Ennek ellenére talán az ünnepek közelsége, az óvatosságra intő rezsikrízis, és talán a következő hetek bőségzavara miatt a nézőtér alig kétharmada telt csak meg. Akik ott voltak, egy ragyogó koncertélménnyel gazdagodtak, Niels Lan Doky, Bill Evans, Darryl Jones, Harvey Mason előző nap a milánói Blue Note klubban lépett fel, és ahogy az várható volt, késő ősszel indult első európai turnéjuk új állomásán is fantasztikus hangulatot teremtettek.

Két éve a dán zongorista és producer, Niels Lan Doky számos más projekt mellett egy nemzetközi jazz kollektívát hozott össze Európa, Észak- és Dél-Amerika neves zenészeiből. Rendszeresen találkoztak, és Lan Doky szervezésében havonta adtak koncerteket a modern művészeteknek otthont adó, Koppenhágától nagyjából Szentendrényi távolságra található Louisiana Múzeumban. A világhírű múzeum támogatásával beindult Jazz/Takes koncertekre minden alkalommal egy-egy olyan sztárvendéget sikerült meghívni, mint Gary Bartz, Billy Cobham, Mike Stern, Lenny White. A koncepció egyszerű volt, a kortárs zene közönség által kedvelt műfajainak interpretálása a jazz szemüvegén keresztül.

Ahhoz, hogy ilyen rangos muzsikusok elfogadják meghívását, persze a vietnámi apa és dán anya fiaként 1963-ban született Nielsnek is le kellett tennie valamit az asztalra a gázsin kívül. A Koppenhágában élő amerikaiak, Thad Jones, Ernie Wilkins, Kenny Drew, Ed Thigpen, Alvin Queen és még sokan mások óriási hatással voltak rá, akikkel alig a kamaszkorba lépve módja volt pár alkalommal együtt játszani is. Közülük Thad Jones figyelt fel tehetségére, és menten levélben ajánlotta a Berklee vezetőségének figyelmébe. Niels 18 évesen Bostonba költözött, és a Berklee elvégzése után hosszú időt töltött New Yorkban, ahol bekerült jazzvilág elitjébe. A szaksajtóban is elismerték, az utóbbi 45 év legjelentősebb európai, generációja legjobb zongoristájaként írtak róla. Hazatérve szerteágazó munkásságáért a dán királynő lovaggá ütötte. Első lemezszerződéséhez honfitársa, Niels-Henning Ørsted Pedersen ajánlásával jutott, akivel később turnézott és lemezfelvételeket készített, és a legendás bőgős mentoraként döntő szerepet játszott abban is, hogy megtalálja saját zenei hangját és kialakítsa saját személyes stílusát. Közel negyven, rangos kiadóknál megjelent lemez, és az említett Jazz/Takes koncertek után úgy gondolta, Európa több országában is bemutatja a Louisiana Múzeumban sikert hozó zenéket. Az első turnéra Miles Davis utolsó korszakának zenekarában feltűnt Bill Evans és Darryl Jones, valamint minden idők egyik legtöbb hangfelvételen közreműködő dobosa, Harvey Mason kapott meghívót.  

A koncepció változatlan maradt, a Jazz/Takes koncerteken játszottakhoz hasonlóan, a repertoár túlnyomórészt Lan Doky több népszerű műfaj sikerdarabjainak instrumentális jazz feldolgozásaiból állt. Zenei utazás részesei lehettünk, nem a mit, hanem a hogyan szellemében, a 70-es évek disco slágereitől a 90-es évek New York Hip Hop, Grunge áramlatáig, mindezt szellemes hangszerelésben, sodró lendülettel, virtuóz szólókkal előadva. Elsősorban olyan darabokat hallhattunk, melyeket korábban nem „fordítottak le” jazzre, de a bő másfél órában helyet kaptak mind a négyük saját szerzeményei, melyek között akadt a készülő közös lemezre szánt, kifejezetten erre a kvartettre komponált is.   

A szólókból elsősorban a szoprán és tenorszaxofonon is remeklő Bill Evans, és persze a zongorán és billentyűzeten felváltva játszó Niels Lan Doky vette ki a részét, de Darryl Jones is megmutatta, hogy a Rolling Stones basszusgitárosaként bármikor visszatalál a jazzbe, és az egész koncert alatt fantasztikusan doboló Harvey Mason, - akiért nagyon sokan jöttek, hogy élőben láthassák - szintén megcsillanthatta kivételes tudását. Persze vártuk Herbie Hancock Headhunters lemezéről a „Chameleon”-t is, melynek társszerzője volt, de ez valóban ellent mondott volna a ritkábban játszott darabokra fókuszáló koncepciónak. A „standing ovation” így sem maradt el, és a ráadásban mégis egy igazán ismert slágerre tapsolhatta az ütemet a közönség. A „Jean-Pierre”, amelyet anno Evans és Jones együtt játszhatott Miles Davisszel újabb ovációt hozott, de egyben a búcsú pillanatát is.  

Fantasztikus zenészeket láthattunk egy színpadon, és ez a koncert méltó nyitánya volt a GetCloser novemberi koncertsorozatának, amelyeken olyan zenészekkel kerülhetünk testközelbe, mint Emmet Cohen, Billy Cobham, Jan Garbarek, no és a hónap végén John McLaughlin.

RaM - GetCloser, 2022. november 2. 

Fotó: Somogyvári Péter