, amíg a közeli étteremből hozatott délutáni ebédjüket elfogyasztották. Orbán György már nem először jár így, hogy dupla fellépése van Érden egymásután, de Fekete-Kovács Kornélnak sem okozott ez problémát, mindkét koncerten óriási szólókkal kapcsolódott a zenei partnereihez. Szakcsi Lakatos Béla játékáról, előadásáról már nagyon sokan, sokkal képzettebb emberek is csodákat írtak. Kőszegi Imre pedig még mindig a legjobb dobosok között van, hiába, a mondás bizony igaz, a zene fiatalon tart. Élvezet hallgatni mindkettőjüket, és már-már várja a néző, mikor vidám mosollyal nyugtázzák, hogy sikerült a másikat csőbe húzni. Érden Joe Zawinul, Miles Davis, Coltrane szerzeményeket hallhattunk, és feldolgozott népdalokat, sőt még Szakcsi éneklését is az „Indulj el egy úton” című dalban, amit azután kértem tőle, hogy egy héttel előtte hallottam a Harmónia Jazzműhely koncertjén, ahol síri csönd fogadta az érzelmeinkre ható előadást. Fergeteges sikerük volt, vastapsot kaptak többször is, de ki gondolta volna akkor, hogy a hatalmas zongoraművész így búcsúzik tőlünk 79 évesen. Örülök, hogy szeptemberben két koncertjének szervezésében is részt vehettem, és hogy Érden a Múzeumkertben mindig olyan jól érezte magát, hogy már a következő koncertet terveztük. Sebők Györgynek és testvérének köszönhetően megmarad emlékül az idei fesztiválfellépése is (videó a fotók alatt).

Köszönjük koncertjét és elmondhatatlanul szomorúan búcsúzunk Szakcsi Lakatos Bélától! Hiányozni fog a vidámsága, humora, a tudása, jóindulata.
Őszinte részvétem a családnak, és sok erőt kívánok feleségének és gyermekeinek!

Az utolsó napra maradt a kiemelkedően tehetséges egyetemisták koncertje és finálénak két csodás vendéggel a Budapest Jazz Orchestra koncertje.
Szerencsére már évek óta nagy figyelem kíséri a fiatalok műsorát is, így volt ez idén is. Ráadásul ebben az évben egyáltalán nem ismeretlen zenész érkezett a fesztiválra, Egri János Jr. kapta Oláh Kálmán Jr.-ral együtt egy éve a Junior Prima díjat, előtte az év fiatal jazz-zenészének választották, de ezen kívül a sok-sok sikeres koncerttel háta mögött, tényleg ismertségre tett szert. Azonban számomra is meglepő volt, mennyire szabadon és virtuózan játszott, irányította zenekarát. A trióban Siklai István basszusgitározott, aki ugyancsak járt már Érden, és egy fiatal tehetség, Fazekas Tamás dobolt. Kérésemre vették be a Bartók konziban ének-szakon végzett Golarits Mártont, aki mint műszaki egyetemista kerülhetett a csapatba. Az első szám kérésemre Egri Jancsi saját kompozíciója, a „Blues for McCoy” volt, ami már az egyetemi vizsgákon is nagyon tetszett, saját triójának előadásában pedig óriási tapsot érdemelt. A többi ismert és kevésbé ismert klasszikus standardek alkotta zenéket Marci különleges és kifinomult éneke is feldobta, hát még scattelése, ami zseniális (zárjelben jegyzem meg, hogyan nem kerülhetett be egy ilyen hangú énekes a Winand-énekversenyre?).

A hangtechnikusunknak, Gróh Ádámnak köszönhetően, a ’ki tud többet Érdről és a jazzről’ játék után már be is ülhetett a 17 tagú big band a helyére a színpadon, és kezdetét vette a jazzfesztivál fénypontjának számító nagyzenekar koncertje. Ez a fellépés sem volt szokványos, mert kétfelé bontották az estet, az első részben a Liszt-díjas László Attila volt a vendég – a jazzfesztivál mentora -, és a Budapest Jazz Orchestrával közös Magic City lemezükről játszottak négy közkedvelt és energikus számot, amiben természetesen a gitáré és a gitárklasszisé volt a főszerep, majd Urbán Orsi is a színpadra lépett, és mielőtt Gershwin-estjét megkezdte volna, az egyik legkedveltebb László Attila szerzeményt is elénekelte, a „When You Came” című számot. Akármennyire is hihetetlen, de még sosem szerepelt együtt a big banddel a két Zeneakadémián tanító művész. Engem is meglepett Orsi dögös éneklése, amit eddig sosem hallottam a tagadhatatlanul legszebb hangú énekesnőtől. Urbán Orsi a legismertebb Gershwin nótákat előadva óriási sikert aratott, majd zárásként László Attilával újra együtt a „Brasilian Love Affair”-t adták elő, ami a 18 fokra lehűlt időben igazán jól esett. A ráadás sem maradhatott el, és jazzesítve hallgathatta meg a közönség az ismert László Attila slágert, az „Egy szippantás a jóból”-t. Egy ekkora zenekar, amiben profi zenészek muzsikálnak, máshoz nem fogható hangulatot tud adni, ez történt az utolsó nap is, megkoronázva a négy napot. A profi hangot ezen és a többi koncerten is, ahogy eddig minden évben, Gróh Ádámnak köszönhetjük!
Ennek a beszámolónak az íróját elragadta a lelkesedés, de aki jelen volt mind a négy nap, tudja, hogy nem véletlenül.

A szervezők számára óriási öröm volt, hogy a magas színvonalú koncertek és előadás rengeteg embert megmozgattak (még a budapesti fesztiválokkal összehasonlítva is kimagasló nézőszámot hozott), ráadásul ezen a jazzfesztiválon idén is „csak” jazz-zene szólt, nem hígították pop zenével és popénekesekkel, köszönhetően a két nagy támogatónak, az AVL Hungary-nek és az OTP Banknak. A maroknyi szervező csapat egész Érdet megmozgatta, segítette őket a közösség, hogy minél több emberhez eljusson ez a nagy esemény.
Reméljük, a 9. évébe léphet 2023-ban az AVL-Érdi Jazz Fesztivál!

Érd, 2022. szeptember 8-11.

Fotó: Lázár Miklós, Újvári Mihály, Sztraka Ferenc, Irk Réka