Valóban édenre lelhettek a zenekedvelők, nemcsak a helyszín miatt, mégpedig a Földrajzi Múzeum ősfái alatt, hanem a sokszínű koncertek miatt is. Ismét újabb fiókjai nyíltak ki a jazz tálalószekrényének az érdi közönség előtt az AVL Hungary-nek, az OTP-nek és az NKA-nak köszönhetően. Érd város vezetése pedig ahogy minden évben, idén is mindent megtett a sikeres rendezvényért. Az időjárásra idén sem lehetett panaszunk, sőt, ennyire meleg estéink még nem voltak soha, a nyári fesztiválok irigykedhettek az esőmentes koncertek miatt.

Az első napon mindig az irodalom és a zene kerül előtérbe, sőt fonódik össze a művészek jóvoltából az AVL Irodaházában. Jelen esetben Szabó T. Anna költőnek, valamint Pozsár Eszter jazz-zenésznek köszönhettük a csodát. A kezdeti ismerkedés után, egyszer csak egymásra talált a két fellépő, és ismét varázslatnak lehettek tanúi a megjelentek. Ebben az esetben nem vitás, hogy a zenésznek volt nehezebb dolga, miután megbeszélés híján, a helyszínen kellett rögtönöznie a hallottakra. Igaz, hogy Anna is párszor ihletet merített a zene és akár egy-egy cím hallatán, így került elő Weöres Sándor verse, de Eszter tangójátékára is válaszol rögvest, a Tangó című versével. Eszter nemcsak szaxofonon, de fuvolán és az indiai útján megismert bambusz fuvolán is játszott, mikor melyiket érezte épp a vershez valónak. Megérezte, átélte Anna verseit, egyedülállóan tudott hozzá kapcsolódni, olykor heves, máskor szelíd játékkal. Számomra mindig különleges, mikor a költő olvassa fel saját versét, egész más értelmezést kap egy-egy szó, a mondatokról nem is beszélve, mint mikor az olvasó olvassa ezeket. A kortárs zeneszerzők általában a saját műveiket játsszák, így átadják érzéseiket, de az írókat csak ritkán hallhatjuk, ahogy saját költeményeiket, saját lelkük egy részét adják át a hallgatóságnak.

A közönséget elvarázsolta, kirepítette a hétköznapok monotonitásából a két művész, és feltöltődve zenével és prózával készülhettünk a következő napra.

Ugorjuk kicsit vissza, mert ebben az évben a szervezők nagy vágya teljesült azzal, hogy az Érdi Jazz Fesztivál egy másik városba költözött egy napra. Százhalombatta nem egészen 10 km-re van Érdtől, így nem ritka, hogy az érdiek és a százhalombattaiak egy-egy programra átugranak a szomszédos városba. Ráadásul Százhalombattának a kulturális élete jóval szerte ágazóbb, mint Érdnek. Az idén már a harmincadik folklór fesztiválját ünnepelte a város a Summerfesttel, ahova Érd egy kis jazzt csempészhetett be a jazzfolkot játszó Uljanak Quartettel.

Miután e sorok írója a szervezője is a jazzfesztiválnak, így kulisszatitkok is ki fognak derülni a beszámolóból. Az eredeti elképzelés az volt, hogy az áprilisban nagy sikerrel debütált, és szeptemberben majd minden fesztiválon fellépő Kovász zenekart hívjuk meg, azonban az elhúzódó finanszírozási tárgyalások miatt későn tudtunk szerződést kötni a zenekarokkal, így ennek a zenekarnak a tagjai sem értek rá. A Kovász vezetője, a jazz-szaxofonos Kováts Gergő azonban mentő ötlettel állt elő, javaslatára az Uljana Quartet lett a befutó, akiket nem ismertünk, viszont a Summerfest rögtön rábólintott, hiszen a csapat népdalénekesnője, Paár Julcsi számukra nem volt ismeretlen.

A jazzt ebbe a zenekarba Gergő hozta, mert a quartet további tagjai is a népzenéből ismertek, a bőgős Bognár András és a cimbalmos Szabó Dániel. András neve ismerős lehet, mert a Dresch Vonós Quartet oszlopos tagja, bár Dresch többször nyilatkozta, hogy nem jazzt játszanak abban a zenekarában. Szabó Dániel viszont ritkán játszik jazzt, a Zeneakadémián a népzenei tanszéken tanít. Paár Julcsi hangja csodaszép, viszont népdalénekesi qualitásokkal bír, de elmondta, hogy a bakancslistáján van a jazzének tanulása. Kováts Gergő különleges, de a zenekari egységbe beleillő improvizációival elhozta Százhalombattára a jazzt, és a lelkes közönség tapssal jutalmazta nemcsak őt, hanem az egész zenekar játékát.

Ezután a kitekintés után visszaugrunk Érdre, méghozzá a Magyar Földrajzi Múzeum gyönyörű ősfás kertjébe, amiben nemcsak a 100 éves, felújított, árkádos kocsiszín helyezkedik el, hanem az Érdi Galéria is, ami hamarosan kiderül, miért kapott idén külön figyelmet.

Visszaszökkenve a rövid kitérő után szeptember 8-ára, péntekre, a Földrajzi Múzeum kertjébe, ahol ismét a jazzé lett a főszerep. Idén is a jazz több ágának jeles előadóit hallgathatta meg a közönség. Eddig nem szerepelt blues és latin zene a 9 év alatt a jazzfesztiválon, sőt a kortárs jazz sem került terítékre. Ebben az évben azonban végre mind bekerült a fesztivál programjába. Idén még fontosnak tartották a szervezők, hogy egyrészt minden nap szerepeljen legalább egy érdi kötődésű zenész, valamint hogy nagyobb hangsúlyt kapjanak a női előadók. Pénteken egyenesen Londonból érkezett az énekesnő, Polly Gibbons. A Harmónia Jazzműhelynek köszönhetően, előbb Érden, majd a BJC-ben lépett fel a quartet.

A légitársaság géptörlésének köszönhetően Polly már két nappal a koncert előtt megérkezett, így a próbára is sok idő maradt, ráadásul nekünk sem kellett izgulni a pontatlan landolás miatt. Oláh Krisztián, Orbán György és Serei Dániel kísérték a gyönyörű blues-os hangú angol sztár énekesnőt, akit már az óceán túlpartján is felfedeztek, ott jelent meg legutóbbi lemeze. Az előadásuk minden előzetes várakozást fölülmúlt. Polly úgy bánik a hangjával, mint egy hangszerrel, egyszerűen bármit elénekel, kristálytiszta hangja senkiéhez nem hasonlítható, és akkor ehhez jött Krisztián mesteri zongorázása, a trió tagjainak őrületes improvizációi, amire kaptak teret és időt az énekesnőtől szerencsére. Jól ismert és kevésbé ismert dalok kerültek a repertoárba, mint Cole Portertől a Love for Sale, Fats Wallertől a Honeysuckle Rose, de Poly Gibbonstól is elhangzott egy saját szerzemény, a You can’t just. Két gyönyörű ballada, a nálunk ritkábban hallható Wild is the wind Dimitri Tiomkintől és  Arlen/Koehlertől a Stormy weather is a műsorba került. A fekete hangú énekesnő óriási sikert aratott Érden.

Ráadásra már nem kerülhetett volna sor, mert a taxi várta, hogy hipp-hopp a Harmónia Jazzműhely esti koncertjére bevigye a fővárosba, de nem engedte a közönség, így egy jól ismert Gershwin számmal, a But not for me dallal és irdatlan scatteléssel búcsúztak a közönségtől.

A két koncert között - az átálláson kívül - minden nap játék színesítette a műsort, mégpedig Érdről és a jazzről kérdezték a játékvezetők a közönséget, és olyan értékes nyeremények várták a helyes megfejtőket, mint pl. a BMC legsikeresebb lemezei közül Fekete-Kovács Kornélé, Borbély Mihályé, Szakcsi Lakatos Béláé, Gyémánt Bálinté, Dés Andrásé, de a Földrajzi Múzeum és a helyi cégek is nagy értékű ajándékokat ajánlottak fel. A pénteki második koncertre ugyancsak külföldieket vártunk, akiknek a gépe - szerencsére - csak pár óra csúszással és nem végleges törléssel, de megérkezett Budapestre.

A pénteki érdi kötődésű fellépőnket nagyon kevesen ismerték, pedig alig van Hammond orgonista hazánkban, de közülük kevesen szereztek hírnevet, a tavasszal megjelent lemezük sem keltett nagy feltűnést, csak a vájtfülű jazzkedvelők tudták, hogy Vas Bence egy fantasztikusan jó orgonista, aki már több éve Lengyelországban él és alkot. A lengyel triójával érkezett Érdre. Nemcsak a nemzetiségük, de a trió felállása is különleges volt, hisz a Hammond mellett egy vibrafon is a színpadra került a dobbal szemben. Vibrafonon Dominik Bukowski, dobon Krzysztof Szmanda játszott. A zenéjük nem az a könnyen emészthető muzsika volt, ráadásul egy jazz standard sem szerepelt benne, csak Bence saját szerzeményei, kiegészítve egy-egy Möntör Máté és Krzysztof Komeda kompozícióval. Ehhez képest Érden minden hely elkelt, akik a munkájuk miatt nem értek oda az első koncertre, ők is megérkeztek hét órára. Vas Bence szerzeményeinek a címei nagy derültséget okoztak, és a koncert végére már mindenki fújta kívülről a Closed in-out-off-to címeket. A harmadik szám után a vendégek is beszálltak és már a színpadon is maradtak.

Először Gyárfás István gitáron csatlakozott a trióhoz Möntör Máté szerzeményében, majd Fekete-Kovács Kornél trombitán és szárnykürtön. Mindketten hihetetlenül belesimultak a trióba, és pont az elvontabb részeket tudták ellenpontozni, nem zenei értelemben, hanem harmóniával felszabadítani, könnyedebbé tenni ezeket a mély, időnként borús dallamokat. Attól függetlenül, hogy nem lehet ráfogni a trió zenéjére, hogy harmóniában gazdag, viszont a folyamatos ritmusosság jelen van, így történhetett, hogy táncra perdültek a jelenlévők. Ezért mondja mindig azt Márton Attila, hogy az élő zene össze nem hasonlítható egy lemez anyagával, hiszen az energiák csak élőben áramlanak a zenészek és a közönség között.

A sikeres péntek után a szombati második fellépőire rengetegen voltak kíváncsiak. De hogy kik voltak ők, azt a következő részben árulom el.

AVL-Érdi Jazz Fesztivál - Magyar Földrajzi Múzeum kertje, 2023. szeptember 7-8.; Százhalombatta, 2023. augusztus 14.
Fotó: Sztraka Ferenc, Lázár Miklós, Újvári Mihály