Az idő tájt jelent meg első albuma is a szigetországban és érdemes felidézni, mit írt akkor erről a lemezről a londoni esti újság, az Evening Standard jazz kritikusa:
"Ez a ragyogóan gördülékeny újonc Magyarországról nemrég megnyerte a Martial Solal nemzetközi zongoradíjat, lenyűgözve Solalt, Danilo Perezt és a zsűriben helyet foglaló összes többi zongorista nagyságot. Kamara jazzként is lehetne jellemezni Szabó feszes trió-muzsikáját, de a zenészek magyar véréből fakadó extra tűz és érzékiség legalább annyi erőt, mint líraiságot kölcsönöz a zenének."
A "ragyogóan gördülékeny újonc" azóta komoly tényezőjévé vált a kaliforniai és általában az amerikai jazz színtérnek, olyan zenésztársakkal, mint Peter Erskine, Chris Potter, Kurt Rosenwinkel Jimmy Haslip vagy John Zorn, de szerencsénkre gyakran ingázik Amerika nyugati partja és szülőhazája között.

Ezen a második 606-os jelenésén is komoly erők sorakoztak fel mellette. A szaxofonos Iain Ballamy, aki először, legalábbis szerintem, minden idők legeredetibb modern brit big bandjében, a Loose Tubesban hívta fel magára a figyelmet, most már a nemzetközi tényezőnek számító ECM lemezkiadó egyik ékessége és Danihoz hasonlóan számottevő, igen eredeti komponista is. Egyébként Iain régen játszott már magyarokkal. Emlékezetesek közös koncertjei Arnie Somogyi brit-magyar csapatával, amelyben Tony Lakatos és Bende Zsolt is játszott, de együttműködött az évezred elején a cimbalmos Balogh Kálmánnal, majd hegedűsünkkel, Lantos Zoltánnal is. Világsztár partnerei közé sorolhatjuk Gil Evanst, George Colemant, Cedar Waltont, John Taylort, Django Batest és Kenny Wernert is.

A bőgős Misha Mullov Abbado, a néhai nagyhírű olasz karmester fia, hangszerének egyik legfigyelemreméltóbb és legmelodikusabb exponense a brit "ifjú gárda" soraiban. Ez lesz a harmadik bevetése magyar jazz-zenésszel. Eddig Lakatos Sosóval és Jónás Rezsővel csillogtatta tudását.

A dobos Winston Clifford talán a legismertebb magyar jazz-zenész körökben. Ez a fantasztikus könnyedséggel és virtuozitással játszó, scat-énekesnek se kutya dobművész alapító tagja volt Arnie Somogyi már korábban említett Cold Cherry Soup zenekarának, továbbá ő dobolt a 606-ban magyarként elsőnek fellépő Tisza Bea vegyes együttesében, melynek a zongorista Nagy János is tagja volt. Később Nagy Jancsival és Lattmann Bélával trióban kápráztatta el a Budapest Jazz Club közönségét. Emellett Londonban játszott még Juhász Gáborral, Sárközi Lalival, Szakcsi Robival, Szőke Nikivel, a néhai Fábián Julival, Claudia Campagnollal (lánykori nevén Dancs Claudia), Tóth Viktorral és Oláh Kálmánnal is. Csoda, hogy még nem tud magyarul. Ehhez még hozzátehetjük a brit jazz "Ki Kicsodáját", de Monty Alexandert, Gary Bartzt, Art Farmert, Archie Sheppet, Freddie Hubbardot és Bireli Lagrenet is.

Ami a koncert előzményeit illeti, greenwhichi időszámítás szerint 09:51-kor érkezett messenger üzenet Danitól, miszerint késni fog a gépe. Pedig nagyon alapos internetes előkészület folyt már a zenészek között.
Történetesen 2 órás késéssel szállt le a gép a Heathrow repülőtéren. Dani úgy ért be a klubba, hogy szűk félóra maradt a próbára. Maximum 2-3 számba nézhettek bele, habár az javított a helyzeten, hogy emailben már előzetesen kottákat cseréltek, hiszen Dani és Iain is készült eredeti anyaggal.
A nyitószám egy elképesztően gyönyörű témájú sztenderd volt, amit nem ismertem. Az előbbi mondatnak azonban csak a második fele igaz, mert - mint kiderült - nem sztenderd volt, hanem Iain Ballamy "Strawberry" (Eper) c. saját szerzeménye. Dani szólózott elsőként. Gyönyörű letisztult játékot hallhattunk, ahol minden hang számított, mindegyiknek helye volt, és amikor annak ott volt az ideje, fenséges akkordokat fogott. Ezt kiegészítette Misha ötletes és melodikus bőgő kísérete, ami majdnem duett-számba ment, mert játéka nem hallatszott alárendeltnek, inkább kiegészítő szerepet töltött be. Szólója is szerzeményszerű volt, noha harmóniai szempontból tökéletesen beleillett a témába.

Dani "I Crooned" című száma következett (legegyszerűbb fordítása: "Dúdoltam") Iain először játékosan feldarabolta a témát, majd bemutatta, hogy kell összerakni a különböző mozaikokat. Winston dobjátéka teljes mértékben hozta azt az elképesztően érzékeny dinamikát, ami a védjegye, és ezzel megágyazott annak az fantasztikus tűzijátéknak, amit Dani produkált. Ebből szinte észrevétlenül kialakult egy csodálatosan telepatikus duett Misha és Dani között, ami fokozatosan átlényegült Dani és Iain duettjévé.
És itt kell megejtenem egy olyan megjegyzést, amit bárcsak én tettem volna, de sajnos a párom szájából hangzott el: "Az ember sokszor lát kvartetteket, melyeknek tagjai egymást követően improvizálnak, ami úgy történik, hogy egy ember játszik és a többi jóformán meredten nézi, aztán valaki más jön és a másik három hagyja magára. Itt viszont mindenki játszik, minden szóló közben a többi is beleteszi a magáét." Valóban a zenei együtt gondolkodás magasiskoláját produkálta ez a négyesfogat.
Harmadiknak egy olyan Bill Evans számot játszottak, a "Very early"-t, amit először Szabó Dani emlékezetes triójának (szegény Mohay Andrissal és Szandai Matyival, aki az idén hagyott itt minket) előadásában hallottam a Nyitott Műhelyben, és azóta is kedvenc felvételeim egyike. Iain költött ehhez egy terjedelmes bevezetőt, ami megint csak egy ötletbörzének mondható duettbe torkollott Iain és Dani között, amiből aztán kirajzolódott a 3/4-es ütemű téma, amit Winston lágy, de annál markánsabb akcentusai gazdagítottak. Ez már valóban "quadrofénikus" odafigyelést igényelt, de nem azért, mert emészthetetlen dolgokat játszottak, hanem mert mindenki együtt és egyszerre remekelt úgy, hogy az ember csak kapkodta a fejét.
Iain Ballamy "Floater" (Vízen úszó vagy lebegő) című kompozíciója kifejezetten szakrális, mondhatni imádkozó hangulatban fogant, egészen gyönyörű, sok szempontból az 1964 előtti Coltrane-re emlékeztető szépségeket produkált. Nem volt gyors, de egyszerre volt energikus és megható, és megint megtörtént az a sima, gördülékeny átmenet Dani szólójába, aki ötletesen és egyedi módon kiaknázta a témában rejlő harmóniai lehetőségeket.
A szünet előtt standardre váltottak, Arthur Schwartz "You and the night and the music" c. örökzöldjét dolgozták át saját szájízükre. Iain izgalmasan eljátszadozott a szóba jöhető melodikus és harmóniai lehetőségekkel, de ebben az együttesben, a legszokatlanabb és legmerészebb fordulatok sem hangzottak disszonánsnak. Dani játékában megőrizte azt a hihetetlen intenzitást és szenvedélyt, ami már fiatalabb korában is jellemezte, de mindezt az évek tapasztalata és stílusának kiérleltsége teljesen lenyűgözővé tette. És már nem tudom, hányadszor kell mondanom, hogy Misa milyen fantasztikusan ötletes volt, míg Winston jóformán dalra fakasztotta a dobokat.

A szünet után Iain "Portisbrad", általa is magyarázatlanul hagyott című balladájával nyitottak. Roppant érdekes volt a bevezető, amelyet Iain lírai hangulatban, de Winston mondhatni katonás dobpergésére játszott, de ez a kontraszt nagyon érdekes módon bejött. Dani elgyönyörködtető akkordokkal remekelt, majd a végén, Misha segítségével Iain melódiákban tobzódó lírai szólót produkált.
Ezt követően Dani és Iain Bach stílusában, humorosan és játékosan élve boncolta Jerome Kern "All the things you are" című örökzöldjét, amit aztán Dani szédületesen felpörgetett, majd mintegy lázcsillapító gyanánt, Iain lírai hangulatban vezette le.
Thelonious Monk ikonikus "'Round about midnight"-ját duettben adta elő Dani és Iain, ami nagyon intim összjátékot produkált és csak igazán elsőrangú muzsikusok, mint ők, tudják kimutatni, mennyi lehetőség rejlik Monk kompozícióiban, amelyek olyan átköltésekre alkalmasak, melyekben a rögtönzők leleményén átsüt a szerző szelleme.
Szabó Dani "Imprints" című kompozíciója gyönyörű romantikus darab, amely kidomborította Dani és Iain zenei temperamentumának hasonlóságát.
A fantasztikus finálét az 1940-es sláger, az "I hear a rhapsody" feldolgozása szolgáltatta. Iain egy kirobbanóan szvingelő szólóval szárnyalt, Dani keze alól pedig gyönyörű rögtönzött melódiák keltek életre, és Winston egy egészen fantasztikus dobszólót produkált, amit vele született szerénységből szerintem túl rövidre szabott, de akárhol és akárkivel játszik, belőle sosem elég.

Mindenki el volt ragadtatva ettől az együttestől. Négy nagy muzsikus beszélgetett zenében, egymás szájából véve ki a szót. Egy másik nagy gyönyöre volt ennek az estének, hogy bebizonyította, mindig lehet még újat alkotni torz és disszonáns hangok nélkül, olyan zenét, ami a szó hagyományos értelmében szép.
12-13 éve hallgatom ezeket a sebtiben toborzott brit-magyar vegyes zenekarokat, amelyek minimális próbával, de gyakran próba nélkül produkálnak fergeteges jazzt, de bátran állítom, első együtt játszás alkalmával ilyen zenei és lelki összhangnak, ilyen mesterfokon megnyilvánuló egymásra találásnak még nem voltam szem- és fültanúja. Dani az életében nem játszott még egyikükkel sem. Iain évekkel ezelőtt egy csapatban egyszer összekerült Winstonnal, Mishával pedig, megint csak más összetételben, összesen kétszer.  Misha és Winston nem játszott együtt azelőtt. Ez roppant ritka pillanat volt és meg kellene teremteni még egyszer a lehetőséget, hogy együtt játsszanak és hogy abból lemezfelvétel is szülessen, de csakis élőben, mert ilyesmi stúdióban nem létezik.

Köszönet illeti a Petőfi Kulturális Ügynökséget, hogy magyar részről lehetővé tette e koncert finanszírozását.

Ugyancsak köszönet illeti Muzslai Virágot, a londoni Liszt Ferenc Intézet zenei igazgatóját, aki szabadidejében vállalta, hogy képeket és élő videófelvételt készítsen a Harmónia Jazzműhely Facebook oldala számára.

London, 606 Club / Harmónia Jazzműhely, 2023. november 30.
Fotó, videó: Muzslai Virág