A hattagú Balkán Jazz Project a jazz, valamint a Kárpát-medence és a Balkán népzenei örökségét kortárs zenei elemekkel fűszerező „Quartet B”, és az 1974 tavaszán, Pomázon alakult, és 2014-ben Kossuth-díjat kapott "Vujicsics Együttes" közös koncertjei során alakult ki. Borbély Mihály, a szaxofonokon, tárogatón, basszusklarinéton, valamint különböző méretű furulyák és minden fújhatón játszó zenekarvezető mellett, a gitáron és buzukin játszó György Mihály, a bőgős Horváth Balázs, a dobos G. Szabó Hunor és az akkoriban még gyakori vendégként játszó, azóta rendes taggá vált, világhírnévnek örvendő cimbalmos, Lukács Miklós Borbély Quartet B zenekarából jött, a Vujicsics együttesből pedig szintén vendégszólista, a harmonikás Agatics Krunoszláv érkezett.

Egyből lázba hozták a közönséget, a zene adta műfaji korlátok nélküli szabadság érzése feledhetetlen élményt hozott. A feldolgozások és saját szerzemények, a meglepő dallamfordulatokban bővelkedő, olykor finoman áttetsző, máskor erőteljes ritmusok közben finoman egyre hangsúlyosabbá vált az együttes nevében szereplő „Jazz” szó, a Balkán Jazz Project zenéje egyre improvizatívabbá vált. Egymást követték a virtuóz szólók, melyekből a zenekar minden tagja kivette részét, mi pedig útjaikon boldogan tartottunk velük. Ezt az eufóriához közeli állapotot Dresch Mihály beszállása tette teljessé, örömük, a zenélés öröme, magával sodort mindenkit, és a végén tomboló tapsvihar után jött is a ráadás. Ez a koncert mindnyájunkban mély nyomot hagyott. Jó lett volna még tovább hallgatni őket, együtt tovább élni ezt a bő órányi csodát.

 A szünet után újabb csoda várt ránk, és erre legtöbbünknek Lukács Miklós jelentette a garanciát. Az olasz szaxofonosról és zenekaráról ugyanis kevesebben tudtak többet a fesztivál honlapján leírtaknál. Annyit azonban már jóval a koncert előtti napokban mindenki megtudott, hogy Favata zenekarának vibrafonosa, Pasquale Mirra keze egy balesetben megsérült, és Lukács Miklós fogja helyettesíteni. Favata a Tiranai Jazzfesztiválon találkozott vele pár éve, és ahogy közösségi oldalán előző nap írta, lenyűgözte Miklós játéka, kreativitása, találékonysága azon a furcsa hangszeren. Furcsa hangszert ő is hozott magával, a leginkább népzenei hangszerként ismert doromb szólóval kezdte koncertjét.

Bekapcsolódtak a többiek, a billentyűs hangszereken játszó Simone Graziano, a dobos Marco Frattini, és bekapcsolódott cimbalmon Lukács Miklós is. Enzo Favata is elővette szopránszaxofonját és basszusklarinétját, a kezdeti meghökkentő kakofóniából kibontakoztak a színek és a dallamok. Félelmeink hamar elmúltak, már nem gyanakodva, hanem mosolyogva néztünk egymásra, egyre jobban befogadva, magunkévá érezve a Crossing zenéjét.

Favata, akárcsak Borbély, hozzá hasonlóan a világra nyitott szellemű és gondolkodású muzsikusokat keresett új zenekarához, mint mondta, olyan jazz-zenészekre volt szüksége, akik új érzésekkel tudják megközelíteni és megtölteni kompozícióit. Hozzátette még, úgy gondolja, Pasquale Mirra gyógyulása után egy színpadon fog játszani Miklóssal, a Crossing új tagjával. A fergeteges, több ráadást hozó siker után, hogy ez nem is annyira a távoli jövő zenéje lehet, mi is úgy gondoljuk. Az első ráadásban Borbély Mihállyal megvalósult az ígért közös muzsikálás, majd a másodikban Favata one-man show-jában megénekeltette a közönséget, melybe a zenekar is bekapcsolódott.

Borbély és Dresch a Kárpát-medence, a Balkán, és Favata Szardínia hagyományaiból táplálkozó zenéjében megérezhettük, a világ távoli pontjai valójában milyen közel vannak egymáshoz, amire többnyire csak ilyen áldott alkalmakkor döbbenünk rá. Annak a zenének befogadása közben, amely eljutott a szívünkhöz, és úgy hívják, jazz. Köszönet a JazzFest Budapest szervezőinek és az Olasz Intézetnek, hogy ez a koncert megvalósulhatott.  

Jazzfest Budapest - Fonó, 2023. május 11.
Fotó: Somogyvári Péter