A mindössze körülbelül 45-50 perces műsor megegyezett a formáció ugyanebben az összeállításában felvett új albumának anyagával, amely - mint Harcsa Veronikától megtudtuk - rövidesen megjelenik. A teljes zenei anyag Gadó Gábor szerzeményeiből állt. A kvintett tagjai: Gadó Gábor: gitár, Harcsa Veronika: ének, Ávéd János: szaxofon és fuvola, Csermák Éva: hegedű, Zétényi Tamás: cselló. A koncert ugyan nem volt hosszú, de a zene rendkívüli minősége és komplexitása miatt egyáltalán nem éreztük kevésnek. A könnyedebb szórakozásra vágyók hamar tovább álltak, de a közönség nyitottabb, vagy ha úgy tetszik értőbb többségének maradandó zenei élményben volt része. Nem vállalkoznék a hallottak részletesebb elemzésére egyetlen koncert alapján, ez az a fajta zene, amit hallani kell néhányszor, hogy teljes keresztmetszetében megértse, befogadja a hallgató. Biztos vagyok benne, hogy az albumról számtalan részletes kritika fog születni megjelenése után.

Az ütőhangszerek nélkülözése, valamint a rendhagyó felállás eleve sejtette, hogy nem egy mainstream jazz produkcióval lesz dolgunk. Gadó munkásságának ismeretében várható volt, hogy egy a jazz és a kortárs zene határán mozgó zenei élményre számíthatunk, és amit hallottunk, teljes mértékben meg is felelt ennek a műfaji meghatározásnak. A mainstream jazz általában rövid zenei témái helyett hosszabb, részletesen megkomponált zenei folyamatok közé ékelődtek be a szólók, az egyéni és kollektív improvizációk. Szándékosan írok külön szólókról és improvizációkról: a jazz esetében ez a kettő többnyire egy és ugyanaz, itt viszont nem minden esetben lehetett eldönteni, hogy megírt vagy improvizált dallamokat hallottunk egy-egy szóló során. A zenei anyag benyomásaim szerint egyaránt táplálkozik a klasszikus európai zenei hagyományból, a jazzből és e körökön kívül eső, a hallgató számára első hallásra nem feltétlenül beazonosítható egzotikus zenei világokból. Gadó zenéje mindezt már egy rá jellemző, sajátos hangú szintézisként jeleníti meg számunkra. Sokat kér, de sokat is ad cserébe: A létrejövő zenei folyamatban a hallgató (természetesen a zenei műveltségétől, affinitásától függően) nem mindig mozog komfortzónán belül, kellő intellektuális részvétellel azonban támpontokat tud találni és arra építve része lehet e zenei világ felfedezésének katartikus élményében.

Gadó a jazz tradícióihoz képest nagy mértékben előre és részleteiben megkomponált zenéje egyszerre teszi lehetővé a szerző konkrét zenei elképzeléseinek minél teljesebb megvalósítását és azt, hogy az improvizáció által a zenészek hozzátegyék mindazt, amivel hangulatuk, inspirációjuk és saját belső zenei világuk alapján, az adott pillanatban hozzá tudnak járulni a kompozíció kiteljesedéséhez.

Az előadás során Gadó elsősorban nem szólistaként volt jelen a színpadon (bár szólói élményszámba mentek), sokkal inkább egyfajta koncertmesterként irányította a zenei folyamatot. Sokat mond, hogy a zenészek félkör alakban álltak fel, középen Gadó Gábor. Egyenrangú muzsikusokat hallottunk egy rendkívül összecsiszolt, kamarazene jellegű előadásban. A tagok egyenként is kiválóak voltak, ami Ávéd János és Harcsa Veronika esetében nem lepett meg, de a benyomásom szerint klasszikus hátterű Csermák Éva és Zétényi Tamás játéka is nagy élmény volt. Ávéd János a szaxofon mellett fuvolán is játszott, többször rendkívül gyorsan egymás után váltva a hangszereket – le a kalappal! Ki kell emelni, hogy Harcsa Veronika az időnként „kíméletlen”, igen komoly technikai felkészültséget igénylő énekszólamát végig magas színvonalon oldotta meg. Veronika miatt kicsit drukkoltam is, hogy ne legyen túl hosszú az előadás, annyira intenzív feladatnak tűnt a szólama, amit a hangszálak természetes korlátai miatt szinte emberfeletti feladat lett volna huzamosabb ideig ezen a színvonalon teljesíteni.

A koncert végén ráadás nem volt, talán nem is illett volna odabiggyeszteni valamit a hallott kerek és egységes anyag végére. Így sem maradt hiányérzetünk. Első dolgom lesz megvenni az albumot, amint megjelenik.

Művészetek Völgye, Kapolcs, 2023. július  26.
Fotó: Csíkos Gábor (köszönjük Csíkos Gábornak a remek fotókat!!! - a szerk.)