fbpx

JAZZMESTERKURZUS / A Joshua Redman Quartet a Müpában

2022. november 11.

Mennyi esélye lehet annak, hogy egy 1994-ben életre hívott zenekar, akik elkészítettek egy azóta is roppant népszerű lemezt, a MoodSwinget, és a közönség és a szakma elismerését is kivívva koncerteken is játszották az anyagát, 2020-ban egy új album kedvéért újra összeálljon?

Mivel közben sikeresen felépítették önmagukat, imponáló karriert futottak be, a MoodSwing Reunionhoz Redman, Mehldau, Blade és McBride elsősorban kölcsönös pozitív hozzáállása kellett. A jelek szerint köztük a respekt megvan, zenei elképzeléseik pedig ma is kölcsönösen inspirálják egymást, mert az album megszületett. Na és arra mennyi esélyt adtak a voksolni szeretők, hogy két évre rá kiadnak egy újabb lemezt a legutóbb meg nem jelent felvételekből, és a 2022-es promóciós turnén a közben szerzett tapasztalattal felvértezve még izgalmasabban szóljon a formáció, mint a megalakulásakor?

Erre lehetett kíváncsi mindenki, aki beült a Müpa nagytermébe múlt csütörtök este. Két ember volt csak, akiben ez a kérdés fel sem merült, mert ők írták ebbe a lapba az említett lemezekről a recenziókat. Kedélyesen anekdotáztunk hát a jazzvilág történéseiről az itteni kávéházi törzshelyünkön. Egyetlen dolog akadt, amire nem számítottunk mi sem, de az nem a muzsikusokon múlt. Mi szeretjük, ha egy nyolcra hirdetett koncert pontosan nyolckor el is kezdődik. Eddig ez a telefonok elnémítására és a felvételi tilalomra vonatkozó udvarias felszólítás után mindig így is történt. Már legutóbb is szokatlan volt, hogy Melody Gardot úgy tíz perccel később kezdte - egyébként emlékezetesen jó - műsorát. Most ez már negyed órára nőtt – nem véletlen, hogy még az egyik szaxofont a színpadra kihozó technikus is komoly ovációt kapott. Igaz, tanulmányozhattuk legalább, hogy a színpad nagyjából nyolcadára tettek ki minden instrumentumot, tehát inkább személyesebb kamarajátékra lett kitalálva, de ennek megállapítására azért nem volt szükségünk negyed órára. Ezért szeretnénk javasolni a szervezőknek a derék angolok egyik elvét, amihez már hozzászoktak az emberek és jól bevált, azon nem érdemes változtatni.

Ismerheti ezt az elvet a négy zenész is, mert pontosan ezt a koncepciót követte a koncertjén. Majdnem. Megidézték a három lemez emlékezetes kompozícióit. Úgy a harmadik szám környékén megteremtették azt a varázslatot, amiért jöttünk. Az Alone in the Morning, a Chill, a Dialogue, a Father, a Headin' Home, a Long Gone , a Moe Honk, az Obsession, a Rejoice, a Right Back Round Again, a Ship to Shore, a Silly Little Love Song, a Sweet Sorrow, az Undertow és a Your Part to Play prezentálása is arról győzte meg a jelenlevőket, hogy a régi kémia működik, a dalok jók, mindenkitől játszottak szerzeményt, bár – mint a fenti sommás felsorolásból kiderül - Redman kompozíciói voltak többségben. Egy mesterkurzusra érkező számít a hangszerek virtuóz megszólaltatására, nem is maradt senkiben hiányérzet. Az ő igazi specialitásuk azonban a sajátos quartet-játék. Nem szólót kísérő ritmusszekcióról szól ez, nem is egymást váltó szólók soráról, hanem egyenrangú hangszerszólamok a szemünk láttára, fülünk hallatára teremtenek egy érzékeny zenei szövetet. Négy hangszer közösen teremti meg halálpontosan vibráló swinget, minden hangszer szólamban halljuk a bluesos lüktetést. Ehhez az kell, hogy Redman virtuóz játéka közben tudjon figyelni Mehldau elegáns felvetéseire a zongorán, válaszoljon McBride virtuóz bőgőhozzászólásaira, Blade pedig úgy játszik évek óta, ami dobon talán a legnehezebb, hogy odateszi a közösbe a zenei közlés ritmikus minimumát, ami a szövet teljességéhez kell.  

Ehhez a játékmódhoz koncentrált figyelem kell tehát mindenki részéről, mert ha nem pontosan a lemezen hallható szólam szól - ezért szerepelt előbb a majdnem szó -, reagálniuk kell rá. Ehhez ért ez a négyes nagyon. A nézőnek pedig dupla élvezet, hiszen hallja az ismert dalok intenzív újrateremtését, és részese lehet a kalandnak: észreveszi-e mindig, mi miért történik.

A végén azért egy kérdés felmerült bennem kifelé sétálva. Vajon terveznek-e egy élő lemezt, hogy megörökítsék ennek a tanulságos mesterkurzusnak az anyagát. Jó lenne.

 

A képeket a lengyel fotóművésznek, Jarosław Wierzbickinek szeretnénk megköszönni, akinek megtekinthető a fotókiállítása a Polska Jazz Festival alkalmából az Opus Jazz Clubban szombat estig. A kiállítás címe: Halhatatlan Tomasz Stańko.

 

 

Müpa, 2022. november 3. 
Fotó: Wierzbicki Jarek Fotografia

 

 

 

Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V
5
6
7
8
9
10
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
© 2019-22 MagyarJazz / Jazz.hu szakmai jazzportál, szeretett műfajunk, a JAZZ szolgálatában. All Rights Reserved. • Készítette és kiadásért felelős személy: Irk Réka • Kiadó: Jazzponthu Kulturális Alapítvány • 1122 Budapest, Maros u. 28. • Adószám: 19345684-1-43
Az alapítványnak adományt az alábbi bankszámlára köszönettel fogadjuk: 10700770-73692180-51100005